Nincs kétségem afelől, hogy a volt sógornőm bekattant. Vagy csak most tör belőle elő 46 éve... Ő is bántalmazó családban nőtt fel, ráadásul az anyja (volt anyósom) köztiszteletben álló pedagógus, az apja meg képviselő is volt és híresen nőcsábász is. Az egy dolog, hogy verték mindkettejüket, illetve lelkileg terrorizálták, de nem mellesleg saját lányukat is zaklatták szexuálisan. Legalábbis ő így élte meg, hogy az anyja napi rendszerességgel csipkedte "alul" és kiskurvának hívta.. az apjáról is vannak emlékképei...
Szóval a csaj bekattant és mindenfelé bombákat szór.. azaz engedi ki magából a kakit, ami felgyűlt benne... írja az anyjának az üzeneteit, sorolja a sérelmeit.. megy a botrány...
Hősapát is betámadta.. mert nála meg elmondása szerint azt nem tudja feldolgozni, hogy segítséget nyújtott neki Dáviddal kapcsolatban... nagyon vágyik arra, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, hogy bűn ne maradjon büntetlenül és hősapa ne éljen olyan látványos nyugalomban és békében, amiben látszólag él. Mert hogy ő él, mint Marci hevesen. Miután a tesóját kikuglizta a családból, irdatlan pénzügyi támogatást kap a szüleiktől... de nem csak a pénzről van itt szó valójában, hanem egy beteg lelkű emberről, aki mindent tönkretesz maga körül, csak ő virágzik a szemétdombon...
Volt sógornőm beszélt a pusztaberkis polgármester nénivel, majd ma a Gyámhivatallal is, a másik kiskorú gyermek bántalmazása ügyében.... elég részletesen kitálalt hősapa dolgairól és meglepő módon komolyan is veszik, igaz, ez egy száz fős kis falu, valószínűleg valóban odafigyelnek egymásra. Hazudni meg sajnos nem hazudik, hősapa tényleg szociopata és verte is már meg a picit... én is jelentettem már a családsegítőnek, amikor még Dávid ott élt, igaz, nem a pici volt a fő téma, hanem Dávid ügyében vártam volna segítséget... de engem nem vettek komolyan, mert csak egy rosszindulatú volt feleség vagyok, hősapa meg kilóra megvette a kedvességével a hivatali dolgozókat és elhitette velük, hogy minden rendben van, csak hát a volt neje, az a hülye... hát, ilyenek ezek a szociopaták, karizmatikus, jólnevelt, udvarias emberek, mindenkit kilóra megvesznek, csak a négy fal mögött bántalmazzák a családot.
De mi már túl vagyunk rajta, a hivatal segítsége nélkül is megvívtuk a harcunkat és már nem akarok újabb harcokban részt venni. Nekem az is elég, hogy a saját fia fordított neki hátat.
Szóval, sajnálom a csajt, nehéz időszakot él meg, ezen én is átmentem és szerencsére le tudtam zárni a múltat. Remélem, neki is sikerülni fog és megtalálja azt, ami által békére lelhet.
Megmondom az őszintét, tegnap főztem először bulgurt. Valahogy nekem azok a dolgok, amikre rápecsételik, hogy "egészséges", meg "szuperélelmiszer", erős ellenállást váltanak ki, és dafke sem eszek olyat és elég nehezen is beszélem rá magamat a kipróbálásra. Viszont a bulgur a képeken nagyon guszta volt, így úgy gondoltam, hogy kipróbálom. Sima, egyszerű receptet készítettem el, zöldséggel és a tetején sajttal (darabolva, nem reszelve). Bejött. Nem kicsit, nagyon.
Vettem kuszkuszt is, az is kipróbálásra vár, vele szemben is ellenérzéseim vannak. Az olvasataim alapján egyelőre nem értem, hogy mitől egészséges egy sima tészta. Bent a kolléganőm gyakran készít ilyet, csak meleg vizet enged rá, nekem tiszta kínai smack leves fílingje van, de nyilván ezt is másként készítem el.
Most pedig tojásmuffint csináltam reggelire. Összekevertem a tojást kis felvágottal, sajttal, beleöntöttem a muffin formába és bedobtam a sütőbe. Nem számítottam arra, hogy a tojás ki fog szökni a muffinsütőből, hiszen nincs benne semmi térfogatnövelő, ám mégis úgy felemelkedett, mint a süteményeim jobb napjaikon. Hoztam be hozzá egy marék retket, meg újhagymát.
