ENJOY!

Papírsárkány

Címkék » verscseppek


axióma

2015. június 21. 08:35 - Jaguár

megöl,
kinek engeded,
hogy meg/öl/eljen...
...
az árulókat kivégzik, ugye?

8 komment
Címkék: verscseppek

...

2015. január 31. 11:20 - Jaguár

Máskor is volt már ilyen,
megtagadtál engem.
Máskor is volt már ilyen,
elfordultál tőlem.

Hideg hangon azt mondtad
„nekem akarok tőled semmit”,
majd néhány nap múlva sírva jöttél
„akartam, de nem bírom nélküled.. segíts”.

Meddig tart, mondd meddig
józan döntésed ereje?
Meddig tart, most meddig
elkötelezettséged feléje?

Éjjel mikor felébredsz
és szíved vadul kalapál,
nincs kinek-miért hazudnod,
az igazság nagyon fáj.

Az éj leple alatt
józan észnek nincs hatalma,
hiányom vadul lüktet,
józan döntésed minden éjjel
rólam szőtt álmokkal büntet.

 

 
Itt maradt az illatod,
a pólódon át téged ölellek minden éjjel,
de minden hajnalban letagadom 
vadul nőtt szenvedéllyel.


Szólj hozzá!
Címkék: verscseppek

Válasz

2015. január 24. 20:24 - Jaguár

Menj, menj csak.
De tudd, az életemnél is jobban szeretlek...
Igen, Te vagy minden könnycseppem,
Igen, Te vagy a szél, mi az arcomat simítja,
A napsugár is te vagy,
A levegőm, sőt az éltető erőm,
mind, mind Te vagy.
S az ital mintha Te lennél,
de nem, az én vagyok... 
S bódult állapotban 
keresem a holnapot!
Melyben azt hiszem rád találok...
de nincs holnap, mert bántottalak,
nincs holnap, mert elhagytalak!
De mindig tudd egyetlen szerelmem,
ha az Égiek kísérnek Te akkor is,
és örökké itt élsz bennem...
Szólj hozzá!
Címkék: verscseppek

...

2015. január 22. 15:21 - Jaguár

Menj csak, fuss!
Fuss, amíg bírsz,
ha úgy érzed így könnyebb...
Menj csak menj!
És ne töröld le a könnyed.
Majd az eső lemossa, de tudd...
Minden csepp én leszek...
ha szellő simítja arcod, én érintelek...
ha a tükörbe nézel, zöld szemeimet látod,
ha napsugár simít, én melegítelek át...
ha szeretkezel, én sóhajtok,
még az éltető oxigéned is én vagyok...
bármerre mész, a tömegben is csak az arcom keresed
és a pohár mélyére is hiába nézel
nem ihatod el ezt a szerelmet.

Álmaidban is ott leszek,
újra megfogod a kezem...
sétálunk a Duna-parton,
kedvenc padunk minket vár...
megcsókolsz a ligeti tónál...
és arra ébredsz,
hogy a szíved...

a szíved úgy fáj
2 komment
Címkék: verscseppek

Joker monológ

2014. október 16. 16:30 - Jaguár

Mikor a világ gonoszsággal teli,
És minden szalagcím a bánattól rí,
Mikor minden gyalázatos,
Háború és élet gonosz.

De van egy dolog,
amit biztosan megteszek
És ezt én el is árulom önnek,
Mert ettől mindig mosolyra fakadok.

Úrrá lesz rajtam az őrület,
Akár egy lámpával világító szörnyeteg,
Ez az az őrület, amikor az ember szája habzik.

Uram, az élet gyötrelem,
Egy párnázott veremben,
Ahol elűzik nyomasztó terheit.
A mélabúja bármikor átcserélhető gumiszobára.
És injekcióra, naponta kétszer a karjába!

Jöjjön hát a dili, ami megőrjíti,
Vagy lehet akár holdkóros, talán lökött papolós,
Mikor az emberi faj aggódó arcot ölt,
S egy bomba lóg a feje fölött,
Mikor gyereke elkékül,
Maga meg se rezdül
Arca mosolytalan.

Ha az ember hülye, akkor mindenre csak fityiszt mutat.
Testünk satnyaságához mérten a világegyetem óriás.

Ha benn szaggat a fájdalom,
A téboly a nyugalom.
S ha az élet elbánt veled,
Ne erőlködj tovább, inkább őrülj meg!


Szólj hozzá!
Címkék: bölcs verscseppek

...

2014. szeptember 04. 16:30 - Jaguár

A Pokolból tértem vissza.
Lerántott egy szörny, küzdöttem vele évekig.
Belehaltam a harcba egyszer-kétszer-százszor...
de végül levágtam mind a hét fejét,
s szárnyam nőtt, mely felrepít....
vissza az életbe, fel a fénybe...
Győztesen tértem vissza, nekem megérte...

Én voltam a szörny és magammal
küzdöttem éveken át,
elkeseredett harccal az életemért...
De legyőztem önmagam,
és már félelemre nincs okom...
Így ne hidd, hogy pont te leszel az,
ki árthatsz nekem....
Vagy hát hidd...
nekem ez a kicsi...
már igazán nem számít.



Szólj hozzá!
Címkék: verscseppek lélekboncoló

indulni kell...

2014. június 13. 16:30 - Jaguár

„...indulnom kell, továbblépni
szívet, életet cserélni,
elhagyni minden bánatot,
lehúzó (szar alakot) akaratot.
Bezárni az ajtót magam után,
s lakatot tenni rá,
hogy ami elmúlt,
ott ragadjon,
örökre a múltban maradjon.

…indulnom kell, továbblépni,
mosolyogva a fénybe lépni.
Fűben fekve felhőket nézni,
hallgatni a fák suttogását,
meglesni tündérek táncát,
nevetni, ölelni, szeretni,
csodában könnyedén lebegni
ragyogni és ragyogtatni

örökké boldognak maradni...”
3 komment
Címkék: verscseppek
süti beállítások módosítása