Kapott már valaki közületek ilyen 24 órás "szívmonitort" (nem tudom, hogy hívják). Hogy marad a helyén, pillanatragasztóval rakják fel?

Mivel nekem is kell valamin "csámcsogni", így Berkin "csámcsogok", nyilván nem szó szerint, azt megteszi Mazsika. Mivel indul a főpolgármesteri választásokon és eléggé agresszíven kampányol (a város tele van a pofájával), így elég nehéz kitérni a hülyeségei elől.
Engem az az ember irritál. Arrogáns, nagyképű és gőgös, a mellette levő Mazsi nevű "asszony" meg egy örökké vihogó hebrencs kislány, ráadásul szerintem igénytelen is... Aki még ráadásul együtt is fürdik Berki kislányával (egy kádban...) és kábé úgy viselkedik, mintha az ő gyereke lenne...

Mr. NagyArc ma azt nyilatkozta, hogy minden nap új inget vesz fel, és egy inget nem hajlandó többször (kétszer sem) hordani. Egy ingje 60-70000,- forintba kerül (ez évente több, mint 20 milla). Na itt kiakadtam, nálam semmiképpen nem nyerő ez a stílus, sőt... számomra az ilyen mértékű kérkedés visszatetsző, inkább kisfütyi kompenzáció, mint valódi gazdagság. Van, akinek egy kiló kenyérre sem telik, ez meg játssza az eszét, hogy milyen gazdag - és így akar főpolgármester lenni... pláne, hogy kijelentette, hogy ő bizony nem segít senkinek (ennek a Zente nevű Csöppnek jól jönne egy évi ing ára....). Ja meg hogy kérjék ki a véleményét ruha ügyben, mert NEKI ízlése is van... aha, az van...
Aztán belebotlottam a neten az új otthonukról készült videóba, amit Mazsi rakott fel.. no azon akadtam ki igazán, nincs rá más kifejezés, mint hogy kritikán aluli... a nő haja zsíros, a földről eszik, és vihog mint valami elmeroggyant "jé, egy hűtő", "jé egy gardrób" (ami szekrény amúgy...), "jé, egy kád" "hihihihihihi"... egy luxuslakást vártam, vagy legalábbis minőségi (drága) berendezést, szanitereket, de ehelyett egy sorházi "standard" ikerház fele, kicsi és szűkös, beépített (standard - pozdorja) szekrényekkel (amik még a kis szobák felét is elveszik), mini konyhával, snassz (standard) ikea bútorral, még külön wc sincs, de van kis kád... na meg egyszemélyes garázzsal... és egy köpetnyi "kert", ahol a kutyáknak még köpetnyibb hely lesz elkerítve, hogy ne sz.rjanak mindenhova... és egyből megjelent a kérdőjel a fejem felett, hogy ez most komoly? Ez a vasalt tökű antifax veri a nyálát a gazdagságra, meg hogy 70ezres inget hord meg rolex órát és egy ilyen lakást tud felmutatni? Na igen, színház az egész világ, nincs ennek se pénze, se ízlése, csak a nagy arca... (de akkor miből él?)

Nem a lakással van a probléma, sokan élnek ilyen lakásban, de képesek igényesen és ízlésesen berendezni, kevés pénzből is - ezeknek meg állítólag sok van és így is képtelenek rá. 
Nevetséges ez az ürge, és eskü nem tudom, miért irritál ennyire, pláne, ha irritál, miért olvasom el/nézem meg a róla szóló cikkeket, de ha a Btk nem tiltaná, vaslapáttal verném agyon... nagyon várom, hogy megtörténjen a választás és ne ő folyjon a csapból is víz helyett és nagyon remélem, hogy koppanni fog, de nagyot... ez az ember egy élő környezetszennyezés, csak az oxigént szívja el mások elől.

Amúgy itt a csodaotthon. 
https://www.youtube.com/watch?v=Agl-MhMQe_w

Szombaton M. dolgozott, én is keltem, amikor indult és mire nyolc óra lett, én már háromszor mentem oda-vissza a városban (éljen a hétvége, amikor pihenni lehet).

