Nagyon sokat számít az az idő is, amit utazással töltenék, de most nem kell. Miután végeztem a munkámmal, egyből csinálhatom az itthoni dolgaimat. Ez nagy könnyebbség, hiszen irdatlan sokat utazok. Ez nem panasz, szeretem a munkahelyemet, csak utazni nem szeretek. Munka azért van, nem is kevés, de az, hogy utazni nem kell minden nap, huh, hát kibírnám így.

Mivel többször megkaptam már, hogy könnyű úgy, hogy nem járok el dolgozni és közben kapom a fizetésem, elgondolkodtam egy picit... hogy most legyen-e lelkiismeretfurdalásom, vagy rossz érzésem amiatt, mert jó a munkahelyem és a munkám és a vezetőség hozzáállása?
Úgy döntöttem, hogy nem fogom magamat rosszul érezni. Szívtam én már eleget az életben ahhoz, hogy azt mondjam, már pont megérdemeltem a jót és nagyon meg is dolgoztam érte. Aki meg irigy, annak nyasgem, csinálta volna végig azt, amit én, arra bezzeg senki nem irigy.

Szóval ciki vagy nem, szégyen vagy  nem, én ezt az időszakot imádom. Eltarthatna addig, amíg az emberek megtanulnak így élni. Így, lecsendesedve...
Szerencsések vagyunk, én dolgozok, M. dolgozik, a gyerek meg már nagy és itthon van velünk.
Tudom, hogy nem mindenkinek jó az, ami van, de azt is tudom, hogy ez a számomra jó időszak se tart örökké... 

Mondjuk a boltban káosz van, nálunk nem bírnak magukkal az emberek, de amúgy annyira jó, hogy dolgozni is üres vonattal megyek, az utcák is üresek, béke van, csend és nyugalom. Persze vannak hülyék is, de jóval kevesebben.

Már látom, hogy milyen nyugger leszek, ha egyszer eljutok odáig, hát semmiképpen nem a tespedős.. pörgök ezerrel és tele vagyok energiával és tettrekészséggel.
Nekem tényleg az tesz jót, ha nem megyek emberek közé.

Pénteken a csajokkal telefonos dumcsipartit tartottunk. Mindenki fogta a kis poharát a borocskájával és videóhívás keretében két órát végigcsacsogtunk. Jó volt nagyon. 

Totál elborultam kert ügyileg, minden szabad percemben kint vagyok. Újabb és újabb helyeket szabadítok fel a tarack alól, hogy hasznosítsam, így születnek M. szerint a "sírhelyek", azaz téglalap alakú ágyások. Van velük jó sok munka, hiszen a tarack jó nagy gyökérzettel rendelkezik, de jól haladok. Igyekszem úgy ültetni a virágmagokat, hogy az egynyáriak is "évelők" lehessenek, azaz oda szórhassák el a magjaikat és ott maradhassanak végleg. Persze arra is figyelek, hogy ha ismét normál munkarendben kell dolgozni, akkor ismét nem lesz se időm, se energiám a kertre ennyi, tehát önfenntartó is legyen, kevesebb munkával. Ami azt illeti a kert első részét igencsak kimaxoltam ilyen szempontból. Jelenleg még kopár, de ha a terv szerint kikelnek a növények, szép lesz.
No majd kiderül, hogy jól csináltam-e, én tervezek, de kertész se vagyok...

A csemegekukorica már hajt, a retek is és a borsó is - idén nem cukorborsót vettem, hanem fejtőset, az jobban bejön. Tavaly belefutottam, gondoltam a cukorborsó milyen finom, de időközben kiderült, azt nem kell fejteni, és az annyira nem volt bejövős. Még a babot vetem el, jó tippet olvastam, a kukoricára kell felfuttatni, így azt fogom tenni. Helytakarékos és praktikus is.
A szomszédék felénk néző tűzfalas ablakát is "elintéztem", a kukorica sort oda ültettem elé, így nyáron takarni is fog.
Amúgy nem tudom mi történt a szomszédasszonnyal, de mostanában átváltott kedvesre. Na nem az öreg mami, hanem a lánya... aki szintén 50 elmúlt már, vagy 60, de most kedves. Hát jó, én nyitott vagyok, húsz év után válthatunk normális kapcsolatra is.

