Ami olyan bonyolultnak tűnik, kiderül róla, hogy mennyire egyszerű.

Kedves errejáró! Ha valamelyikőtök véletlenül bér és társadalombiztosítási szakelőadó szakmát bitorol és válaszolna néhány kérdésemre, akkor nagyon szépen kérem, hogy tegye fel a kezét és írjon nekem a cirnyo@gmail.com e-mail címre. Köszönöm!

Oximoron oldalán találtam ezt a pszichológiai tesztet. A lényege, hogy az első három értelmes szó, amit - bárhogyan: elölről, hátulról, függőlegesen, vízszintesen, átlósan - olvasol, jellemző rád. az enyéim (a rátalálás sorrendjében): maniac, a(t)ndrea (jó, tudom, ez nem teljes szó és van benne egy plusz betű, mégis megtaláltam!), enigma és passion

Nekem nincs publikus közösségi oldalam és nem is lesz. Aki csinál, annak egészségére. De hogy mindent kirak magáról, mindenkinek láthatóan (név, pontos cím, telefonszám, munkahely, fényképek az egész családról stb.) ahhoz csak gratulálni tudok.

Este tízkor lelkesen jöttem haza az esti vonatommal. Kicsit arrébb ült egy fickó, furafazon, aki annyira ronda, hogy nagyon, zenét hallgatott az úton, majd amikor az egyik megállónál jó sokan leszálltak, a telefonja egy másik funckióját kezdte el használni, mégpedig eléggé egyértelműen, rám irányítva az objektívet. Én, a paranoiás egyből kiszúrtam, hogy miben mesterkedik a jóember, persze nem volt nehéz.

Örültem, hogy a metró hat feljárója közül sikerült a jót választanom (mert úgy emlékeztem, hogy az útvonaltervezésnél ennek az utcának a nevét említették), majd elindultam a kis utcán. Örültem is, hogy milyen szép utcában sétálok, keskeny sétálóutca, szép kőlapokkal kirakva az út, a szélén pedig fiatal, fehér virágruhában pompázó fák, délutáni napsütés, varázslat.

A munkahelyünkön piramis-rendszerben dolgozunk. Fent csücsül a főfőnök, aki leosztja a munkát a kisebb főnököknek, akik leosztják a munkát a beosztottaknak, akik dolgoznak hol szorgosan, hol kevésbé serényen a cég érdekében. A bérezés megoszlása is ennek megfelelő, a vezetők keresnek legtöbbet és a beosztottak, minél alacsonyabb pozícióban vannak, a legkevesebbet (viszont többnyire ők dolgozzák a legtöbbet).

Amikor vásárolunk, kiválasztjuk a nekünk megfelelő boltot, terméket. Van olyan, hogy elbeszélgetünk a kereskedővel, néha még az is előfordul, hogy megkérdezzük a véleményét és ő ajánlja a számunkra legmegfelelőbb terméket.

A kereskedelemben ugyanúgy vannak hálózatok és egyéni kereskedők, akik áruházakkal, boltokkal rendelkeznek (ahol szintén van főnök, beosztott stb.).

Ugyanúgy vannak kedves és segítőkész eladók, mint ahogy undokok, erőszakoskodóak, okoskodóak is.

Ugyanúgy vannak jó minőségű és silány termékek is.

Kérdezem én, hogy miért olyan rossz az mlm? Bár ebben a körben általában nem áruházakban, boltokban vásárolunk, hanem katalógusokból választunk, de ez gyakorlatilag a lényegen nem változtat, ugyanúgy működik minden és a választás, döntés lehetősége itt is adott és egyéni. Itt sem kötelező semmi, ugyanúgy, mint amikor bemegyek a boltba, körbenézek, majd rájövén arra, hogy itt nincs az, amire én vágyom, kijövök.

Dolgozni viszont itt is, ott is kell, csak az mlm-nél a marketing-munkát is a beosztott végzi (az én meglátásom szerint).

Más szakmában tevékenykedem, ez csak egy gondolatfüzér volt. Bár a hasonlóságot levázoltam magamnak, a választ továbbra sem kaptam meg a kérdésemre, miért utálja mindenki az üzletkötőket és az mlm munkát?

Az ember természeténél fogva rendelkezik néhány tulajdonsággal.

Az egyik például a taktikázás. Lássuk be, végigtaktikázzuk az életünket (ahány ember, annnyiféleképpen). A taktikázás jelen van mindenhol. Természetes dolog, természetes folyamat, hiszen mindenki szeretne jobb helyzetbe kerülni, mint ahol van (bárhol is legyen).
A barátság egy olyan dolog, amely nem terem minden fán. Idő kell a kialakulásához és tettek. A barátságot az idő kovácsolja. Persze, vannak téves fogalmak ezzel kapcsolatban, mint például az érdekbarátság, de mindenki számára teljesen nyilvánvaló, hogy annak taktikai kötődése van, amely nélkülöz minden tiszta érzelmi ragaszkodást. Sokan barátnak neveznek olyan embert is, akihez valójában semmi nem köti őket, viszont mivel az emberek legtöbbje igazából magányos (de ezt sosem vallaná be) jól hangzik kimondani, hogy milyen sok barátja is van. De vajon hány barát az, akire jóban-rosszban lehet számítani? Valójában kinek-hány barátja is van igazából?