Voltam közértben, százasban és tüzelőt rendelni. Vettem jó nagy műanyagdobozokat és a lakásban selejtezős-dobozolós akciót rendeztem - belekerültek Királyfi játékai, plüssök, autók, vonatok, amiket már régóta készültem dobozolni, de még nem volt rá idő, meg indíttatás, meg pénz műanyag dobozokra, a papír meg nem olyan tartós, meg kirágják az egerek. Így egy csomó hely felszabadult, a szekrény teteje is például, sokkal rendezettebb a lakás ismét. Este, amikor M-nek mutogattam a változásokat, hogy itt is üres a polc, ott meg a fiók, na meg a szekrény teteje is, egy pillanatra rám meredt, majd odament a szekrényhez, belenézett és megnyugodva közölte, hogy "de jó, a ruháim még itt vannak." .
Mivel mostanában azért sokat járok biciklivel is, és tudom, hogy voltak kis lámpáink, de én úgy elpakoltam őket, persze jó helyre, hogy azóta sem találom és hiába pakoltam és rendszereztem hétvégén, így sem kerültek elő, szóval vennem kell másikat. 
Vasárnap a melléképületben raktam rendet - azt az épületet használjuk tárolónak, hajlamosak vagyunk mindent csak kivinni, letenni, hogy "majd" rendet rakunk, így szép nagy kupi lett, aminek rendbetételére az egész napom ráment. Sokmindent kidobáltam, sokmindent rendszereztem - így M. "játékszerei" (vésők, kalapácsok, csavarok stb.) is katonás rendben, tematikusan sorakoznak. Fene se gondolná, hogy ilyen sok típusú-méretű csavar létezik - amikor elkezdtem kiválogatni az összekeverteket, először csak négy üveget (éljen az újrahasznosítás) készítettem ki, majd még hozzátettem vagy tízet. Vannak még kis dobozok, amiket ugyanígy kell rendezni, szóval ha lesznek még unalmas perceim - se lesznek.
Folytattam a növények átültetését rengeteg cserép és virágföld fogy mostanában nálunk. Nagyjából végeztem, de az udvariaknál van még költöztetésre váró.
Szombaton rendeltem 10 mázsa fát is, most használtam fel a 12ezres utalványt - érdekes módon, amennyire tavasszal ágált ellene M., most úgy örült neki, hogy 12 ezerrel kevesebbet kellett fizetni. Szép, száraz akácfát hoztak, ingyenes szállítással, elégedettek vagyunk.
Szokott nálam lenni mindig protein szelet, vészhelyzet esetére. Még sokat nem tudtam róla, csak észrevettem, hogy ha azt ettem, gyakorlatilag egy étkezést kiváltottam vele - ráadásul nagyon finom. Hallottam róla, hogy a sportolók eszik, de fogalmam sem volt mi van benne. Úgyhogy utána olvasgattam egy kicsit ezeknek a proteines termékeknek és rengeteg jót találtam, az is kiderült, hogy nem csak sportolóknak ajánlott a fogyasztása. Az italport is ki akartam próbálni, de egy próbára drágának találtam az árukat.
Nos, most a Pennyben nagyon kedvező áron hozzá lehetett jutni, így úgy döntöttem itt a lehetőség és vettem egy csomag Biotecheset (ez a márka úgyis bejött már). Néhány napja fogyasztom és nagyon pozitív változásokat hozott magával.

Eddig reggeli nélkül indultam otthonról, az állomásra érve már a fél falut befaltam volna, így mindig vettem valami "szemetet" fornettit ezt-az, de persze mire beértem, még éhesebb lettem. Mióta ezt reggelizem (hétvégén is) nincs falásrohamom, az ital után 3 órát simán kibírok evés nélkül, mindemellett jobb a közérzetem, energikusabb vagyok és az emésztésem is jól érzi magát.
Mivel én nem fogyókúrához használom, így a reggeli egy adaggal nagyon sokáig ki fog tartani az egy kilós kiszerelés.
Kis kollegina cuki volt - ő nagyon sok ilyet használ. Mondta, hogy ha edzek is utána, akkor növeli az izomtömeget... mondtam neki az jó, izmos leszek, mert a vidéki fitnessz az nagyon megy, biciklizés, fahordás... furán nézett rám.
Ja, meg kérdezte, hogy shakerem van-e. Hát mondtam, hogy van, de nem szeretem (tényleg van és tényleg nem szeretem), így az én shakerem egy befőttes üveg. Belerakom a vizet és a port, rácsavarom a tetejét és összesékelem. Ismét furán nézett rám.
Tényleg ez a lány olyan dolgokkal szembesít, hogy csak pislogok. Itt "Pesten" - mondom ezt úgy, hogy én is pesti vagyok, elég más az élet... ül a kislány a panelban, eljár edzeni csini ruhában, modern shakert szorongatva szaladgál.. én meg szabadidőruhában biciklizek, kopott farmerban fát hordok, kapálok, háztartást vezetek, takarítok (stb., tetszés szerint lehet folytatni), ráadásul utálom a pocsékolást, így sok kiegészítőt pénzkidobásnak tartok, így hát egy befőttes üveg a shakerem... .
Van "igazi" is, vagy húsz éves - rengeteg danone hidegen bekeverhetős pudingport használtam akkor is, és egyszer ajándékba adták mellé - bele kell tenni a tejet és a pudingport, összerázni és kész is. Nem tapasztaltam külünbséget az üveges és a "shakeres" változat között...

Szombaton elugrottam még a helyi közösségi házba egy előadásra. Ingyenes volt, csak regisztrálni kellett. Úgy hittem, hogy nagyon sokan leszünk, de alig voltunk és ez elszomorító. Sokan támadják a közösségi központot, ami tavaly került átadásra, hogy mi a francnak kell, meg drága, meg messze van, nálunk sajnos nagyon erős (gonosz és rosszindulatú) az ellenzék ilyen szempontból, a negatív energiákra meg harapnak az emberek... Nem szeretem én sem a jelenlegi polginkat, de ami jó, az jó, a Közösségi Központ jó. Nagyon sok, tényleg érdekes műsort szerveznek, előadásokat, ingyeneseket is, vannak mozifilmvetítős hétvégék is - igaz, tényleg a város szélén van az épület, amit nem tartok logikusnak, de legalább van, én oda is kimegyek, mert tök jó, hogy nem kell Pestre utazni egy-egy jó programért.
Szóval az előadás.... Pintér József címzetes rendőr főtörzszászlós - várpalotai baleseti helyszínelő tartotta. Nagyon szimpatikus, kifejezetten tetszik a beszéde, olyan egyedi, ízes, "vidéki", amit én nagyon szeretek. Eddig is becsültem a rendőröket is, de most még inkább. Hihetetlen lelki teher lehet baleseti helyszínelőnek lenni és ép ésszel kibírni...  "Egyetlen másodperc az élet". Két órás előadás volt, kisfilmekkel - iszonyú kemény, megrázó, felkavaró (most is könny szökik a szemembe), de egyszer mindenkinek - kötelezően -  meg kellene néznie - talán jobban figyelnének az emberek egymásra. A fiataloknak pedig talán kijózanító lenne látni, hogy hová vezethet a mai zenehallgatós, linkség, figyelmetlenség... A legtöbb közlekedési balesetet a biztonsági öv hiánya, az alkohol, a linkség, az elalvás, a nem megfelelő sebesség, az előzés és a vezetés közbeni telefonálás okozza. Tényleg, tényleg... csak egy másodperc és vége lehet...