Tegnap a virágosnál megláttam egy kétszínű rózsát, ami a gyengém és nem is volt drága, ellenben gyönyörű szép fejlett, meg is kaptam M-től, meg még kettőt. Amiket korábban vettem, azok is hajtanak, de konkrétan még sehol nem tartanak, a tescosak is élnek, de még gondolkodnak, hogy akarnak-e itt élni, nálunk. Átültettem őket egy árnyékosabb részre, hátha ott megjön a kedvük.
Tegnap megvettük a fűszernövényeket, így a fűszerkertet is kimaxoltam. Az is önfenntartó lesz most már, a tavalyi petrezselyem is elszórta a magjait és kikelt. Így is terveztem, de boldog vagyok, hogy bejött a dolog. Zellert kellett ültetni és bazsalikomot. Végre van zsályám is.

A madárkáknak is segítettünk a fészekrakásban is, ugyanis Fülit rendszeresen szoktam fésülgetni és a jó kis bundája, ami benne marad a kefében, remek fészek alapanyag. Mindig odateszem az etetőhelyhez és mindig elviszik. Sok kis Füli-féle fészek lehet a környéken.
Múltkor kivittünk néhány benti virágot a kertbe, de megcsípte őket az UV sugárzás, utána meg a hideg, szóval nem volt jó ötlet, most regenerálódnak. Hülye időjárás van sajnos, az uv sugárzás meg erős.

A kovász projekt is jól megy, mióta a megérzéseimre hallgatok és a sütési tapasztalataimra. A receptek csak kiindulási pontok.
Valamelyik nap a maradék krumplipüréből csináltam kovászos krumplis pogácsát. Ugyan sima főtt krumplit írt a recept, de én pürét raktam bele és tejföl is kellett volna, de az nem volt itthon és egy tejfölért ki nem megyek a boltba, így gondoltam egy merészet és tejszínt raktam bele, mert az volt itthon. Nem túlzok, ha azt mondom, életem eddigi legjobb pogácsája lett, úgy beszippantották a fiúk, hogy kihűlni se volt ideje.  

Tegnap gyakorló célzattal ismét sütöttem kenyeret, azaz inkább cipócskát. Bár szerintem az én módszeremtől az igazi kenyérkészítők a fejüket fognák, mert ők halálra bonyolítják (legalábbis a csoportban, amelyikben benne vagyok) - bár az egyikőjük bejegyzése motivált, aki tapasztalt sütő és kiírta a csopiba, hogy ő nem macerázik, mert nincs rá ideje... szóval én sem maceráztam és a mostani tapasztalatok alapján nem is fogok. Ami fontos ezen a téren, a türelem... türelem a kovász felhizlalásához és a tészta keléséhez.

A kovászom pedig tényleg olyan, hogy nem tudom kinyírni, hát imádom. Jó móka a kovászos buli. 
Amúgy a kovászos tészta nem terheli le a gyomrom, úgy vettem észre. Hiába lisztes, olyan könnyű, mint a pihe. Szóval ezt is a járványnak köszönhetem, hogy ezt a vágyamat sikerült teljesíteni és megtanultam valamit, amire régóta vágytam-készültem.

Előfizettem a Netflix próbahónapra, csak tudnám minek, amikor tévét se nézek és nincs időm filmezni se, hiszen vagy sütök-főzök, vagy kertészkedek. Amúgy nem rossz ez a Netflix. Na, talán majd egyszer. 

Tornázok is rendszeresen, de nagyon kell figyelnem és vigyáznom, mert egy kicsitől is kiborulnak a térdeim idegileg és borzasztóan nehezen viselem, hogy guggolni például nem tudok, vagy guggolásból felállni. Kicsit elkeserítő a dolog, hiszen mindig is mozgékony, sportos voltam, hogy 45 évesen ilyen állapotban vannak, mi lesz később, de persze tudom, hogy így is szerencsés vagyok, hogy ilyen gerinccel és csípővel ilyen vígan futkároztam idáig is. Igyekszem nem gondolni ilyenekre, de azért amikor korlátozva érzem a mozgásomat, akkor tudom sajnálni magam. Érdekes, mert viszont gyalogolni azt tudok, a végtelenségig.

Tegnap megint kirándultunk egy nagyot a környéken, ez a kutyasétáltatásos program nagyon bevált. Most másfele mentünk, az M4-es úttal párhuzamosan.. van ott egy tanya, gyönyörű.. én itt nyavajgok, de mit érezhet az, aki ott él.. eddig az erdő közepén élt, most meg közvetlen mellett megy az út...zajvédő fal nélkül.. viszont láttunk őzet a mi oldalunkon, ez felvidámított.
Hétvégén a forgalom sem volt nagy az M4-en, a szél se onnan fújt és csend volt.. jó volt.

