Nagyanyám nálam is próbálkozott, konkrétan a munkahelyi vonalas telefonon hívott. Ami bár át van irányítva a mobilomra, de bárki felvehette volna...

Átadtam M-nek az ügyet.  Nagyanyám egy darabig próbált keménykedni vele, mondván "nincs veszteni valója", meg előadta magát pénzügyileg is, ja, meg drámaszakkör is volt, de gyorsan rájött, hogy M. nem az a fajta és nem tudja se maga mellé állítani, sem ellenem fordítani...

úgy festett, hogy megértette M-et, de aztán anyám is felhívott... persze őt is M. hívta vissza, és azonnal jött a lelki terror.. hogy nagyanyámhoz majdnem mentőt kellett hívni, meg hogy ő nem fél és azért hívott, hogy M. visszahívja... ő is megpróbálta M-et befenyíteni, illetve a saját oldalára állítani, amihez azért elég nagy vakmerőség kell...
.. és a legszebb, hogy a végén közölte, hogy nem gondolta volna, hogy M. kiáll mellettem és megvéd...és tudjátok ez, ami igazán szíven ütött. Hogy azt gondolták, hogy mellettem úgysem fog soha, senki kiállni... hogy természetesnek vették, hogy ha beszélnek M-mel, ő majd az ő pártjukat fogja ellenem... és, hogy idők végezetéig terrorizálhatnak... hogy ezt büntetlenül megtehetik a "család" nevében..

..........................

Ilyen ez a családon belüli erőszak.. azt gondolná az ember, hogy ha felnő és önálló életbe kezd, szabadul.. aztán a rossz minták miatt jön a bántalmazó férj.. újabb újrakezdés...

A családon belüli erőszak nem csak fizikai bántalmazásból állhat, hanem ahogy az említett példa mutatja, lelki terrorból is... amit az én "családom" profi módon művel...

A családon belüli erőszakból szabadulni komoly harc. Ezt a harcot leginkább egyedül kell megvívni, mert sokan a látszatnak hisznek, a bántalmazónak, aki zseniálisan manipulál bárkit, aki képes elhitetni, hogy ő a tökéletes nagyi és szerető anya, aki mindent megtesz, de a gyerek, az a hálátlan... 

Újra kell építeni egy életet, önbecsülést, önbizalmat.. megküzdeni az előítéletekkel, amik akkor érnek, amikor azt mondod, megszakítottad a kapcsolatot a szüleiddel... mert az ember nem hagyja el a szüleit, mert azok a szülei...

kilépni a rossz beidegződésekből, túllépni önmagunkon, határainkon, korlátainkon...  hinni, bízni abban, hogy nem bánt mindenki... és találni embereket, akik támogatnak... és találni valakit, aki hathatósan meg tud védeni, amikor a te eszközeid már kevésnek bizonyulnak...

Van, hogy a családon belüli erőszakból csak így lehet szabadulni. Segítséggel. Nem, nem a törvény segítségével, mert ma magyarországon nincs védelem a bántalmazottak részére. A fizikai bántalmazás ellen sem nyújt segítséget a törvény, de a lelki megnyomorítás ellen sem...

Maximum szerencse lehet találni valakit, aki nekünk hisz, nem a bántalmazónak... és még nagyobb szerencse, ha hathatósan is kiáll értünk... mert hát bizonyos emberek csak a nyers erőből értenek.

Hősapa is azóta hagy békén, mióta M. elbeszélgetett vele.. és még csak nem is bántotta, csak tisztázta a felállást, mint most is...

Volt ma egy szó szerint pokoli fél órám, amikor nem tudtam M-et utolérni, konkrétan fizikailag is rosszul lettem, de most már minden rendben van. Szerintem soha többé nem halkítja le a telefont. :)

Csak rohadtul sajnálom magam, hogy nekem ilyen "család" jutott és nem tudom, mivel érdemeltem ki...  de hálás is vagyok, mert testőrt is kaptam... szóval, amilyen szerencsétlen vagyok, annyira szerencsés is... 

Na ezért képzem magam folyamatosan,  mentálisan és fizikailag is... erősebbnek kell lenni minden bántalmazónál... de azért jó egy M. a háznál...