Menj csak, fuss!
Fuss, amíg bírsz,
ha úgy érzed így könnyebb...
Menj csak menj!
És ne töröld le a könnyed.
Majd az eső lemossa, de tudd...
Minden csepp én leszek...
ha szellő simítja arcod, én érintelek...
ha a tükörbe nézel, zöld szemeimet látod,
ha napsugár simít, én melegítelek át...
ha szeretkezel, én sóhajtok,
még az éltető oxigéned is én vagyok...
bármerre mész, a tömegben is csak az arcom keresed
és a pohár mélyére is hiába nézel
nem ihatod el ezt a szerelmet.
Álmaidban is ott leszek,
újra megfogod a kezem...
sétálunk a Duna-parton,
kedvenc padunk minket vár...
megcsókolsz a ligeti tónál...
és arra ébredsz,
hogy a szíved...
a szíved úgy fáj