Valamiről még akartam írni, de most nem jut eszembe, hogy miről..

Legyetek jók. :)

Bakancslistán újabb pipa van, ugyanis van kovászom. Nem én voltam az ügyes, hanem egy kolléganőm, aki szintén egy pékmester, ő hozott nekem madre kovászt, amit még állítólag én sem tudok kinyírni. Ezt a hűtőben kell tartani és hetente egyszer etetni.  A jó hír, hogy egy hete van kovászom és még tényleg nem nyírtam ki. Már kétszer használtam is, sikerrel.
A kolleginának is van blogja, és meg néztem, és ajánlom is mindenkinek... hihetetlen, hogy együtt dolgozunk emberekkel, akikről igazából nem tudunk semmit, micsoda meglepetések történhetnek! Ez a csaj egészen elképesztő, pedig ő is olyan morcosnak, utálatosnak mutatja magát sokszor, pedig valójában irtó jó fej.
Korábban tartottuk a távolságot, mert ő azt hitte, fönci embere vagyok, én meg nem tudtam mit gondoljak róla azáltal, amit mutatott magáról, de egyszer összekerültünk ügyeletbe és ott megtört a jég. Nem vagyok fönci besúgója, ő meg tök jó fej.  Azért még mindig óvatos vagyok vele, szerintem a kollégákkal jobb óvatosnak lenni, a kollégák kollégák, akármennyire is kedvesek, nem barátok - pláne, ha vezetőibb szinten vannak, mint én.

Verbena&Levendula
http://sioppeia.blogspot.com/


Hétvégén sütöttem kenyeret is, amiben Aranyhalam volt a segítségemre. Ugyanis átnéztem a netet receptek után, egy "vidám kovászolók" csoportban is benne vagyok, de kezdtem összeomlani, ugyanis mindenféle bonyolult receptek voltak fent, bonyolult szakkifejezésekkel. Nem hinném, hogy ősanyáink így túlbonyolították a dolgokat... szóval segítséget kértem Aranyhaltól és szokás szerint ismét tudta, mire vágyok. Még egy kis videót is kaptam tőle, amitől teljesen átmelegedett a szívem - itt is köszönöm!
Szóval a kenyér elkészült. Van még hova fejlődni, szerintem gyanítom is, hogy mit kellene máshogy csinálni,de elsőre azért nem rossz. M. úgy ugrott rá, hogy alig bírtam fényképet csinálni, mert hát az első kenyeret mégis le kell fotózni. Nagyon ízlett neki, nagyon belelkesedett, úgyhogy motivált vagyok a gyakorlásban. :)
Szóval úgy nézzétek, hogy Ő az első.

Tegnap tojásos nokedlit készítettem és a nokedlibe is tettem kovászt (mert kovászt mindenbe IS lehet rakni), hát nagyon könnyed lett a dolog, a család pedig nem győzött enni. Ez az igazi sikerélmény, amikor eltűnik a bendőkben. :)


...
"Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót. Bölcsebbé és békésebbé válik tőle az ember, az élete pedig kiegyensúlyozottabbá."
Robert Lawson

A kert még sosem volt ilyen rendezett, de még van annyi meló, hogy sose fogy el. Minden év elején kellene egy hónap karantén. Mondjuk ma már derékszögben közlekedtem, hiába no, a kor... úgyhogy délután lazultam, el is aludtam a napszékben - most már barnultam is kicsit.
A szobanövényeket is kipakoltam, a kerítés mellé, ott van fény és árnyék is. Remélem, tetszeni fog a gazoknak.
A saját kis tornámat csinálom minden nap és jó hatással van rám. A térdem a csípőizom miatt fáj és most ezzel a módszerrel lazulok ki szépen. Úgyhogy ennek köszönhetően ma ismét felpattantam az ellipszis trénerre. Feltaláltam a saját gyógytornámat.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nem mondanám, hogy hízok, mégis a ruháim mennek össze csípő tájban. Szülés után a csípőm széjjelebb ment, létezik, hogy most is ez történik?   
Hősapa tegnap hívta Dávidot, hogy megy-e haza a szünetben, de a gyerek közölte vele, hogy esze ágában sincs. Erre ma visszautalta a tartásdíjat, mert hogy a gyerek most velem van. Mi van ezzel? Ő, pénzt utal, nekem? Mit jelenthet ez? Ez gyanús, felettébb gyanús. De legalább meg tudom venni a gyereknek a hőn áhított monitort.

