Bölcsülő fogam kizárólagos teret kért magának és ezt határozottan a tudomásomra is hozta. Miután elfogyott a gyógyszertári fájdalomcsillapító, a párom közölte, nincs mese, ide bizony pálinka kell. Mert az ősi gyógymód és köztudott, hogy hatásos fertőtlenítő- és fájdalomcsillapító szer. Így hát elhössentem az italboltba, és beszereztem a titkos, szuperhatékony gyógynövény tinktúrát. Kiszolgáló Férfiember jót mosolygott, látván amatőrizmusomat pálinka-téren, miután megkérdezte milyet kérek és én azt válaszoltam, mindegy, de mulassza el a fájdalmat, de segítőkész volt és itallal és jótanácsokkal ellátva bocsátott utamra.
Úgyhogy most pálinkával öblögetek.
Ha valóban hatásos, nem veszek többet gyógyszertári fájdalomcsillapítót.

Esős, borult idő volt a mai, most mégis, ahogy búcsúzik a nap, nem tudta itt hagyni a mát úgy, hogy elő ne bújt volna a felhők mögül... mesés színkavalkádot varázsolt elém, ami ha festményen lenne, azt mondanák giccs, de így maga a csodaszép valóság.... Elhúztam a függönyt is, ami eddig elválasztott a külvilágtól, hogy betölthesse a szobát is misztikus fényeivel, színeivel, árnyékával, mosolyával... és ez a kedves, fénylő aranykorong amellett, hogy meglátogatott, megajándékozott egy gyönyörű, teljes ívű szivárvánnyal is... hogy még jobban örüljön a szívem... kisimul a lélekránc...

Másokkal ellentétben szeretek egyedül lenni... Kell a csönd, a béke, a nyugalom... hogy ne csörögjön a telefon, ne szóljon a zene... esetleg valami halk, léleksimogató... angyalmosolyos, gyertyahangulatos, füstölőillatú.... hogy ne legyen a közelemben senki más.... hogy kizárjam a világot.... hiába szeretek valakit, ha együtt vagyunk, mégiscsak alkalmazkodni kell hozzá valamilyen szinten - ha ketten vagyunk, egyedül már nem lehetek...

Szükségem van a saját világomra, álmaimra és arra, hogy meghallhassam a gondolataimat... láthassam képeimet... hogy néha beszélgessek magammal.... hogy elidőzhessek egy-egy pillanatban... kell egy belső bolygó, ahová ha elutazom, utána kisimult lélekkel, újult erővel léphetek ki a rohanó világba...

Kellemes hangulatú filmecskét néztem, jót aludtam, jól ébredtem, ittam egy finom kávét... nézem a rózsát az ablakból... jé, most is virágzik, rózsaszín arca nevet rám... és most egy napsugár cirógatja hajamat... egy másik átcsillan a levélen... szeretem nézni a madarak táncát... most olyan jó... boldogságos kép... becsukom a szemem és álmodom még...

Nem tudom minek nekem a sokcsatornás tévéelőfizetés. Tegnap este néztem volna valami kikapcsoló filmet, és nem találtam egyik csatornán sem. Ja, hogy nem magam miatt fizettem elő, hanem családom férfi tagjai kedvéért... na igen, mese és sport folyamatosan megy rajta... nekem meg marad a DVD, így hát elővettem a vésztartalékot és megnéztem a 10 dolog, amit utálok benned című filmecskét. Aranyos, kedves, habkönnyed, bájosan romantikusan humoros(ka). Vannak benne aranyos beszólások és pont azt adja, amit vártam, kikapcsolódást. És még ma is emlékszem rá, sőt el sem aludtam rajta. Úgyhogy pozitív.