B - biztonsági öv hiánya
A - alkohol
L - linkség
E - elalvás
S - (nem megfelelő) sebesség
E - előzés
T - telefonálás

Egy rövid videó: https://www.youtube.com/watch?time_continue=73&v=WKa_yO4lW7k

Tegnap átjött az "öreg" barinőm és megdicsért, hogy milyen szép a kertünk. Ez igen jólesett, ugyanis mi szeretjük (imádjuk) és szépnek is látjuk, de nem látjuk annyira szépnek - mint ahogy elképzeljük álmainkban.
Aztááán, mivel még mindig lelkesen őrizgetem a 12ezres fa utalványt, a hétvégén fát veszünk, méghozzá 10 mázsát és abba beleszámoltatjuk az összeget.
Aztááán, hétvégén cserepes növényrendezés lesz, remélem kapok nálunk is cserepeket, mert a "gazok" kinőtték a régieket, na meg a kinti virágokkal is kezdeni kell ezt-azt, leginkább téliesíteni kell őket, ma reggel 3 fok volt otthon.... A lidliben is van erika akció, na meg pilisen is ott a gazdaboltocska, akiknek van képük kérkedni és facséra kitenni mindenféle cuki erikákat (csarab), meg árvácskákat meg mindenféle téli kerti gizeket gazokat. Hát nem szégyenlik magukat, kísértik szegény asszonyokat a pénzköltésre?
Aztááán... a héten minden nap hoztam be kaját - gyümölcsöt, főtt ételt, amiből mindig maradt. Mindig eldöntöttem, hogy másnap nem hozok, aztán elfelejtettem és hoztam. Ma van a maradék megevő nap, úgyhogy konkrétan egész nap eszek - de mivel a (magas víztartalmú) gyümölcsből van túltengés, így túlenni nem fogom magam.
Most éppen (görög) dinnyét eszek. Ugyanis a mi dinnyénk most ért be - a sárga és a görög is. A görög kis cukker, picikék maradt, mint egy sárgadinnye, de isteni finomak. Jövőre valamit változtatni kell, hogy nagyobbacska legyen, bár így pont egy adag és végül is tök finom (miért is akarok változtatni?).
Az új asztmagyógyszerem - ami tabletta - beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sokkal jobban kapok levegőt és az allergiás tünetek is csökkentek mióta szedem, így nem kell vennem külön gyógyszert. Persze az éjjeliszekrényen tárolom, mert amúgy elfelejtem bevenni, de tegnap este emígy is elfelejtettem bevenni.
Jövő héten csütörtök-péntek ki tudtam venni két nap szabit, így a 24 órás vizsgálatra nyugiban el tudok menni, ráadásul így, hogy nem kell sietni, pénteken az eredményhirdetés után bemehetek a turkálóba is. Úgysem kapok semmit, mert hétfőn van árucsere, addigra elvisznek mindent. Na jó, ez nem igaz.. voltam én már csütörtökön ott és tudtam vásárolni, nem is keveset... ráadásul minden nap csökken az ár, így pitiáner összegért. Nyári ruhám sok van, most már az ősziből kell betárazni, ugyanis nincs egy rongyom, amit felvegyek, de hát nőknek magyarázzam az élet nehézségeit (amúgy atéli ruháim tényleg leharcoltak).

Láttam chansonnál Kedi - Isztanbul macskái című dokumentumfilm megosztását, el is kezdtem nézni, hát imádom. Nekem már cicás filmet nézni is megnyugtató.

https://videa.hu/videok/film-animacio/kedi-isztambul-macskai-feliratos-dok.film-47ivVzm1TuLhTKix?fbclid=IwAR2v2RjMszgG_guurXmJXLnryqE-CBec1zu1a7XUPwAjo2fq9KJYYgn10HM

Aztán van még egy nagyon érdekes videó (ez rövidebb - és keményebb), ami arról szól, hogy a lebombázott Aleppóban turistáskodott egy lány, és levideózta az egészet. Veszteségekről, reményről és újjászületésről is szól ez a nem mindennapi videó Aleppo romjai között. Nagyon érdekes, megérintő, ha van időtök, nézzétek meg.
https://hvg.hu/elet/20190919_A_lebombazott_Aleppoban_turistaskodott_egy_lany_es_levideozta_az_egeszet


És végül tanácsot szeretnék kérni. Életemben először megyek temetésre, mármint mióta felnőttem, egyedül, önállóan - azaz konkrétan búcsúztatóra, egy kis urnát helyeznek a földbe - és abban szeretném, ha tanácsot adnátok, hogy milyen virágot illik vinni? Rákérdeztem, de az volt a válasz, hogy "mindegy"- kösz, ki vagyok segítve... ti mit tanácsoltok? Gondolom koszorú felesleges - azt a család szokta (vagy nem?), én egy szál virágra gondoltam - a média hatása, a tévében azt látom, hogy egy szál fehér virággal mennek az emberek temetésre, de nem tudom, az nem snassz vagy sértő így nem celebeknél? Halál komolyan mondom, fogalmam sincs az ezekkel kapcsolatos szokásokról. Segítsetek nekem!