Van egy férfi ismerősöm, mindig előadja magát, hogy ő milyen menő, milyen gazdag, milyen jól megy neki, meg Dubaiban nászutaztak, meg mindig mindenből jobb van neki, meg mindig mindent jobban tud... Szerel számítógépet, meg füvet nyírni is jár... Becsülendő, hogy több lábon áll, de amúgy annyira nevetséges, amit művel.  Tőle vettem a gyerek gépét, ami egészen jó, de persze küldte a saját gépéről messengeren a fotót, hogy neki mennyivel jobb van.
Tegnap megosztottam az új játékomat, neki alá kellett kommentelni, hogy milyen láncfűrésze van, persze a drága fajta... szóval menőzik, de a kijárási korlátozásnál pánikba esve kérdezte tőlem, hogy akkor most nem mehet füvet nyírni? Mert jajj neki kell a pénz, mert a felesége most szült és blablabla... a valóság mindig kiderül és na ennyit arról, hogy majd felveti őket a pénz. Én elégedett vagyok azzal, amim van, és sosem fogom azért rosszul érezni magamat, mert másnak szebb van és jobb van, nevetek az ilyen magamutogató embereken, de ez is egy olyan viselkedési forma, amit sosem fogok megérteni.  Kilóg a segge a gatyából, de menősködik. Ez annyira... béna.
Más.
Szóval. A napi 15 perc olvasás eredménye tegnap az volt, hogy egész nap nem láttuk a gyereket, mert.... olvasott. Vavyan Fable Jégtánc könyvét vette elő és képtelen szabadulni tőle. Időnként megjelenik, megkérdezi, melyik szó mit jelent, eszik-iszik-pisil, majd ismét a könyvolvasó fotelben található meg.
Este már beszélgettünk is róla, a karakterekről, meg arról, hogy ez nem "mai" történet, amiben mindig mindenhol történik valami akció, hanem "csak" egy sima történet, de nagyon izgalmas. No igen, a mai túlpörgetett világban ez lassúnak tűnhet, de pont így szép. Szóba került, hogy milyen új szavakat tanult meg, milyen új kifejezések kerültek a birtokába és ismét elmeséltem neki azt is, hogy mennyi mindent köszönhetek az olvasásnak a helyesírás, a kommunikáció tekintetében és a tekintetben, hogy ha unom a valóságot, a fantázia világába menekülök. Csillogott a szeme.
Már parázik, hogy ha ezt a könyvet kiolvassa, vajon talál-e ilyen jót még. Szerintem fog. :)
A Jégtánc amúgy nagy kedvencem, számos alkalommal újraolvastam ár, a benne lévő verset kívülről tudom, a mai napig. Amikor random fejből elmondtam, tágra nyíltak a szemei. No igen, én ilyen "beteg" vagyok, ha tetszik egy vers, kívülről megtanulom. Igaz, a kötelezőket anno a suliban meg csakazért se tanultam meg...
Szóval rettenetesen boldog vagyok, el se tudom mondani mennyire! Én csak hálás lehetek ennek a vírusnak, ennek a karanténnak, mert nekünk, itt, nagyon jó dolgok ajándékozódnak belőle.
Sőt, megérte, hálás lehetek a múlt heti nembeszélünkegymással két napnak is. Azt hiszem, akkor belőle is rengeteg feszültség szabadult fel és komolyan elgondolkodott, átértékelt dolgokat.
Tegnap este már a jóéjt pusziért is reklamált. Mert mióta összevitáztunk, az is el volt maradva.

Ameddig ő olvasott, addig mi kertészkedtünk. M. a lemetszett ágakat darabolta fel, én meg folytattam a gazolást-ültetést. A tescobol végül nem hoztam újabb rózsatövet (egy hősnek érzem magam), ám az akciós levendula mellém szegődött. Felváltva ültettem a rózsával (azt olvastam, az így nagyon jó párosítás), úgyhogy várom az eredményt.
Megnyitottuk a csapot is, mert nagyon száraz a föld, ajánlom, hogy most már ne legyen fagy.
Tegnap még grilleztünk is egy jót... na meg madármegfigyelést tartottunk.
Igazán jó hétvégénk volt ismét. 