A kovászom edzőtáborban van, ugyanis konzultációt tartottam azzal, akitől kaptam és arra jutottunk, hogy gyengécske a drága.
Reggel feltűnt, hogy a régi sógornőm eltűnt... kis nyomozás után kiderült, hogy azt hitte, hogy haragszunk rá és ezért letiltott. Tisztáztuk a félreértést, így ismét ismerősök vagyunk.
A kertben minden szépen nő, főleg a gyomok, de tegnap leszüreteltem a retek egy részét és határozottan elégedett vagyok, ilyen szép még sosem volt és nem rágcsálta meg senki, akinek nem kellene... jól alakulnak az újhagymák is, és finomak is. Virágoznak a kétszínű, illatos rózsák is, nagyon boldog vagyok, hogy megeredtek. Az idén ültetett levendula is ontja a virágot, a régi levendulámról nem is beszélve, óriási bokorrá nőtte ki magát. Tavalyról sok pillangóvirág nőtt ki, sokat kigazoltam és próbából meghirdettem a pilisi csoportban, meglepő módon azonnal elvitték.
A pipacsok gyönyörűen virágoznak a környéken, a birtok végén is és látni, hogy két "utcával" arrébb is van egy órási pipacsmező, napról napra pirosabb. Hétvégén csináltam rengeteg képet, facsén megtekinthető. Ha nem rohasztja le az eső, most hétvégén is készítek fotókat, mert most lesz igazán virága teljében a rét.
Dave a hétvégén kimenőt kapott, két hónap után először találkozik a barátaival és már nagyon várja... holnap összedobok nekik egy kis muffint. Nincs para, ide jön haza. Most már mindig. Mert Ő döntött így. Ez már jó ideje így van, de a mostani időszakban olyan látványossá vált, hogy ezt már senki nem tudja letagadni. Még az apja sem. És tenni sem tud ellene.
Időnként vannak értékelések, amiket a gyerekkel és a szülővel is közösen megbeszélnek a tanárok, ez tegnap volt. Mivel Dave itthon van, így bár nem én vagyok "hivatalosan" a gondozó szülő, mégis én vagyok a gondozó szülő, így velem beszélte meg a tanárnő a szükséges dolgokat és az értékelésre is az én nevem írta. Lehet, hogy kívülállóként nehéz megérteni, hogy számomra ennek milyen jelentősége van, de higgyétek el, akkora, hogy még el is sírtam magam. A világ legboldogtalabb emberéből így váltam a legboldogabb anyává. Kihagytam volna, de megérte a tíz év kitartó munka a fiamért.
No srácok, meg van oldva az életünk. Történt ugyanis, hogy az előbb láttam az ablakon át, hogy Ancsa barátnőm jött a szembeszomszéd nyugger barátnőjéhez (nem leskelődés, szembeszomszéd, nem nehéz látni). Dave jó mosolygott rajtam, közölte, hogy ha nyugger leszek, vesz nekem egy panellakást, annak az erkélyéről sasolhatok térfigyelő kameraként. Mondtam, hogy nagyon kedves, mert más gyerek a nyuggerotthonba passzolja el a szüleit. Mondta, hogy de hát az is jó, nem? Jó kis társaság gyűlhet ott össze - kis naivnak fogalma sincs, hogy mi van a nyuggerotthonokban, szóval mondtam, hogy azért az annyira nem frankó, elég szarul bánnak az öregekkel. No erre kitalálta az én drágám, hogy akkor épít csak nekem egy külön nyuggerotthont, ahol ott ott lehet velem mindenki, aki szeret és akit szeretek, tehát valójában nekem és a barátaimnak építi. Annyiiiira cuki, nem? Totál meghatódtam. Persze közölte, hogy a vérszerinti apjának nem lesz ott helye. Ki jön?
Annyira örülök, hogy ennyire szeret és ilyen jó lelke van. Nehezen mutatja ki, de néha vannak neki is ilyen szeretet rohamai. Az előbb is idejött, megölelgetett és megpuszilgatott... csak úgy...
Szomorú, de az apja iránt viszont nem táplál ilyen érzelmeket, de hát ez is érthető. Két hónapja nem járt az apjáéknál és nem is tervezi, hogy odamegy. Ezt érték el a sok gyűlölködéssel és ellenségeskedéssel, na meg azzal, ahogy vele bántak. Úgy iktatta ki őt az életéből, ahogy én, a saját szüleimet...
