És minden szalagcím a bánattól rí,

Mikor minden gyalázatos,

Háború és élet gonosz.

De van egy dolog,

amit biztosan megteszek

És ezt én el is árulom önnek,

Mert ettől mindig mosolyra fakadok.

Úrrá lesz rajtam az őrület,

Akár egy lámpával világító szörnyeteg,

Ez az az őrület, amikor az ember szája habzik.

Uram, az élet gyötrelem,

Egy párnázott veremben,

Ahol elűzik nyomasztó terheit.

A mélabúja bármikor átcserélhető gumiszobára.

És injekcióra, naponta kétszer a karjába!

Jöjjön hát a dili, ami megőrjíti,

Vagy lehet akár holdkóros, talán lökött papolós,

Mikor az emberi faj aggódó arcot ölt,

S egy bomba lóg a feje fölött,

Mikor gyereke elkékül,

Maga meg se rezdül

Arca mosolytalan.

Ha az ember hülye, akkor mindenre csak fityiszt mutat.

Testünk satnyaságához mérten a világegyetem óriás.

"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."