Tegnap kaptam egy elektromos láncfűrészt. Benzines van itthon, de azt nem tudom berántani, így tegnap M. vett nekem egy elektromosat. Nagyon baba, és jó erős, imádom, hasznos segítség. És mekkora menőség, nő láncfűrésszel? :D

Dávinak megküldte a tanár az értékelését és agyon dicséri, csak a külalakkal van baj és a helyesíráson kell javítani, ehhez az olvasást javasolja. Dávid meg nem olvas... mondtam is neki, fiam te nem a mi gyerekünk vagy, mert apád és anyád is olvas.... az apja többek között ezt is elrontotta, mert nagyon erőltette, meg minden ajándék helyett könyvet adott neki. Pl.megkérdezte, mit kér ajándékba, majd azért is egy könyvet adott neki.. sosem felejtem el azt a csalódást a gyerek részéről...
No mindegy, elmondtam neki, hogy én miért szeretek olvasni és nekem miért okoz örömet és megállapodtunk - mármint ez nem vitatéma alapon - hogy napi 15 percet olvasni fog, nyomtatott irodalmat. Tegnap neki is kezdett, majd közölte, hogy "Anya, soha se fogom elismerni, hogy igazad van." Nem 15 percet, hanem legalább egy órát olvasott, úgy magával ragadta a könyv - majd a végén mondta, hogy nagyon jó és izgalmas, majd hozzátette, hogy "Ja, nem anya, nem izgalmas, uncsi!" Örültem, mint majom a farkának. Naná.

A kerti munkák haladnak tovább. Még két éve kialakítottam egy virágágyást, a szegélyei fa oszlopok voltak és megállapítottuk, hogy a formája úgy néz ki, mint egy hajó. Terveztem, hogy csinálok hozzá vitorlát, de nem volt rá idő.. na tegnap elkészült a vitorla is, régi lepedőből vágtam ki. Dávid szerint nagyon király... kicsit tartottam tőle, hogy M. mit szól hozzá, de szerinte is fain.

Nagyon bejönnek ezek a papírból készült szélkerekek, tegnap is vettem a tescoban egyet, pont rálátok innen az ágyból, ahogy forog a szélben, nagyon tetszik. Olyan kis vidám. Azt hiszem, veszek még.

Létszámjelentés.
Tegnap, amikor kertészkedés közben növénynek álcáztam magam, sikerült megfigyelni szárnyas vendégeinket. Most már tuti, hogy zöldike az egyik madárfaj, aki hozzánk jár, láttam a szárnyukon azt a bizonyos sárga csíkot.
A facse időnként ajánl csoportokat és az egyik pont egy madárhatározós volt. Az ő segítségével jöttem rá, hogy vannak tengeliceink is. Bizony ám, már ilyen szavakat (fajokat) is ismerek. Azt is tudom, hogy melyik a hím, melyik a nőstény - mire nem jó a facse!
Lehet, hogy eddig is jártak ide, csak nem volt időm megfigyelni őket...

Most, hogy itthon vagyok, kezdem felszámolni az elmaradásaimat.
Lefűztem a csekkeket. Mutatósak a mappák a polcon és mindennek megvan a maga helye.

Végre mindkét bicikli szerelő által meg van javítva és nem is volt drága. Élmény végre jól működő biciklivel közlekedni.
Dávid mondta is, hogy néha elmenne biciklizni, ha nem lenne kijárási korlátozás. Szegényem kezd megbuggyanni itthon és hát ő még kamasz, nem találja úgy fel magát, ahogy én.
Megnyugtattam, hogy biciklizni lehet, pláne itt, felénk. Ennek megörült, mondta, akkor kerekezik majd.

Ma pedig meglátogattam a varrónőt is. A jó hír, hogy a gyerek kabátjában nem romlott el a cipzár, csak kocsit kellett rá rakni, ami száz forint volt. A rossz hír, hogy a flitteres ruhát kézzel kell megvarrni, amit megvarrnék én, de szerintem nem lehet szépen, hiába tudok aprólékosan varrni... a varrónő meg nem vállalta.