A suliban amúgy nagyon jól teljesít, a tanárnéni külön kiemeli őt mindig, sőt, ő az egyetlen, akinek nem kell korrepetálásra "mennie", annyira kis ügyes. Szerintem sokkal jobban bírja a sulit és a tanulást így, hogy itthon van. Pedig nem piszkálom, hagyom, hogy magától csinálja a dolgait. A pozitív visszajelzés részemről és a tanár részéről is nagyon inspirálja.
Néha azért elmélázok rajta, hogy ha velem nőtt volna fel.... na de felesleges ezen agyalni...
Minden jónak vége szakad egyszer, ennek a karanténhelyzetnek is, pedig én nagyon élveztem. Csak jót kaptam ettől a vírustól, ami szerintem amúgy nem is létezik. Dave közölte, hogy csak akkor megy el itthonról, ha kezdődik a suli. Mivel idén várhatóan már nem lesz, ez azt jelenti, hogy csak a szeptemberi kezdésre megy majd vissza.
Időnként persze találkozik a barátaival (megadtam rá az engedélyt, hogy most már mehet, így jövő hét hétvégén megy is), de amúgy itthon lakik továbbra is.
Tegnap végignéztem, ahogy a madáritatóban strandolt egy rozsdafarkú... nagyon cuki volt, ahogy beült az itatóba és ott csapkodott, fürcsizett. Aztán átment a másik itatóba és ott is eljátszotta ugyanezt.
Ma megyek fodrászhoz, már nagyon be vagyok sózva.
A jógát továbbra is csinálom. Felmerülnek különböző akadályok, mármint mozgásszervileg, a héten például a sarokcsontom gyulladt be (van sarkantyúm is) és konkrétan nem tudtam menni.... de arra a következtetésre jutottam, hogy minden rosszabb, mielőtt jobb lenne, a jóga nem árthat, hiszen jó érzés csinálni a feladatokat, márpedig ha jó, nem lehet rossz, így csináltam tovább - és tényleg jobb lett. Gondolom eléggé beállt, befeszült izmokat mozgatok meg, kell egy kis idő, amíg rááll a szervezet, ezért lehetnek ezek az akadályok. Azóta amúgy sokkal jobban is alszok.
Most nem sütöttem semmit, a kertben sem voltam túl aktív, de a kert nélkülem is aktív. A pipacsok kinyíltak és gyönyörűek, virágzik a levendula (azok is, amiket idén vettem), virágoznak a rózsák, nő a borsó, cékla, retek, kukorica, szóval minden nagyon szép és jó.
Munka is jó sok van, ma itthonról dolgozok, de egész nap a gép előtt ültem, telefonnal a fülemen. De élvezem.
Pláne, hogy a karantén alatt kaptunk fizetésemelést is (már be volt tervezve-ütemezve), illetve kiderült, a cafeteriánkat is megemelték. Továbbra is a vendéglátás számlára kértem, a maradékot pedig a szállásosra. Ugyanis - a mostani helyzetből kiindulva - arra a következtetésre jutottam, hogy enni mindig kell, de nyaralni nem mindig lehet. A szabadidő számla nekem nem opció, egyszer volt, alig tudtam elkölteni a rajta lévő pénzt, én ugyanis kultúrára fordítottam volna, de kevés helyen tudtam azzal fizetni. De legalább a reptért akkor tudtuk megnézni.
Ki az a hülye, aki vasárnap este tízkor kenyeret, meg pogácsát süt, úgy, hogy másnap reggel ötkor kell?
Na ki?
Hát én.
De hát mit tegyek, ha a gyerek megrendelte. Én begyúrom, előkészítem, ő ma egyedül otthon kisüti.
Valamelyik nap megállapította, hogy belőlem olyan nagyi lesz, aki örökké süt és az unokák viszik el a süteményeit a barátaiknak, hogy mindenkinek jusson. Mondom neki, Te, hát te sosem viszel el sütit.. Jaaaa... anya, még jó, hát megennék!
A kajairigység nálunk családi vonás.
Kezdek belejönni a kovászos sütésbe, lehet cifrázni a recepteket így meg úgy, de én feltaláltam a spanyolviaszt és a tutit, a kovászhoz kizárólag időre és türelemre van szükség. Van kenyér alapreceptem is és a pogi is, amiről a múltkor írtam. Tegnap megsütöttem az eddigi legjobb kenyeremet, krumplit is tettem bele, egy ideje már csak saját kenyeret eszünk és a tegnapi pogácsa, ami kb. 24 órát állt, úgy sikerült, hogy nagyon. Jó érzés, hogy így falja a család.