Használja valamelyikőtök a Simple alkalmazást?
Nem vagyok OTP-s, így NFC (telefonnal való) fizetést nem tudom használni, de van benne számos másik lehetőség, ami viszont tetszik - például, hogy a hűségkártyákat lehet regisztrálni az alkalmazásban és akkor nem kell magammal cigölni a kártyakészletet mindenhová, mert elég a telefonban bemutatni a kódjukat. Ez egy nagyon vonzó opció számomra, csak kérdés, hogy valaki ismeri-e, használja-e és mik a tapasztalatai (pl. boltokban is működik-e a rendszer).
Köszi :)

A csütörtöki csapatépítő nagyon tanulságos volt és jó.... is lehetett volna, ha fönci nem adja önmagát. Elvileg szabad program volt, nem voltak külön csapatépítő programok és mindenki azt csinált, amit akart. Nyilván mindenki a saját kis társaságával elvolt és jól beszélgetett, mi is - még mindig a törzskarosokkal ülünk össze és hát van, ami van, a mienk a legjobb kedvű "bulitársaság", így oda szeret mindenki jönni - közben fönci csúnyán nézett, majd odajött és ránk parancsolt, hogy te oda, te amoda, te meg amoda-amoda mész beszélgetni (és más társaságokhoz irányított minket....)... néztünk rá, hogy elgurult a gyógyszere, vagy mi? Tényleg felnőtt embereknek akarja megmondani, hogy kivel beszélgessenek? Aztán Istvánnak, a helyettesének büszkén újságolta, hogy szétverte a csapatot, na, ő is nézett rá és mondta is neki, hogy "Nanemááááá M., ne csinálj ilyet"! Természetesen nem teljesítettük a parancsot, csak úgy csináltunk, mintha, pedig dehogy, és ezt persze István az Isten is látta és jót mulatott rajtunk...
Jó, hogy nem a törzskarba kell már bejárnom dolgozni... sajnos fönci ilyen, nem bírja elviselni, ha látja, hogy milyen jól kijövünk egymással - engem ki is néz onnan, de hát kit érdekel, engem ugyan nem.

Most, hogy a lányával kb. egyidős kis kolléganő megházasodott, ráadásul a Seychelle-szigeteken, tré a helyzet, ugyanis egyrészről személyes sértésnek veszi a külföldi esküvőt - hogy nem tudott menni, nem lett meghívva... másrészről megint azzal szembesült, hogy az ő lánya sosem fog férjhez menni. De hát nehéz is lenne ilyen kvalitásokkal.
Úgy képzeljétek el - muszáj elmesélnem a legújabb sztorit - az egy dolog, hogy a 38 (38!!!) éves lányával bemegy a nőgyógyászhoz (bár nekem az is gáz), de az, hogy Annát kéri meg, a  huszonéves titkárnőjét (vagy bárkit is kérne meg...), hogy magyarázza el a lányának, hogy kell a kúpot használni... na ettől kiégtem.

Ma reggel botrány volt fent, ugyanis a kollegina, aki miatt a fönci aljas mód bánt velem, hogy majd ő a hiperszupercsúcsprofi, én meg a sz.r, úgy rontott el valamit, hogy ebből most már botrány is lett. Mióta itt van, látszik, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban (bár a szíve arany, tényleg, de munka szempontjából nem hatékony) és hibát hibára halmoz, de ma reggel konkrétan aki kocsival jár be dolgozni, nem tudott behajtani, mert rosszul adta le a behajtást... ezt meg azért nem viselik jól néhányan és nem voltak túl megértőek, szóval ciki van... az utóbbi időben amúgy az az érzésem, és azt hallom vissza (ami visszaigazolja a megérzést), hogy fönci megbánta már ezt a cserét, de hát ez van. A társaság hiányzik, de az a stressz, amit ő ott generál, az nem... van nekem elég egészségügyi utórezgése a vele töltött időnek.

Véleményem röviden:

Most ismét teljes munkaidőben dolgozunk, háááát... a jót könnyű megszokni ugye, a rosszat nem annyira, pláne, hogy a vonatközlekedés mostanában nincs a helyzet magaslatán. De nem panaszkodok, hiszen azért el vagyunk itt kényeztetve és azért én nagyon hálás vagyok... ettől függetlenül most sajnálom magamat egy kicsit.

Jó volt a hétvégi paintball, meglepően jó. Én féltem tőle a legjobban, de amikor ott voltunk, akkor már nem érzelmileg tekintettem rá, hanem feladatként. Azt meg remekül teljesítettem, magam is meglepődtem, hogy mennyire, sőt, a család elismerését is megkaptam. Fizikai szinten azt hittem, öt perc után kidőlök, de a négy felnőttből én voltam az egyetlen, aki mind a két órát végigcsináltam aktívan. Taktikailag pedig először megfigyeltem, ki-hogy játszik, majd követtem az ifjoncokat és szintén én voltam az egyetlen felnőtt, aki nem egyhelyben álldogálva, fedezékből lőddögélt, hanem mozogtam, ami nagyon sikeres eredményt hozott. M. amilyen nagy arccal ment oda, olyan csúfos kudarcot vallott, mert ő tényleg nem bírta fizikailag, öt percenként kiment tíz percet pihenni valamilyen kifogással és ráadásul a zrityója is szitává lett lőve.
Viszont a játék óta csodálattal néz rám, hogy milyen jó kondiban vagyok és milyen jól harcolok, ami nekem igen jólesik. Viccesen mondta is, hogy úgy véli, hogy párkapcsolatunk eltelt hat évében kapott minden rosszat most bosszultam meg és hát van benne igazság. :D



Volt sóginéni öltözött be a legjobban, szerintem még a vécéajtót is magára húzta, így neki nem voltak sérülései (meg hát egyhelyben állt végig, egy oszlop mögött), rajta kívül mindannyian hordozunk magunkon néhány gumilövedék nyomot. Kaptunk sisakot és mellvédet, de pl. M. több golyót is kapott azon a részen, ahol rés volt a mellényen, illetve a dinka hapsik kitalálták, hogy le is veszik a mellényt, így úgy is szereztek néhány nyomot. Amúgy nem fájdalmas, ha eltalál egy lövedék, inkább csíp, de mivel erősen csapódik be, így hagy nyomot. Az én bürkém nagyon érzékeny és örökké tele vagyok kék-zöld foltokkal, most is van néhány a combomon (de legalább tudom, hol szereztem őket),

egy van, ami nagyon rosszul talált el és fáj és csúnya is.

