.... mindenki essen pánikba és kezdjen el fejvesztve rohangálni, mert minden bizonnyal itt van a jégkorszak és meg fogunk fagyni. Úgyhogy mindenki rohanjon el sálat, sapkát, kesztyűt, hótaposó csizmát, bundabugyit vásárolni, mert már nem 38 fok van, hanem csak 28.

Számomra döbbenet, hogy tényleg vannak emberek, akiket felhívnak telefonon, hogy nyertek, és ezért cserébe képesek "kezelési költségként", előre, akár 1.000.000,- forint összeget is átutalni azoknak, akiktől "nyertek".

... az őrülteket.

Tegnap voltunk Bubuval a Millenárison, mert volt egy lábbábos előadás. Méghozzá ingyé'. Nagyon, de nagyon tetszett. Erdélyi hölgy, ízes magyarsággal, vidám és ötletes műsorral. A játszótéren gyűltünk össze, nem volt konkrét színpad, hanem körülötte ültünk le leterített szőnyegekre, illetve padok is voltak kihelyezve.

Kicsit megkeserítette a dolgot a szülők neveletlensége és ezáltal a gyerekek neveletlensége is. Ugyanis zajongtak, mentek össze-vissza, nem bírtak egy helyben megülni, pedig a hölgy nagyon kedvesen, többször is megkérte a gyerekeket és a szülőket is, hogy ha lehet, kicsit halkabban beszélgessenek és ne a lábai elé álljanak oda a gyerekek (mivel a lábain voltak a bábok).

Utána Királyfi megkívánta a banánt, így a Fény utcai piacon vettünk egy fürttel. Már egyet bepuszilt, kért egy másikat, amit éppen bontottam, amikor egy nőnemű egyed letámadott minket, elkezdte rángatni a kezem, és ezzel egyidejűleg ordított mint a fába szorult féreg, hogy mit csinálok, ezt ne tegyem, oda ne adjam a banánt a gyereknek, mert megölöm, és, hogy az ő rokonának a gyereke is így halt meg. Na ilyenkor jön a dilemma, hogy reagáljuk le az adott helyzetet, amikor egy őrült ránk támad. De mivel a riadt kiskorú ott állt mellettem, így csak nagyon határozottan közöltem a hölggyel, hogy ne szóljon bele, hogy mit teszek, majd indultunk tovább. Ám ő tovább ordított, hogy megölöm a gyereket és hasonló finomságok. Visszafodultam, csendben de nagyon erőteljesen és csúnya nézéssel, ahogy csak az anyák tudnak, mondtam neki, hogy fogja vissza magát, és vegyen vissza, és akkor először megkérdezte, hogy miért, majd látva, hogy nézek rá, elhallgatott. Amikor elfordultam és indultunk tovább a gyerekkel, akkor hangzott fel ismét a szövege a gyerekgyilkosságról.

Talán nem kell mondanom, mennyire sokkot kapott a fiam, egy óra múlva is remegett a lába, és kérdezte, hogy tényleg meghalt-e a néni gyereke. Engem is nagyon felzaklatott az eset (naná!) de ugye egy anyukának erősnek kell lennie és úgy kell tompítani a történetet, hogy a gyerekhez minél puhább formában jusson el.

Sokat beszélgettünk róla és végül is sikerült humor formájába átkonvertálni a sztorit, de tény, hogy a banántól elment a kedve a kisfiamnak.

Miért is zárták be a Lipótmezőt?

Este tízkor lelkesen jöttem haza az esti vonatommal. Kicsit arrébb ült egy fickó, furafazon, aki annyira ronda, hogy nagyon, zenét hallgatott az úton, majd amikor az egyik megállónál jó sokan leszálltak, a telefonja egy másik funckióját kezdte el használni, mégpedig eléggé egyértelműen, rám irányítva az objektívet. Én, a paranoiás egyből kiszúrtam, hogy miben mesterkedik a jóember, persze nem volt nehéz.