A levendulám, kakukkfüvem ezerrel virágzik, a borsó, meg a többi elvetett cucc meg nő, mint a bolondgomba.
Jógázok ezerrel, a srácok valamelyik este nagy arccal közölték, hogy nem is bonyolult.. aztán megpróbáltak egy-két feladatot megcsinálni és szó szerint felborultak. Nagyokat kacagtunk.
Pest már egyáltalán nem üres, szemmel láthatóan senki nem marad otthon, olyan sokan vannak az utcán, mint "normál" esetben. Kicsit csalódott vagyok, én nagyon bírtam az üres várost. Megvolt a hangulata.
De hát mit várhatnék, amikor ez az egész sztori kezd kabaréba átmenni... 3-án csúcspont, 4-től mindentszabad, kivéve Pesten és Pest megyében, illetve hirtelen ott is kötelezővé vált a maszk, ahol eddig nem... eső után köpönyeg?
Nálunk itt bent még mindig tart a két hetes váltás és szerintünk egy darabig el is tart még, de ez nem baj, nem győzök elég hálás lenni a munkahelyemért.
Fényképeket most nem tudok hozni, ugyanis nem frissítette a képtárat otthon a wifi és így nem tudok lementeni, hogy feltölthessek.
Tegnap megérkezett a tornacipőm és mondhatom, sokkkkkkkaaaaaaaal szebb, mint a képen és nagyon jó minőségű. A fekete rész velúr, a boka rész szivacsos-párnázott. Nagggggyonboldogvagyok.
Hétfőn elvittem Fülit az éves oltásra és vettem a négylábúaknak féreghajtót, kullancs elleni cuccot is. Felénk borzasztó sok a kullancs, a cirnyókból napi ötöt veszünk ki, ha jó napunk van. Régen frontline volt a legjobb, de azt már nem javasolta a doki, így egy újabb szert hoztam, ami tabletta, belülről hat. Persze ha már mentünk, Füles kitalálta, hogy fáj a lába, így azt is megnézte a doki, és kiderült, hogy csúnyán begyulladt a körme, így arra is kaptunk antibiotikumot. Szóval húszezerbe fájt ez a hétfői kiruccanás. Utóbb amúgy kiderült, hogy Füli ki akarta ásni magát a kerítésem és az ott elhelyezett miniszikla tett kárt a körmében, mondtam is neki, karma fiam, karma!
Mivel itt pocsék, hideg, szeles idő volt, a kertben nem nagyon jártunk, csak locsolni mentünk ki, így bent foglaltam el magam. Főztem, sütöttem és... sütöttem. Régen is sokat sütöttem, de mióta van a kovászom, még többet sütök. Persze, több időm is van, pláne ilyen időben.
A családnál nagy a sikere, minden nap degeszre eszik magukat, jól felhizlalom őket, hihihi.
Ma saját kenyeret reggeliztem, jó érzés volt, mit mondhatnék. A kovászos cuccokról amúgy igaz a monda, érezhetően jobbak az emésztésnek, nem is telít el annyira és nem vagyok gázputtony sem.
Van egy pogi receptem, na azt, ha kiveszem a sütőből, el is fogy, azon nyomban... ideje sincs kihűlni. Hétfőn megyek Pestre, Dave már megrendelte a következő pogácsa adagot, hogy hétfőn éhen ne haljon. Vasárnap előkészítem, hétfőn megsüti magának, hogy friss legyen.
Leesett az ejtőernyős tantusz, rájöttem, hogy a gyógytornám valójában jóga. Csinálom kitartóan és lassan de biztosan érzem is a hatását, így hát tovább léptem egy szintre. Érdekes, régen a jógát nem szerettem, de most viszont azt érzem, hogy hogy is élhettem nélküle? Azt olvastam valahol, hogy ahogy az ember öregszik, úgy válik nyitottá a jógára, lehet, hogy igaza van. Most jó napjaim vannak, nem fáj se a csípőm, se a térdeim - ok utóbbiakkal guggolni még mindig nem tudok, de azért minőségi a javulás. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy elérjem a céljaimat és tegyek is értük, ami jelen esetben a mozgásszervi javulás, szóval soha nem adom fel.
Ma végre jó idő van, süt a nap, Ancsa barátnőm már hét elején várta, hogy szélmentes időben binyiglizni menjünk, úgyhogy szerintem ez lesz a délutáni program. Addig meg megyek, mert a gaz - a gaz - szorgalmasan nőddögél.
