Mivel érdekel, hogy mi történik az ismerőseimmel, ezért nyomon követem, hogy ki mit csinál. Többnyire csendben, de figyelek. 

Vannak, akik zenélnek, és én őszinte lelkesedéssel követem a pályájukat (akikét nem követem, annak nem tetszik a zenéje, ez logikus). Megnézem, hogy kinek-milyen saját oldala van, ha érdekel a témakör, követem. Több ismerősöm van, aki filmes oldalt ír, nem szólok hozzá, de érdekel. Van ismerősöm, aki "ruhabutik" oldalt nyitott, bár nem az én méretem, de őt személyesen is ismerve, jó szívvel tudom tovább ajánlani. 

A blogokat is - ha közzéteszik - figyelni szoktam. Szeretem a személyes naplókat is, amiken keresztül ismerőseimet egy kicsit jobban megismerhetem, betekintést kaphatok az életükbe, akkor is, ha csak egy csendes szemlélő vagyok.

A kedvencem viszont az az ismerős, aki időnként úgy ébred, hogy márpedig ő mától naplót ír, amivel jajj, de népszerű és sikeres lesz. Ez rendszerint úgy zajlik, hogy megvan a webcím, amit ő már ezerrel reklámoz a közösségi oldalon. Ám a történet folytatása mindig ugyanaz. Maga a napló egy lukas garast nem ér. Mert az oké, hogy ő azt gondolja magáról, hogy nagy közösségi ember és jó fej és kommunikatív, ha mindez nem igaz, mert nincsen egy saját gondolata, nincsen témája, ráadásul még írni sem tud - sem a helyesírása, sem a fogalmazása nem üti meg az alapszintet. 

Az első bejegyzése mindig arról szól, hogy "én most tényleg kurva őszinte leszek, és nem érdekel, ha megbántok másokat". Utána a két-három bejegyzésnél monitoron keresztül is érezni az izzadtságszagot, amely a lazaságra való törekvésnél keletkezik. Aztán a blog, azzal a lendülettel, ahogy kezdődött, véget is ér, az írója pedig törli. Ez az egész történet kábé egy hónapon belül zajlik le, az újabb blog várható nyitási ideje szintén egy hónap körül van. 

De ez is szórakoztató :)