Ami jó például...
az a boxzsák.
Mosolygok!
Tudja csak meg mindenki, hogy ma sokkal erősebb vagyok, mint amilyen tegnap voltam, és az is maradok!
Meglepi
Hű de érdekes ez a statisztika!
figyelem
Mivel érdekel, hogy mi történik az ismerőseimmel, ezért nyomon követem, hogy ki mit csinál. Többnyire csendben, de figyelek.
Vannak, akik zenélnek, és én őszinte lelkesedéssel követem a pályájukat (akikét nem követem, annak nem tetszik a zenéje, ez logikus). Megnézem, hogy kinek-milyen saját oldala van, ha érdekel a témakör, követem. Több ismerősöm van, aki filmes oldalt ír, nem szólok hozzá, de érdekel. Van ismerősöm, aki "ruhabutik" oldalt nyitott, bár nem az én méretem, de őt személyesen is ismerve, jó szívvel tudom tovább ajánlani.
A blogokat is - ha közzéteszik - figyelni szoktam. Szeretem a személyes naplókat is, amiken keresztül ismerőseimet egy kicsit jobban megismerhetem, betekintést kaphatok az életükbe, akkor is, ha csak egy csendes szemlélő vagyok.
A kedvencem viszont az az ismerős, aki időnként úgy ébred, hogy márpedig ő mától naplót ír, amivel jajj, de népszerű és sikeres lesz. Ez rendszerint úgy zajlik, hogy megvan a webcím, amit ő már ezerrel reklámoz a közösségi oldalon. Ám a történet folytatása mindig ugyanaz. Maga a napló egy lukas garast nem ér. Mert az oké, hogy ő azt gondolja magáról, hogy nagy közösségi ember és jó fej és kommunikatív, ha mindez nem igaz, mert nincsen egy saját gondolata, nincsen témája, ráadásul még írni sem tud - sem a helyesírása, sem a fogalmazása nem üti meg az alapszintet.
Az első bejegyzése mindig arról szól, hogy "én most tényleg kurva őszinte leszek, és nem érdekel, ha megbántok másokat". Utána a két-három bejegyzésnél monitoron keresztül is érezni az izzadtságszagot, amely a lazaságra való törekvésnél keletkezik. Aztán a blog, azzal a lendülettel, ahogy kezdődött, véget is ér, az írója pedig törli. Ez az egész történet kábé egy hónapon belül zajlik le, az újabb blog várható nyitási ideje szintén egy hónap körül van.
De ez is szórakoztató :)
a mai nap nem a barátom
Reggel, ahogy kiléptem az ajtón, úgy elfáradtam, hogy egyből le is ültem pihenni, közben az élet értelmén gondolkodtam. Na meg azon, hogy akkor én most fogom magam és visszamegyek a lakásba, visszabújok az ágyba és a fejemre húzom a takarót, és ki sem jövök onnan tavaszig.
Nem nagyon motivált a térdig érő hó, illetve az, hogy még mindig ugráltak a kis kalózok az égből és a szél is fújt. De azért a szibériai időjárásban csak kiharcoltam magam az állomásra, természetesen a megfelelő duzzogás mellett, persze, csak miután a harmadik utcából visszafordultam a telefonomért.
Amúgy a keskenyebb mellékutcákban az embereknek van egy olyan jó szokásuk, hogy a járdáról az út közepére halmozzák a havat. Mondanám, hogy vicces, de nem az, mert akadályozza a közlekedést (amúgy meg senki nem használ járdát, mindenki az úton megy). Szóval hülye szokásnak tartom ezt is, mint az esőben való locsolás, vagy szintén esőben az elektromos fűnyíró alkalmazását.
Jellemző, hogy Pesten meg még egy kóbor hópihe sincsen.
Nem nagyon motivált a térdig érő hó, illetve az, hogy még mindig ugráltak a kis kalózok az égből és a szél is fújt. De azért a szibériai időjárásban csak kiharcoltam magam az állomásra, természetesen a megfelelő duzzogás mellett, persze, csak miután a harmadik utcából visszafordultam a telefonomért.
Amúgy a keskenyebb mellékutcákban az embereknek van egy olyan jó szokásuk, hogy a járdáról az út közepére halmozzák a havat. Mondanám, hogy vicces, de nem az, mert akadályozza a közlekedést (amúgy meg senki nem használ járdát, mindenki az úton megy). Szóval hülye szokásnak tartom ezt is, mint az esőben való locsolás, vagy szintén esőben az elektromos fűnyíró alkalmazását.
Jellemző, hogy Pesten meg még egy kóbor hópihe sincsen.
függőség
Én, Cirnyo, felvállalom, hogy gumimaci-függő vagyok.
És nem érdekel, hogy miből van és káros az egészségre!
mélázó
Szeretem a régi blogjaimat olvasgatni.
Igen, tudom, a pszichológusok ezt hívják nárcisztikus jellemnek (oké, de ki szeressen engem, ha nem én?).
Szeretem azt az érzést, hangulatot, világot, amit akkor át tudtam adni... most egy megkopott, meggyötört lélek lakik bennem... és bár érzékelem, hogy az a világ továbbra is itt van... de elhallgattak a hangok és nem jönnek a képek.. nincsen erejük megmutatni magukat... hiába kérem őket minden nap, jöjjenek elő... a lélek sötét éjszakája túl hosszúra nyúlik... de bízom benne, hogy bármelyik pillanatban jöhet a hajnal, és a nap aranyló sugarai ismét előhozzák belőlem azt a másvilágot... és ismét meg tudom mutatni, hogy mi is lakik bennem...
közlekedés
Megállok a kereszteződésnél, mert jön az autó és neki van elsőbbsége (és mert fájdalmas lenne alá kerülni). Az utánam jövő jómadár mellém hajt, lesújtóan rámnéz, majd fogja magát, kikerül és kihajt az útra.
Az autó elé. Lámpa, fényvisszaverő mellény, minden nélkül.
És még én érzem magam hülyén(ek).
Ha valakit nem is vár otthon senki, azért gondoljon bele abba, hogy másokat lehet, hogy igen. Ergo nem mindig a vétkes sérül meg.
Új honom:
www.cseppek.blogspot.com
hajnali kérdés
Sajnálom szegény szomszédomat, akinek - nem tudom elképzelni, milyen indíttatás alapján, talán nem tud aludni, vagy az asszony zavarja ki - minden áldott nap, hajnali 2 és fél 3 óra között kell fát aprítania az udvarán.