Most belenéztem a kuponzsonglőrök című műsorba, és totál el vagyok képedve, hogy amerikában milyen keményen tolják ezt... totál ingyen vásárolnak, több ezer dollár értékben úgy, hogy a számla összege a kuponok miatt nulla. Sőt, az előbb az egyik csajnak a bolt fizetett... Le a kalappal előttük, de mondjuk nekem nem lenne ehhez idegrendszerem, ez főidős munka, a mostani csaj például heti 40 órát tölt a kuponok válogatásával... nem semmi.
Hősapa most nem utalta vissza a pénzt, pedig Dave még mindig itt van. :D
No, egy hétig nem jövök, a blogger meg átvariálja magát, alig találtam a bejegyzés írása gombot. Aztán meg javítottam volna a szövegben, azt is nehezen találtam.. most meg olyan, mintha minden a régi volna.. ki érti ezt....
Itt pilisen van egy fickó, aki magánemberként helytörténeti gyűjteményt tart fenn, múlt héten elmentünk Ancsa barátnőmmel, meg Dáviddal megnézni. Szomorú, de az önkormányzat kicsit sem támogatja.. a választás előtti kampány része volt, hogy lesz faluház - mert itt még az sincs - de persze így választás után nem lesz. Eleinte nem volt túl lelkes az úriember, de aztán látta, hogy igazán érdeklődőek vagyunk és belelendült a mesélésbe. Nagyon érdekes gyűjteménye van és nagyon jó volt hallgatni, amit mesélt a régmúlt időkről. Itt a faluban rendszeres az ellenségeskedés a régóta itt élők részéről, lenézik azokat, akik újabban költöztek ide - a férfi pedig elmondta, hogy a "betelepültek" sokkal jobban érdeklődnek a város múltja iránt, mint a tótok, akiknek akkora az arca, hogy nem fér be a kapun. Szóval nagyon tanulságos és érdekes látogatás volt. Két "könyvet" is megírt a városról, mindkettőt beszereztem és nem bántam meg.
Aztán kétszer jártunk az Ikerfenyőnél, egyszer Ancsával, a hétvégén meg a családdal - egy helyi látványosság. A régi földesúr birtoka volt a hegy tetején és ő ültette oda az ikerfenyőket. Csodálatos környék, régebben fesztiválokat is rendeztek ott. Láttunk egy négy fős szarvasbandát is, imádjuk őket. Tele van ez a hely csodákkal, fantasztikus természeti adottságokkal és szomorú látni azt, hogy a régi vezetőség és a mostani is, mennyire nem becsüli. Némi befektetéssel brutál menő hellyé lehetne varázsolni Pilist, hiszen van itt tó, erdő, borospincesor, kastély is, sőt, még kilátó is.. csak minden le van pukkanva... az Ikerfenyőnél is volt kastély anno, Ancsa barátnőm gyerekkorában még meg is volt, de mára már egy tégla, annyi sincs belőle.. pedig az is milyen látványosság lehetne... de sajnos mi nemhogy nem fejlődnénk, egyre rosszabb híreket hallani az itteni bűnözésről...
Ancsa barátnőmmel is voltunk biciklizni. Gyászolja a férjét, de látványos, hogy mennyire felszabadult és boldog, mióta elment... hát igen, végülis lehúztak együtt 45 évet, de tény, hogy nagyon sokat szenvedett a barátnőm emellett a férfi mellett, megérdemli a hátralévő boldog életet. Már nem rohan örökké főzni, takarítani, simán el lehet hívni biciklizni, dumcsizni, ebédelni, azt csinálja, ami örömet okoz neki és ezt örömmel látom... Hétvégén bográcsoltunk és áthívtuk ebédelni, jött is... M. szerint olyanok vagyunk, mint anya-lánya, látható köztünk a szeretet... és igen, jobban is szeret, mint a saját anyám és én is őt... szokta is mondani "a fogadott lányom" és nekem ez jó érzés. Áldott jó lélek, sokat veszítettem azzal, hogy nekem nem ilyen anya jutott... az "igazi"ak folyton kavarnak, de inkább nem mondok semmit, mert jobb az úgy...
