Van (volt) egy kispárna. Tigrises. Egyidős a fiammal. Agyonmosva, sarkai szétrágcsálva, kopott, szakadt, de nem dobtam ki, mondván, a biciklire jó lesz, hogy Királyfi azon ücsörögjön.
Nem szedem le minden egyes alkalommal, mondván, ezt tuti nem nyúlja le senki.
Na, ma ezt a szakadt, öreg, tigrises kispárnát valaki magáévá tette, amíg vásároltunk.
Nem a kispárnáról van szó, mert gyakorlatilag pénzbeli értéke nincs, amúgyis veszek ilyet százat, bárhol lehet kapni, sőt mi több (véletlenül), van itthon még egy pont ugyanilyen (ugyanígy szétcsócsált sarkokkal, agyonmosottan).
Itt kérem, a lényeg a könnyek Királyfi szemében.
És igen, szemet szemért, kívánom a tolvajnak, aki (egy gyereket pláne) megrövidít, hogy az átkok átka kísérje tovább útján, remélem azóta a balesetin ücsörög szerteszét tört kézzel.