A játék úgy zajlott, hogy ha valakit eltaláltak, annak fel kellett emelnie a kezét és kiállni a játékból, amíg véget nem ér (általában öt perc alatt végetért egy játék), természetesen M. fia golyóálló, mert ő sosem tette fel a kezét (ahhoz képest tele van a teste golyónyomokkal), arra viszont nagyon büszke volt, hogy ő kiket talált el (mert mások viszont bevállalták, hogy eltalálták őket)... hát igen, a gyerek nem éppen az egyenességéről híres.. sokszor kapjuk hazugságon is, ez van, nem tudunk mit tenni ellene... most két hétvégét volt nálunk, de tegnap este ismét megállapítottuk az apjával, hogy most hetekig nem akarunk vele találkozni.

Volt sógornőmékkel remekül kijövünk, kicsit vicces a dolog, az élet iróniája, de hát ez van... a mostani program is remekül sikerült, a két fiú (mármint sóginéni új párja meg M.) totál egymásra találtak, úgyhogy már szerveződik a következő - két - program - egy nyárzáró bográcsolás, meg egy jövő évi prágai utazás.

Dávidom ismét leadta a rendelést a koleszos társaknak, úgyhogy tegnap pudingos sütit csináltunk - mármint ő - és azt vitt magával, na meg bográcsos malacpörköltet.
Azt mondta, hogy hétvégén megint ide jönne haza, de MUSZÁJ apjához is mennie, ugyanis sulikezdés óta nem járt náluk. Szóval nincs kedve, de teljesíti "kötelességét". Amúgy nagyon bejön neki ez az iskola, szereti, imádja és a kolesz is bejövős, sokkal rosszabbra számítottunk mindannyian.

Pé1 (ő egy volt szerelmem, talán még vannak, akik emlékeznek rá, azért Pé1, mert két Péter ismerősöm volt és így lettek rangsorolva) anyukája meghalt. Érdekes történet ez is, itt is a volt sógornőm az én vállamon sírja ki magát, szombaton vagy egy órát beszéltünk telefonon. Nos, abból, amit megtudtam, csak hálát adhatok, hogy én ettől a fiútól megszabadultam. Tudtam, hogy Jutka néni Cegléden van kórházban, és többször érdeklődtem felőle, de mindig azt a választ kaptam, hogy beteg, de nem gáz a helyzet... mivel jártam arra, megkérdeztem, hogy vigyek-e be valamit neki, Pé1 válasza azt volt, hogy nem kell, mert voltak bent nála és amúgy is műtik... nos, másnap feladta és örökre lehunyta a szemét. Jutka - ez a sógornőm - azt mondta, hogy nagyon örült volna, ha ő is tudja, hogy arra felé járok, mert örült volna, ha bemegyek én is - és anyukája is örült volna.

Jutkáék sokáig Pilisen laktak, de mivel a ház kicsi (két szobás), és a férje Sopronban kapott munkát, így oda költöztek. Pé1 egy ideig Pesten élt, aztán visszaköltözött Pilisre. Így, amikor Jutkáék elköltöztek, ő maradt az anyukájával...  
Megtudtam, hogy Pé1 teljesen kifordult magából, nem gondoskodott a nagybeteg anyjáról (aki mozgásképtelen volt), megmondták az orvosok, hogy az ő hibája és trehánysága okozta édesanyja halálát (volt, hogy napokig nem ment haza hozzá), vagy, a súlyosan túlsúlyos édesanyját körbepakolta édességekkel... elvette a pénzét és ahogy az anyja kórházba került, minden cuccát kidobálta, ráadásul valami hajléktalan nőt (aki meg alkesz) vett magához egy kisgyerekkel, és most ott tart a helyzet, hogy mivel a gyereket nem tudja elviselni, csak a nőt, a gyereket örökké bántja (fizikailag is), emiatt a nő le akar mondani a gyerekről (mert hajléktalan nem akar lenni), ja és Pé1-et beszippantották az illegális szerek is, emiatt totál agresszívvé vált mindenkivel...
Én ezekről a dolgokról nem tudtam, ráadásul mivel nem a Jutkától érdeklődtem sosem, hanem tőle, így most kiderült, hogy végig hazudott... Volt, amikor az édesanyjával beszéltünk, aki panaszkodott, hogy milyen rossz neki, hogy egyedül van, pénze sincs, erre ráírtam a Pé1-re, aki cáfolta és kiakadt, hogy az anyja milyen, hogy hazudik... hát, nem hazudott. Pé1 a temetési költségekbe úgy száll bele, hogy adott egy PlayStation játékot Jutkáéknak, hogy adják el és annyival járul hozzá a dolgokhoz, hát az szép... mi egy ilyen játék egy 300 ezres temetési költséghez képest... állítólag pincérként nagyon jól keres, ami lehet, hogy igaz, mégis elvette a pénzt az anyjától... na igen, mint tudjuk, a drog rossz...
Sajnálom, rossz dolog volt mindezt megtudni, rossz dolog látni embereket végleg lesüllyedni, elveszni - pláne, hogy pont az ellenkezőjéről tudtam, hogy megemberesedett, jó munkája van.... de tényleg annyira jó, hogy már nincs hozzá semmi közöm..
Azért nem semmi, hogy milyen hülye kapcsolatokat sikerült bevonzanom válás után, abban a sérült lelkiállapotomban... szerencse, hogy valakik nagyon vigyáztak rám és mindegyiktől megszabadultam..
Mivel nem Pilisen temetik el az anyukát, Jutka viszi magával Sopronba, egy urnában, de lesz egy búcsúztató valamelyik vasárnap, elmegyek rá...


