A hétvégén lejött M. fia, mi pedig megőszültünk, idegösszeomlást kaptunk és magamhoz öleltem egy üveg Becherovkát is. Kibírtam sok kihívást és ez a gyerek csinál belőlem alkeszt. :D

Az az új szokása, hogy matrica. Szorosan M. mögé áll (közvetlen mögé, még a válluk is összeér) és szó szerint vegyétek, mindenhova megy M-mel. De tényleg mindenhova, és egy pillanatra nem veszi le róla a szemét... Kettesben két mondatot nem tudunk váltani, mert ott is ott van, ha pedig megpróbáltunk egy percre "meglépni", mondjuk, elmentünk a birtok végére, ahogy észbekapott, hogy eltűntünk, már jött is utánunk és tapadt M. hátára... sőt, tegnap, a vihar alatt bementem a hálóba és eldőltem az ágyon..  jött M. is... és megjelent a fia, az ajtófélfának támaszkodott, miközben minket nézett és nyomkodta a telefonját, majd bejött és leült a könyvolvasós fotelomba - ami szemben van az ággyal.. telefont nyomkodott, közben le nem vette rólunk a szemét. Remek érzés feküdni a hitvesi ágyban, miközben a 16 éves le nem veszi rólad a szemét... kérdeztem, hogy nem akar-e befeküdni közénk az ágyba és elgondolkodott (!!!) rajta, mondta, hogy köszi most nem.. és nézett tovább... Na itt gurult el a gyógyszerünk M-mel.

Bár javában dúlt a vihar, fogta a gyereke kezét és kivitte az állomásra, az sem érdekelte, hogy kimaradt a vonat a viharban és várniuk kellett egy órát... :)

Értjük mi, hogy 90 iq, meg retardált, de azért a lóf.nak is van vége.

Öcsémmel beszéltem, véget ért a móka, mert megtelt a hangpostája a kétpercenként érkező üzenetektől.

Meséltem M-nek az ügyet, azt mondta, hogy ha ezt velem csinálná, meglátogatná, de azt nem tenné zsebre... M. meg távolról sem úrinő.

Dave három hónap után meglátogatta az apjáékat, akik drámaszakkörös leckét előadták, azaz zokogtak, mert azt hitték, nem megy többet oda. Ahhoz képest a gyerek ma egyedül ment be a koleszba a cuccaiért, mert az apja és a nevelőanyja sem ért rá, hogy kocsival segítsen neki - mindkettejüknek van kocsija - és pedig meg volt beszélve, hogy segítenek....

Ma leutazik a barátjával Szegedre, és szerdán jön haza ismét.

Már megpendítettem neki a jogi utat, gondolkodik rajta. Nem akar balhét, ami érthető, de elmagyaráztam neki, hogy nem balhézni akarok, csak, hogy eljárhassak az érdekében. Még gondolkodik rajta, én meg az ő beleegyezése nélkül nem fogok intézkedni.

Hősapa volt ügyvédnél, de nem miattam, hanem a testvére miatt, de végül úgy döntött, nem jelenti fel, "mert akkor még a munkahelyéről is kirúgják". Szerintem a jóindulat csak azért van, mert az ügyvéd felvilágosította, hogy úgy bizony a családi szennyes napvilágra kerül, azt meg nem vállalják be.

Orsika továbbra is engem boldogít...

....

a végére pedig a jó hír:

Barátnőmtől meghívást kaptunk Balcsira, ha sikerül összehozni, akkor június utolsó hetében leugrunk hozzá pár napra.