Máskor is volt már ilyen,
megtagadtál engem.
Máskor is volt már ilyen,
elfordultál tőlem.
Hideg hangon azt mondtad
„nekem akarok tőled semmit”,
majd néhány nap múlva sírva jöttél
„akartam, de nem bírom nélküled.. segíts”.
Meddig tart, mondd meddig
józan döntésed ereje?
Meddig tart, most meddig
elkötelezettséged feléje?
Éjjel mikor felébredsz
és szíved vadul kalapál,
nincs kinek-miért hazudnod,
az igazság nagyon fáj.
Az éj leple alatt
józan észnek nincs hatalma,
hiányom vadul lüktet,
józan döntésed minden éjjel
rólam szőtt álmokkal büntet.
Itt maradt az illatod,
a pólódon át téged ölellek minden éjjel,
de minden hajnalban letagadom
vadul nőtt szenvedéllyel.
