Megmondom az őszintét, tegnap főztem először bulgurt. Valahogy nekem azok a dolgok, amikre rápecsételik, hogy "egészséges", meg "szuperélelmiszer", erős ellenállást váltanak ki, és dafke sem eszek olyat és elég nehezen is beszélem rá magamat a kipróbálásra. Viszont a bulgur a képeken nagyon guszta volt, így úgy gondoltam, hogy kipróbálom. Sima, egyszerű receptet készítettem el, zöldséggel és a tetején sajttal (darabolva, nem reszelve). Bejött. Nem kicsit, nagyon.

Vettem kuszkuszt is, az is kipróbálásra vár, vele szemben is ellenérzéseim vannak. Az olvasataim alapján egyelőre nem értem, hogy mitől egészséges egy sima tészta. Bent a kolléganőm gyakran készít ilyet, csak meleg vizet enged rá, nekem tiszta kínai smack leves fílingje van, de  nyilván ezt is másként készítem el.

Most pedig tojásmuffint csináltam reggelire. Összekevertem a tojást kis felvágottal, sajttal, beleöntöttem a muffin formába és bedobtam a sütőbe. Nem számítottam arra, hogy a tojás ki fog szökni a muffinsütőből, hiszen nincs benne semmi térfogatnövelő, ám mégis úgy felemelkedett, mint a süteményeim jobb napjaikon. Hoztam be hozzá egy marék retket, meg újhagymát.

A kovászom edzőtáborban van, ugyanis konzultációt tartottam azzal, akitől kaptam és arra jutottunk, hogy gyengécske a drága.

Reggel feltűnt, hogy a régi sógornőm eltűnt... kis nyomozás után kiderült, hogy azt hitte, hogy haragszunk rá és ezért letiltott. Tisztáztuk a félreértést, így ismét ismerősök vagyunk.

A kertben minden szépen nő, főleg a gyomok, de tegnap leszüreteltem a retek egy részét és határozottan elégedett vagyok, ilyen szép még sosem volt és nem rágcsálta meg senki, akinek nem kellene... jól alakulnak az újhagymák is, és finomak is.
Virágoznak a kétszínű, illatos rózsák is, nagyon boldog vagyok, hogy megeredtek. Az idén ültetett levendula is ontja a virágot, a régi levendulámról nem is beszélve, óriási bokorrá nőtte ki magát. Tavalyról sok pillangóvirág nőtt ki, sokat kigazoltam és próbából meghirdettem a pilisi csoportban, meglepő módon azonnal elvitték.

A pipacsok gyönyörűen virágoznak a környéken, a birtok végén is és látni, hogy két "utcával" arrébb is van egy órási pipacsmező, napról napra pirosabb. Hétvégén csináltam rengeteg képet, facsén megtekinthető. Ha nem rohasztja le az eső, most hétvégén is készítek fotókat, mert most lesz igazán virága teljében a rét.

Dave a hétvégén kimenőt kapott, két hónap után először találkozik a barátaival és már nagyon várja...  holnap összedobok nekik egy kis muffint.
Nincs para, ide jön haza. Most már mindig. Mert Ő döntött így. Ez már jó ideje így  van, de a mostani időszakban olyan látványossá vált, hogy ezt már senki nem tudja letagadni. Még az apja sem. És tenni sem tud ellene.

Időnként vannak értékelések, amiket a gyerekkel és a szülővel is közösen megbeszélnek a tanárok, ez tegnap volt. Mivel Dave itthon van, így bár nem én vagyok "hivatalosan" a gondozó szülő, mégis én vagyok a gondozó szülő, így velem beszélte meg a tanárnő a szükséges dolgokat és az értékelésre is az én nevem írta. Lehet, hogy kívülállóként nehéz megérteni, hogy számomra ennek milyen jelentősége van, de higgyétek el, akkora, hogy még el is sírtam magam.  A világ legboldogtalabb emberéből így váltam a legboldogabb anyává.  Kihagytam volna, de megérte a tíz év kitartó munka a fiamért.