A meló csúcsszuper, tetszik nekem ez az egész üzletvezetős játék. Játéknak nevezem igen, mert bár munka, és nem is egyszerű, mégis képes vagyok játékként felfogni. Van egy üzletem, amit vezethetek és megmutathatom, mennyire vagyok kreatív és jó vezető. Rajtam (is) múlik, hogy mennyire sikeres. És én élvezettel vetem magam bele a feladatba.

Tetszik is és megy is, napról-napra jobban fedezem fel a lehetőségeket. Itt végre kiélhetem azokat a tulajdonságaimat, amik eddig elnyomásban voltak. És nem utolsósorban tanulhatok is, sokmindent.

Ami a mentális részemet érinti, itt bizony nem vonulhatok háttérbe, ahogy szoktam, hiszen én irányítok és sokszor határozott döntésekre is szükség van, hiszen a beosztottak hamar elkanászodnak, ha nincs aki felügyeli őket. Eleinte bizonytalanabb voltam a feladat ezen részét illetően, de most már egyre jobban megy ez a része is. A dolgozók pedig elfogadtak és elfogadják az irányításomat is.
Tök jó, hogy ha valamit mondok, az úgy van. :)

Egy ideig furcsa volt kimondani, hogy mit csinálok... mert olyan "sznob"-nak tűnhet... de végülis tudom, hogy nem az... meg hát aki annak veszi, az csak irígy... ez eddigi életem jutalma, egy igazi ajándék. És jó kimondani, hogy mi a munkám. Büszke vagyok.

Örömmel tölt el és hálával ez a lehetőség, ez az ajándék.

Mióta rendes, főtt ételt eszek minden nap, rendszeresen, eltűntek a körmeimről a vitaminhiányos foltok és az előző munkaköröm "örökségei" is... Nagyon szépek lettek, "alapjáraton" is, és mivel mostanában növeszthetem kedvemre, határozottan női kezeim lettek.
Na és a szabad hétvégék...
Örül a lelkem, na!