Nem tudom, hogy lehet az, hogy a sóginőim a kapcsolat ideje alatt utálnak, utána meg ilyen jó a kapcsolatunk. A jelenlegi sóginőm is utál, hát én sem kedvelem őt, nem tudom, hogy sor kerül-e arra, hogy kiderüljön, szakítás után vele is jól kijönnék-e. :D

Múlt héten a pszicholáb Andrea elhívott a Kiscelli múzeumba Barta Lajos Túlélési stratégiák nevű kiállítására, ingyenes tárlatvezetéssel. Péntek délután 3/4 3-ra-ra volt megbeszélve az időpont, az útvonaltervező szerint oda is érhettem volna, csak hoztam a formámat: egy villamost elengedtem, ami jó lehetett volna nekem, illetve rossz úton indultam fel a hegyre, utána a másik irányba mentem, mint kellett volna, aztán végül a jó utat is megtaláltam, és mivel erre a helyre úgy lehet eljutni, hogy meg kell mászni ezer lépcsőt (legalább), hegynek felfele, a tüdőmet elhagytam félúton, szóval elkéstem, de szerencsére nem sok mindenről maradtam le. Andrea több ügyfelét elhívta, nekünk szervezték a programot kifejezetten - el is jöttek, de láthatóan annyira nem érdekelte őket a dolog, villámgyorsan elsprinteltek, én viszont nagyon élveztem, végignéztem-hallgattam mindent, amit lehetett. A kiállítás után ugyanott megnéztünk egy termet, ami egy régi templom volt, nem felszentelt, így nem volt kereszt meg mindenféle bizgerentyűk, de kalandos története volt, ugyanis raktárhelyiségtől kezdve mindenre felhasználták. A teremőr srác nagyon tájékozott volt, öröm volt hallgatni, amit mesélt. Én azt hittem, hogy ez a múzeum picike, de nem, nagyon alábecsültem, igazán méretes és nagyon érdekes dolgokkal van telepakolva.

"Te most orvoshoz jársz Ceglédre, vagy turizni?" - hangzott el a kérdés M-től, amikor beszámoltam arról, hogy ismét beszippantott a Bolt. Sőt, a Két Bolt, merthogy két ilyen turi van Cegléden - MITU használtruha bolt. 1500,- forint egy kiló ruha, akció mindig van és remek dolgokat lehet vadászni. És nem ám olyan dolgokat, amiken látszik a használat, hanem szép, címkés, láthatóan új cucc - persze van láthatóan használt is, de én azt meg sem látom. :D

Nyáron vadiúj, ultrakönnyű "múmia" hálózsákot vettem a gyereknek (boltban 5000,- forintnál kezdődik), rózsaszín, földig érő pamutruhát, két rövid nyári ruhát, valamint flanel ágyneműhuzatot, ja és ott találtam rá az "Álomruhára" egy totál flitteres csodára, amit fogalmam sincs, hogy mikor és hol fogok hordani, de annyira szép volt, hogy kellett. Ez mind került háromezer forintba... (ez az ottani öltözőben készült kép - azt is imádom, hogy az ottani öltözők tükrében nem látom kövérebbnek magam, mint amilyen vagyok... ).

Rendszeresen (minőségi, új, címkés) vastag, puha, jó fogású (flanell) paplanhuzatokkal gazdagodunk így, amik boltban tízezer forintnál kezdődnek, kb., na meg szatén hálóingekkel, amiket szintén imádok - boltban szintén tízezernél kezdődnek, itt meg, mivel súlyuk kb. 1 deka, fizetek darabjáért max. száz forintot... se.

Tegnap kapucnis pufimellényt vettem magamnak, valamint egy téli, hófehér Timberland pulcsit M-nek, díszpárnahuzatokat és egy csodás meleg kötött stólát, szatén hálóinget, díszpárna huzatokat, fel sem tudom sorolni, hogy miket, de az egész nem került ötezer forintba - mindezt a két boltjukból szedtem össze.

Én, aki amúgy nem vagyok vásárlós, menthetetlenül rabjává váltam a két ceglédi boltnak, még én is el tudok ott tölteni stressz nélkül több, mint egy órát (Pesten fél óra alatt idegállapotba kerülök). Ez nyilván azért van, mert a hangulatuk is más, mint a pesti turiknak - itt senki nem idegbeteg, mindenki tiszteletben tartja a másikat, nincs lökdösődés, tolongás, senki nem lök félre senkit és az eladók is tüneményesek, kedvesek és segítőkészek - nem úgy, mint Pesten.

Ja, amúgy nincs bőrrákom - végül is azért mentem Ceglédre, hogy ezt meg tudjam - mert hogy jó kislány voltam és elmentem anyajegy szűrésre, mert mostanában elég sok lett rajtam és mert a csapból is az folyik, hogy milyen fontos az ellenőrzés. Magamat ismerve egy életre letudtam a szűrést.
Hónap végén lesz még egy utam ceglédre, a kardiológiára, 24 órás gépet raknak rám, mert fura dolgaim vannak mostanság szívügyileg és az most már engem is aggaszt...
Holnap meg megyünk hivatalilag csapatépítésre, a szokásos őszi Lupa-szigetes kikapcsolódásra. Szerencsére teljesen kötetlen a dolog, nem lesznek hülye feladatok, csak mindenkinek jól kell éreznie magát. 