Az alábbi jelenet bejött, fene a romantikus vénámat :)

Szerettem nagyon a Danubius rádiót, és amikor megszűnt, leginkább a reggeli műsorok hiánya szomorított el.
Most pedig azt kell észrevennem, hogy ugyanazon a frekvencián, ugyanazok a jól ismert, kedves hangok vezetik a műsorokat, és jövő héttől jönnek a reggeli idióták is.
Ugyanaz a rádió, új néven.
Hogy ez mennyire korrekt az új tulajdonos felől, hát nem most fogom boncolgatni.
Én csak örülök, mert megmarad az, amit megszoktam és megszerettem, ugyanazon a frekvencián, a név meg nem számít.
Persze, hogy miért kellett annyira drámázni a búcsúval, a fene sem érti.
De nem is érdekel.
Csiszárt meg úgysem fogom hallgatni.

Szeretem a Győri Édes Zabfalatokat. Csak a csokit hiányoltam róla. Tegnap láttam a boltban, hogy van csokis változat is.
Minden egészségesben kell, hogy legyen egy kis egészségtelen is.

A sok viszontagság miatt nehezen tudom, elhinni, hogy velem is történhet jó, hogy én is megérdemlem a boldogságot. Amikor jó történik, csak sokszor legyintek, úgyis csak átmeneti... Ezért nem is vállalom be teljesen, mert erre a rövid időre minek?
Ilyenkor elkezdenek szétszaladni a lovak, én meg nagyot toccsanok a trágyadombon és lógatom az orrom a szarba... Ilyenkor aztán maximális energiabedobással tudok szenvedni, gyakorlatilag azért, ami nincs is. Persze minden az elvárásaimnak megfelelően alakul...
Aztán egy idő után megunom és felkelek. Összeszedem a lovakat és rendezem soraimat. Lassacskán megtanulom, hogy nekem is van helyem itt, én is fontos vagyok, nekem is jár a boldogság. Talán azért, mert már megfizettem az árát.... talán alanyi jogon, mert a boldogság mindenkinek jár.
Amit kapok, örömmel el kell fogadni, és bármeddig is tart, teljes erőbedobással örülni kell neki és büszkén felvállalni.
Nehéz utat választottam, sokszor leülök, mert elfáradok... de tiszta fejjel látom, mennyire szerencsés is vagyok...
...
... és a Vonzás Törvénye nem hülyeség
...

A meló csúcsszuper, tetszik nekem ez az egész üzletvezetős játék. Játéknak nevezem igen, mert bár munka, és nem is egyszerű, mégis képes vagyok játékként felfogni. Van egy üzletem, amit vezethetek és megmutathatom, mennyire vagyok kreatív és jó vezető. Rajtam (is) múlik, hogy mennyire sikeres. És én élvezettel vetem magam bele a feladatba.

Tetszik is és megy is, napról-napra jobban fedezem fel a lehetőségeket. Itt végre kiélhetem azokat a tulajdonságaimat, amik eddig elnyomásban voltak. És nem utolsósorban tanulhatok is, sokmindent.

Ami a mentális részemet érinti, itt bizony nem vonulhatok háttérbe, ahogy szoktam, hiszen én irányítok és sokszor határozott döntésekre is szükség van, hiszen a beosztottak hamar elkanászodnak, ha nincs aki felügyeli őket. Eleinte bizonytalanabb voltam a feladat ezen részét illetően, de most már egyre jobban megy ez a része is. A dolgozók pedig elfogadtak és elfogadják az irányításomat is.
Tök jó, hogy ha valamit mondok, az úgy van. :)

Egy ideig furcsa volt kimondani, hogy mit csinálok... mert olyan "sznob"-nak tűnhet... de végülis tudom, hogy nem az... meg hát aki annak veszi, az csak irígy... ez eddigi életem jutalma, egy igazi ajándék. És jó kimondani, hogy mi a munkám. Büszke vagyok.

Örömmel tölt el és hálával ez a lehetőség, ez az ajándék.

Mióta rendes, főtt ételt eszek minden nap, rendszeresen, eltűntek a körmeimről a vitaminhiányos foltok és az előző munkaköröm "örökségei" is... Nagyon szépek lettek, "alapjáraton" is, és mivel mostanában növeszthetem kedvemre, határozottan női kezeim lettek.
Na és a szabad hétvégék...
Örül a lelkem, na!