Játsszuk az életet is, ki így, ki úgy, ki tisztességesebben, ki kevésbé tisztességesen. Taktikák, cselszövések, ármánykodás, szövetségek és ellenszövetségek hálózzák be a világot.

Amikor ötven milla a tét, barátságról beszélni véleményem szerint blődség és elítélni valakit taktikázásért, szintén az. Természetes emberi tulajdonság harcolni a célért, és a győzelem érdekében mindent bevetni. Erről szól az egész, a győzelemről és a fődíjról, a harcról, nem pedig egy szeretet-klubról. Ugyanaz zajlik itt is, harcolni kell az életért, mert különben félretolnak, eltaposnak.

És ki az a naív, aki azt hiszi, hogy valóban befolyásolhat egy műsort sms-szavazattal? Méghogy szegénység van az országban, meg válság. Amíg az embereknek van pénzük arra, hogy ilyenekre költsenek (tudatos vásárlás rlz), addig csóróságról nem lehet beszélni. Én mindamellett, hogy nem is hiszek az ilyen játékok tisztességében, valóságalapjában, jól meggondolom, hogy mire adok ki pénzt és sokkal inkább a gyerekemre költöm, mert annak (számomra) van értéke.

Annak viszont, hogy bármilyen játékot vagy műsort, megnyer-e valaki, vagy egy számomra ismeretlen nyeri meg, (számomra) nincs jelentősége. Pláne akkor, ha az a műsor vagy játék mégcsak nem is közvetít semmilyen értéket. Nekem mindegy, hogy van-e vagy nincs. Tény, elismerem, bele szoktam nézni, kiváncsiságból, ezen nincs mit szégyellni. Annak is megvan a haszna, hiszen a tapasztalatok és a látottak megerősítenek abbéli megrögzöttségemben, hogy a televízió virágtartónak a legalkalmasabb.

Azért pedig külön hálás vagyok, mert a televíziós műsorszerkesztők mindent megtesznek azért, hogy a lehető legkevesebb időt töltsük képernyő előtt és helyette hasznos és tartalmas, értékes programokkal múlassuk el az időt.

A szikla Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.



Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta. Minden este kimerülve és fájó tagokkal tért vissza a kunyhójába. Úgy érezte, hogy az egész napja hiábavaló volt.



Ahogy az ember elbizonytalanodott, a Sátán elhatározta, hogy színre lép és gondolatot ültet el az ember agyában, hogy "Hosszú ideje napról napra kínlódsz azzal a sziklával és az mégsem mozdult meg." Sikerült azt a benyomást keltenie benne, hogy a feladat lehetetlen és felsült vele. Ez a gondolat teljesen elbizonytalanította és elcsüggesztette őt.



-Miért töröd magad ezért? - kérdezte a Sátán. -Felesleges annyi időt rászánnod. Csak éppen, hogy told egy kicsit, az is elég lesz.



Ez volt az, amit az elcsüggedt ember is tervezett, de elhatározta, hogy előtte imádságban az Úr elé viszi ezeket a zaklatott gondolatokat.



-Uram - mondta - hosszú ideje fáradozom és keményen szolgállak téged, minden erőmet latba vetve, ahogyan kérted. De még mostanra sem sikerült elérnem, hogy a kő akárcsak egy fél millimétert is mozduljon. Mit csinálok rosszul? Miért nem tudom teljesíteni a feladatot?



Az Úr könyörületesen válaszolt: -Barátom, én arra kértelek, hogy szolgálj engem, amit te elfogadtál. Azt mondtam, az a feladatod, hogy nyomd azt a követ teljes erődből, amit meg is cselekedtél. Én egyszer sem mondtam neked, hogy azt el kell tolnod. Neked csak annyi volt a dolgod, hogy nyomd a sziklát. Most pedig hozzám jössz, mert úgy gondolod, hogy feleslegesen vesztegetted az idődet és az erődet. De ez igazán így van? Nézz csak magadra! A karod erős és izmos, a hátad kigyúrt és barna, a kezeden bőrkeményedés van az állandó erőlködéstől, a lábad masszív és kemény lett. Az ellenállás megerősített és most sokkal többre vagy képes, mint eddig. Igaz, hogy nem mozdítottad meg a követ, de én csak azt kértem, hogy engedelmeskedj és nyomd azt teljes erődből, hogy gyakorold a hitedet és bízz az én bölcsességemben. Ezt te meg is tetted. Most akkor, barátom, elmozdítom a követ.



Sokszor, mikor Isten szavát halljuk, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját eszünkkel próbáljuk megfejteni, mit is szeretne tőlünk. Pedig ilyenkor Isten csak engedelmességet akar és azt, hogy higgyünk Benne. Vagyis gyakorold a hitet, amely hegyeket mozdít el, de ne felejtsd, hogy Isten az, aki a hegyet elmozdítja.