Másokkal ellentétben szeretek egyedül lenni... Kell a csönd, a béke, a nyugalom... hogy ne csörögjön a telefon, ne szóljon a zene... esetleg valami halk, léleksimogató... angyalmosolyos, gyertyahangulatos, füstölőillatú.... hogy ne legyen a közelemben senki más.... hogy kizárjam a világot.... hiába szeretek valakit, ha együtt vagyunk, mégiscsak alkalmazkodni kell hozzá valamilyen szinten - ha ketten vagyunk, egyedül már nem lehetek...

Szükségem van a saját világomra, álmaimra és arra, hogy meghallhassam a gondolataimat... láthassam képeimet... hogy néha beszélgessek magammal.... hogy elidőzhessek egy-egy pillanatban... kell egy belső bolygó, ahová ha elutazom, utána kisimult lélekkel, újult erővel léphetek ki a rohanó világba...

Kellemes hangulatú filmecskét néztem, jót aludtam, jól ébredtem, ittam egy finom kávét... nézem a rózsát az ablakból... jé, most is virágzik, rózsaszín arca nevet rám... és most egy napsugár cirógatja hajamat... egy másik átcsillan a levélen... szeretem nézni a madarak táncát... most olyan jó... boldogságos kép... becsukom a szemem és álmodom még...