Pénteken délután futó találkozás keretében a kezembe nyomta a szennyesét, puszit adott, majd rongyolt tovább a barátjához, vele meg a diszkóba és csak szombaton délután talált haza... egy gyors sziapusziszeretlek - levegővétel nélkül "anya sütsz palacsintát, hogy vihessek a koleszos barátaimnak?" - és anya sütött palacsintát, vasárnap egész nap palacsintát sütött. A kolesz és az iskola is nagyon tetszik Királyfinak, nekem meg az, hogy sokkal nyugodtabb és haza jár haza...
Szombaton elmaradt a női önvédelmi szeminárium, ami azért volt kellemetlen, mert nekem erről elfelejtettek szólni. Bár írtam a szervezőnek e-mailt és az fb oldalukon is, azóta sincs semmi reakció. Az edzőt sikerült utolérnem teljesen véletlenül, ő nem győzött bocsánatot kérni, pedig hát nem is ő a hibás. Ő adta a szaktudását, a szervezést pedig másra bízta. Mindenesetre megbeszéltük, hogy lemegyek edzésre és a tanfolyam összegét beleszámítjuk. Amúgy is nagyon érdekel a Krav Maga és ez a szeminárium csak egy bevezető lett volna, úgyhogy jó lesz így is. Ettől függetlenül percről percre dühösebb vagyok a szervezőkre, hogy egy árva mukk, annyi sem hangzik el a részükről az elb.ott szervezés miatt.... végül is egy fél napot utazgattam.
Így viszont pont odaértünk a nyáregyházi fesztiválra, ahol elkaptuk a motoros felvonulást, ahol egy 50+-os kolleganővel is találkoztunk - örültünk egymásnak nagyon, megnéztük a merciket is, azt a felvonulást is, és pont a végén elkezdett szakadni az eső, úgyhogy hazamentünk. Este lett volna egy Bon Bon koncert, amit szívesen meghallgattunk volna, de már nem mentünk ezért vissza.
Járok Andreához, a kérdés pedig az, hogy ki segít kinek - totálisan felpörgetem a csajszit - szemmel láthatóan élvezi a beszélgetéseinket - annyira, hogy a múltkor 1 óra helyett 3 óráig tartott a találkozónk. Lehet, neki kellene fizetnie nekem? :) Számomra is hasznosak ezek a találkozók, csak érzelmi infúziónak nevezem.
Tele vagyok programokkal is, Andrea elhívott a Kiscelli múzeumba, valami nagyon érdekes előadásra, de már meg nem mondom melyikre, talán - a kínálatot nézve - Barta Lajos: Túlélési stratégiák kiállításban című tárlatára (de ezt majd utólag mondom meg), jövő héten pedig a Kőbányai Víztározóban lesz nyílt nap, oda is nagyon régen el akarok menni.
Készülök a hétvégi paintballra is, internetes kutatómunkát végzek és elővettem már a gyerek patronos pisztolyát is, ami hangosan pattog és elkezdtem a felkészülést - komfortzónán túl az élet. :)
Holnap meg szabin leszek, megyek ceglédre anyajegy-vizsgálatra, eléggé megszaporodtak rajtam ezek az izék, úgyhogy megnézetem magam.
Szünetekben mindig rászokok az edzésre, aztán amikor dolgozni járok, leszokok róla, mert fáradt vagyok - idén igyekszem kitartó lenni, azzal érvelek magamnak, hogy ha napi 8 percre sincs energiám, akkor megette a fene. Bizony, napi 8 perces edzéstervem van, kétféle, egy erősítő és egy gerinctorna. Ha azt hinnétek kevés, hát nem az - és nem is az idő számít, hanem maga a mozgás ténye. Elkezdeni nehéz és ha az ember nincs jó kondiban, bizony 8 perc is sok, aztán ahogy telnek a napok, a szervezet úgy igényli a többet. De 8 perc is több, mint  a semmi.
A könyvtárból kihozott könyvben találtam egy olvasójegyet, 1993-as bejegyzésekkel. Az sem most volt. :)
Új asztma gyógyszerem van. A régi valamiért nem hatékony, ráadásul nagyon megdobogtatja a szívemet - ez a mostani tabletta, aszmára is jó és az allergia tüneteit is csökkenti - és amúgy tényleg, ráadásul kíméli a szívet. Igaz, elolvastam a tájékoztatót és olyan mellékhatásokról ír, hogy az első szem előtt végrendelkeztem és elbúcsúztam a családtagoktól, mert szentül hittem, nem élem meg a reggelt. De megéltem és azóta is élek - és végre kapok levegőt és nem kínoz az allergia- ilyen jól még semmi nem csökkentette a tüneteimet. Viszont tény, hogy a plusz két inhalert nem használom - ez is hat, és nem akarok gyógyszerfüggő lenni.
Ma sztrapacskát eszek, mert az itteni étteremben főztek olyat is.
Ja, tegnap virágmagokat akartam gyűjteni a kertben, ehelyett kivégeztem vagy száz poloskát.. eléggé elszaporodtak és undorítóak. De azért virágmagot is gyűjtöttem. 

Véget ért a békés nyuggerlétem, ismét itt vagyok bent. Pozitív, hogy olyan helyre jöttem be, amit szeretek és nem gyomorgörccsel. Most még lesz itt bent egy kis nyugi és munkaidő kedvezmény is, ezért is nagyon hálás vagyok... de azért a héten veszek lottót, ha egyszer meghalok, ne érjen az a vád, hogy esélyt sem adtam a nagy nyereményre.


A nyár nagyon tartalmas volt minden tekintetben.