Ott hagytam neki a zöld rövid dzsekimet, amit én is örököltem, de nagyon szeretem, cipzárat cserél benne, meg a lyukas bélést (amit kézzel varrtam) és zsebet (amit nem varrtam) megvarrja, illetve a hátizsákomat is.
Pont láttam, volt ott virágos-halálfejes maszk, hoztam egyet Dávidnak. Nem mintha eljárna itthonról, de azért legyen. Aranyos volt, mondta, hogy tetszik neki, de szerinte azok is jók, amiket én varrtam.
Mondtam a varrónőnek, nem sürgős a munka, mondta, hát igen, most nincs suli... aranyos volt, azt hitte, a hátizsák a gyereké, pedig az enyém. Számomra a hátizsák sokkal praktikusabb, mint a redikül, így mindkét kezem szabad.
Még hátra van a cipész, M. bakancsát akarom elvinni.
Szeretem megjavíttatni a dolgokat, amiket lehet, ezáltal mindenkinek jó. Kevesebb szemetet termelünk, és szeretem a helyi mestereket ezáltal támogatni. Sajnálom, hogy kezdenek ezek a szakmák eltűnni... na ez nem tetszik ebben a modern világban, ma már mindenki mindent kidobál, újat vesz, ahelyett, hogy megjavíttatná...  én meg mindent megvarrok, megjavítok, amit lehet, pedig kézzel varrok - de van türelmem hozzá...

Ma voltam reggel a tescoban, és 150 forint a - magyar termelőtől való! - rózsa hajtás. Elég erőszakosak voltak, mindenáron velem akartak jönni, így végül kettőt hazahoztam, de azóta is hallom a hangokat a fejemben, hogy menjek vissza és hozzak még. Minekmentemoda???
Amit a múltkor a piacon vettünk (az külföldi volt), az is kihajtott, megmaradt, örülök neki nagyon, mert kicsit kétségeim voltak.

Emlékszem, a keresztszüleim kertjében a járda mellett kétszínű rózsák (mármint  a szirma kívül más színű volt, mint belül) voltak, finom illatosak, nagyon szeretnék én is olyan rózsákat - ha minden igaz, vettem is hasonlót. Ez majd akkor derül ki, ha nyílnak a virágok.
Gyönyörű kert volt, gyönyörű rózsákkal, orgonával, gyöngyvirággal, málnával, diófával, almafákkal, szőlő lugassal, mogyoróbokorral... volt, hogy a szőlő lugasban sétálgattam és lyukas kétfilléreseket találtam a földben. Szép emlékek kötnek oda..
Sajnos mára nyoma sincs ebből semminek.... ledózerolták, akik megvették, hogy új házat építhessenek, betonkerttel.. :( az új ház ellen nincs kifogás, de én tuti megőriztem volna a sok kerti kincset... Mineknézegettemgugliutcaképet???
Sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd abban a házban élek - hiába nem volt komfortos, megoldottam volna, de hát a kapzsi nagyanyámnak kellett a pénz és eladta... meg a kredencet is, amit nekem ígért... na, elmúlt... viszont érdekes, most jöttem rá, hogy tudat alatt olyan dolgokat keresek a kertbe, amik ott is voltak... például a speckó rózsa...
Biztos, hogy szeretném azt a házat, de és ami azt illeti, itt jobb élni, Pestlőrinc nagyon megváltozott az utóbbi időben, ráadásul megfelelő távolságra élek ahhoz, hogy egyik ősöm se akarjon ide jönni... de azért alakul a kert, költöznek ide a szépemlékű növények.
Van több mályvacserjém, még nekik kell helyet találni.

Imádom etetni a családot, tegnap kétféle csirkét sütöttem, na meg sütit is, irtó egyszerű almás süti receptet találtam a karanténkonyha oldalán. Három összetevő, még nekem sem lehet bonyolult. Ajánlom Nektek is. :) Link itt (nem kamuoldal): http://www.fontosszavak.info/paratlan/4-nagy-alma/?fbclid=IwAR2XwEPNZQtHh3ZzEaVQsICMspyfU7aZStzl33M3tQubNB_OWZR-Ny65VbI
Múltkor sehol se kaptam vajat, így vettem margarint. Nem kellett volna. De most ismét van vaj a boltban, be is táraztam belőle... nagyon nem mindegy...