Múlt héten sütöttem pogit és kenyeret is, imádom, ahogy a család imádja a sütéseimet. Hétvégén megvettük a palántákat is és elültettük őket, most már van paprikánk és paradicsomunk is, meg zeller. A borsó kikelt, a cékla ébredezik, a dughagyma is nő, mint a gomba... Na meg rengeteg virágot ültettem és izgulok, hogy minden az elképzeléseim szerint alakul-e, azaz a későbbiekben "önfenntartó" lesz-e a kert, mindent úgy ültettem, hogy az idén elszóródó magok kikelhessenek ott, ahova most ültettem őket... rengeteget molyolok a kertben és nagyon tetszik az eredmény, de az is tény, hogy egy ekkora kertben, mire a végére érek, kezdhetem elölről... de örömmel teszem. Kertem a pszichiáterem.
Tegnap meglepetésemre kaptam időpontot az Auchannál, így végre ismét tudok onnan rendelni, holnap meg is hozzák. Kicsit később néztem, már nem volt időpont, csak jövő hétre, de érdekes módon ma reggel megnéztem és ismét volt időpont holnapra. Szerintem a múltkor felfüggesztették a pilisi szállítást, azért nem volt időpont, de boldog vagyok, hogy megint nem kell boltba mennünk. Gondolkodok a Rossmann házhozszállításon is, már betettem a kosárba a cuccot, csak a Magyar Posta Logisztikája bizonytalanít el - igaz, tegnap M. alkatrészét is az MPL hozta és korrekt volt a fickó.
Szükségem van egy tornacipőre, úgyhogy tegnap rávetettem magamat a netre és meg is rendeltem a pipellőt, akciós áron, szállítási költség nélkül és örülök, mint majom a farkának. Tetszik, hogy virágos, hogy magas szárú és tartja a bokámat és, hogy párnázott és a talpa is jó kialakítású. Dave szerint nagyon menő, izgulok, hogy élőben is az legyen.
Lassan úgy járnak ide a futárok, mintha hazajönnének.
Nekem ez a kötelező maszk viselés nem jó, ugyanis az egy dolog, hogy nem bírom elviselni a maszkot, ugyanis nem kapok benne levegőt. Több asztmással beszéltem, ugyanez a bajuk vele... a múltkor felvettem a boltba, és nem kaptam levegőt, miután kijöttem, vagy fél órát agonizáltam, mire rendbejöttem. Szóval még kevesebbet fogok boltba járni, jó a rendelés nekem. Tegnap ablakot pucoltam és függönyt mostam, nyári külsőt kapott a kecó, szép lett. Az ablakot pedig azzal az örömmel pucoltam, hogy idén végre le tudom cserélni a régi nyílászárókat. Már csak ez a tudat is nagy öröm számomra.
A csípőmmel-térdemmel folyamatosan küzdök, hétvégén olyan fájdalmaim vannak, hogy bár nem sírtam, de a könnyem magától folyt. Ennek megfelelően természetesen mély depresszióba zuhanva sajnáltam magam és vizionáltam az eljövendő tolókocsis krplilétemet. De nem adom fel, keresem a torna azon módját, amivel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Mert bár, akármennyire vigyázok, a térdem könnyen megfájdul, de azt is tudom, hogy mozgás nélkül még rosszabb lenne. Meg hát egy makacs öszvér vagyok, persze.
A melléképületben volt a videókazetta, amin a hősapás esküvő rajta van. Dave miatt digitalizáltatni fogom, neki ez egy emlék lehet. A Nyugatinál van egy ilyen emlékmentő stúdió, nem is egy ökör ára, úgyhogy megcsináltatom. Elkezdtem a fényképeket is rendszerezni, van sok, ami csak egy dobozba van behajigálva. Nem kis munka, az tény, de a nyomtatott képek jobbak, mint a netesek. Dave meg szereti őket nézegetni, meg hát én is.
Tegnap leadtam a villanyóra állását is. Remélem jók a megérzéseim és kevesebbet fogyasztottunk most, mint amennyit fizettünk.
Így telnek itt a mindennapjaink. :)
Hoztam képeket is. Kicsit összevisszán sikerült feltölteni, bocsássatok meg érte.
Kertünk két lakója.
Kertünkből a kilátás, múltkor viharos volt az este.
Idén nem sok orgonánk volt, de ahogy elnézem - legalábbis errefelé - hasonlóan kevés volt máshol is. Talán elfagyott, nem tudjuk.
Ő az ikerfenyő.
Erdőnk
Egy kisebb agyagbánya, tele vésetekkel és egy ajtónyomattal...
A távolban a pöttyök a szarvasok.
Múltkor videochateltünk a csajokkal. :)
Borospince 1919-ből
Csak egy hangulatkép, múltkor virágzott a nyárfa és a föld tele volt a vattájával... muszáj volt a naplementében fotózni egyet.