A számítógép sosem volt bekapcsolva, igazából tök jó, hogy van egy tabletem, de azt sem használom ki - és a telefon is csak "volt" és ami azt illeti, nem is hiányzott a virtuális világ, kitöltöttem a perceket a valósággal - ezt a továbbiakban észben tartom, mert itt bent, mint számítógépes munkakörben, ez visszaszippanthat.


Mi is beszereztük az új telót (A50), M. nehezen szokja meg, de nekem problémamentes az átszokás, báááár lelkileg megvisel. Kifejezetten dühítőnek tartom ezt a fogyasztói társadalmat, hogy 3 évente új telefont kell venni, mert annyi a kifutási ideje és nem lehet hosszabbítani rajta....  Szép a teló, meg minden, de azért nem tartom egy nagy durranásnak a J5-höz képest. A stabil rendszer és akkumulátor alap kell, hogy legyen (pláne jobb akksit vártam). A fényképezőgép nem rossz, de a J5-el is jó képeket tudtam készíteni, csak kellett hozzá egy jó photoshop app. Bár én kimaxolom az informatikai lehetőségeket, a megfelelő applikációkkal is - amik megkönnyítik az életemet, az idő pedig pénz, de azért hát akkor is zavar a rövid működési idő, na meg az, hogy új tok, új fólia a drága kütyü védelmére, ami rengeteg kiadás, szóval elvárnám, hogy a védelem (törésbiztos képernyő, tok) már benne legyen az árban.
A régi telefon sem került kidobásra, újrahasznosítom (kabbe fogyasztói társadalom, én akkor is hosszabbítom a használati időt!) és beüzemeltem otthon biztonsági kamerának (találtam egy nagyon jó kis appot), ugyan töltőn kell tartani a kis drágát, de az legyen a legnagyobb probléma - míg az figyeli a környezetet, én a nálam lévő telefonon látom, hogy mi van otthon. Remek lehetőség, már az ingyenes applikáció is, de nem kizárt, hogy előfizetek a pro verzióra is.

Dávid egész nyáron itthon volt, és nagyon jó volt - ugyan egy-egy napra elugrott találkozni a barátaival, de csak egyszer látogatta meg így az apját, amikor egészségügyi okok miatt az apjának érte kellett mennie kocsival.... Szeptembertől kolis, amit ő is és én is rosszul viselünk - az apja miatt, aki azzal, hogy egy száz fős faluba költözött, gyakorlatilag elüldözte otthonról - szar látni, hogy szenved a fiam. Bár ez valóban negatív, de a suli nagyon szimpatikus, Dávid is sokat vár tőle és remek lehetőségnek tartom én is, úgyhogy nagy várakozással vagyunk a jövő felé, remélem örömet okoz majd a fiamnak.
A hétvégéit továbbra is hozzánk hazajövetellel tervezi.
Mostanában elég sok reklámot meg vicces videót, képet látok, ahol azt mutatják, hogy mennyire heppi, hogy jön a suli és meg lehet szabadulni a kölyköktől, hát valahogy én ezt nem tudom magaménak érezni és viccesnek tartani, de nyilván ez is egy gomb az érzékeny lelkemen. Mindenesetre egy nagyon érdekes ez a nézőpont - nem jó, nem rossz, csak érdekes.

Hétvégén megyek a női önvédelmi szemináriumra, amit tavasszal ki kellett hagynom, és nagyon lelkes vagyok. Három órás lesz az oktatás, és a tudáshoz képest, amit átadnak, az időhöz, amit rá kell fordítani, igazán kedvezményes az ára. Ez a szeminárium arról szól, hogy a hétköznapi életben, hétköznapi eszközökkel (kulcs, táska, esernyő, stb.), egyszerű és hatékony mozdulatokkal hogy tudjuk megvédeni magunkat.
Bár én tanultam harcművészetet és igen hasznomra vált, valamint tisztában vagyok a fenti lehetőségek jelentős részével is, mégis úgy gondolom, a továbbképzés mindig hasznos. Nem csak tudást, de önbizalmat is kapunk itt, ami nagy segítség a mindennapokban.
Érdekes az is, hogy több "beszari" lány ismerősöm van, akik saját bevallásuk alapján is félnek az utcán, de azért annyira nem beszariak, hogy egy ilyen olcsó és kevés időt igénybevevő szemináriumon részt vegyenek a saját biztonságuk érdekében. Nos, ez is érdekes hozzáállás, nézőpont - furák az emberek na, jobban szeretnek félni, mint élni.

Voltunk volt sógornőméknél látogatóban, megint nagyon jól érezzük magunkat együtt - igazán remek a kapcsolatunk.
A 14-15-ei hétvégén paintballra megyünk majd együtt. Engem nem dob fel a lövöldözés ilyen formája sem, nekem aztán mondhatja bárki, hogy stresszoldó, nekem nem az. Ezt a "játékot" értelmetlennek tartom és butaságnak. Hogy lehet rálőni egy másik emberre, még ha festék patronnal is? Harcolni tudok, nagyon is, de a harc nem öröm, hanem egy eszköz a túlélés érdekében. A harcban okozott sérülés nem öröm, hanem egy szükséges rossz a túlélés érdekében.
Mondtam is a fiamnak, hogy én rá még játékpisztollyal sem lövök, mire közölte, hogy ő viszont minden lelkifurka nélkül le fog lőni engem (drága gyermek). Persze, mivel mindenki nagy lelkesedéssel és örömmel várja az eseményt, hallgatok és pozitívan állok a dolgokhoz, hiszen ez egy remek lehetőség komfortzónám ismételt elhagyására és arra, hogy új dolgokat tanuljak.

Meglátogattam a blogjaitokat, végig is olvastam, de most nem eresztettem bő lére a reakciókat, de ölelek mindenkit!