Megállok a kereszteződésnél, mert jön az autó és neki van elsőbbsége (és mert fájdalmas lenne alá kerülni). Az utánam jövő jómadár mellém hajt, lesújtóan rámnéz, majd fogja magát, kikerül és kihajt az útra.
Az autó elé. Lámpa, fényvisszaverő mellény, minden nélkül.
És még én érzem magam hülyén(ek).

Ha valakit nem is vár otthon senki, azért gondoljon bele abba, hogy másokat lehet, hogy igen. Ergo nem mindig a vétkes sérül meg.