Pilisen is van már egy vírusos ember. Nekem meg napok óta fáj a torkom. Nem is igazán fáj, de be van gyulladva, ki van száradva örökké. Más bajom nincs is, gyenge se vagyok, meg rosszul se vagyok, csak éjjel nem tudok tőle aludni, annyit köhögök, de ha iszok, segít. Érdekes, nappal köhögni se köhögök.
Itt ma nagyon fúj a szél, de délután megyek ki a kertbe. Idáig rohangáltam, mint zsidóban a fájdalom, de nem tudok megülni a fenekemen.. az idő rohan és nekem annyi dolgom van... de mindenekelőtt beveszek fájdalom csillapítót, mert szétrobban a fejem... biztosan a széltől, itt ma erősen fúj. Meg lehet, hogy a kialvatlanságtól is, a köhögés kínzott az éjjel...

Szerencsére ma főzni nem kell, mert a tegnapi menüből maradt még.

Tegnap Dáviddal szóba került, hogy jön a tavaszi szünet - mondta, hogy ha felfüggesztik a kijárási tilalmat, találkozna a barátaival, mondtam, hogy rendben (megértem, hogy hiányoznak neki), de szerintem nem lesz enyhítve a tilalom, ettől elkeskenyedett.
Mondtam neki a jó hírt, hogy legalább itthon lehet a szünetben. Azért nevetett. :)
Mondtam neki azt is, hogy látogassa meg az apját, ha az már így felajánlotta a fuvart, de azt mondta, szó se lehet róla, ő oda két napra se megy... 

Elég sokat kint pihenget a hintaágyon, aminek nagyon örülök. Néha azért aggódok kicsit, nehogy bepenészedjen a házban a kamasz. :)

Vigyázzatok magatokra! :)

Jelenleg én vagyok itthon itthoni munkán és a kollegina ügyel - irtó mákom van, hogy ketten vagyunk, így mindkettőnknek jut is és marad is, dolgozunk is, de szabadidőnk is van.
Miután sikerült kipihennem magam, felvettem az itthoni ritmust és terv szerint haladok.
Ma már valamennyire enyhült az idő, így a kertben voltam, az előkertet tettem rendbe, volt vele sok dolog. Ott a kerítésen borostyán fut, ami az évekig tartó elhanyagolás miatt a földön is futott, no ezt irtjuk vagy két éve... szerintem a föld alatti hálózat sosem számolódik fel. Ma ismét elég sokat szedtem fel belőle és ki is gazoltam, elegyengettem a talajt (nálunk mindenhol hepék vannak meg hupák) és elkezdtem beültetni virággal. Mivel liliom túltengésünk van, így azt ültettem oda, az ablak alá, két fajtát, ha virágzik, nagyon szép lesz. Ott van egy orgonabokor is, tele "iskolával", az M-re vár, át akarom ültetni sövénynek.

Nagyjából megvan a tervem, hogy mivel hogyan haladok majd úgy, hogy közben táplálékot is tegyek az asztalra. Nagy a kert, azt kell, hogy mondjam.  Meg azt, hogy le tudnám élni távmunkával az életem. Hihetetlen könnyebbség, hogy nem kell minden nap utaznom és emberekkel találkoznom.
Persze, találkozok... tegnap 1 óra után mentem a boltba és ledöbbentem a tömegtől... itt megnyitották a piacot ismét, mindenki lázad, hogy vírus így meg úgy, de a zárt helyiségben lévő közértbe simán benyomulnak tömegestül... én mindenesetre átmentem a tescoba, csak szupermarket de én szeretem. Sokkal nyugisabb, mint a Penny és tágasabb is és kb. minden van, amit venni akarok.

Rozsdafarkúék hazaértek és elkezdték a terrort... bár próbálkoztunk a kis ház ajtajának bezárásával kivédeni idén, hogy oda fészkeljenek, mármint, hogy az otthagyott fészekbe tojjanak, de persze napközben, amikor nyitva volt az ajtó, már mentek is be... most ismét lázadás van, ha dolgunk támad a melléképületben... na nem baj, cukik, szeretjük őket, így terrorizálhatnak, nyitva marad az ajtó, ez van. Olvastam, hogy nagyon hasznos kis jószágok, rengeteg bogarat megesznek.
Tegnapelőtt volt összeveszés Dáviddal, tegnap sem szóltunk egymáshoz, ma már úgy fest, hogy enyhült a helyzet. Nagyon berágtam rá és ennek hangot is adtam, amin persze kiakadt.. azt hiszem, mára jutott el odáig, hogy feldolgozza, hogy anyánál kiborult a bili.

Elkészült a másik bicikli is, elvileg ma mehetek is érte, így két harcra kész binyiglink van.

Vigyázzatok magatokra, puszi!