ENJOY!

Papírsárkány


nem boszorkányság

2010. augusztus 10. 07:41 - Jaguár

Minden korban volt, most is van van és bizonyára lesz is, mindegy miként nevezzük: mágia, boszorkányság, varázslat vagy vonzás törvénye... mert miről is van szó? Az energiáról. Ma már tudósok által is bizonyított tény, a metafizika, az, hogy létezik pozitív és negatív energia is, hogy hasonló hasonlót vonz és az, hogy az energia milyensége, minősége kezelhető és irányítható.

Az, hogy jól vagy rosszul érezzük magunkat, azon múlik, hogy pozitív vagy negatív energia vesz-e minket körbe. Áldást vagy átkot, szeretetet vagy haragot küldünk mások felé, elszomorítanak minket vagy felvidámítanak, leszívják az energiánkat vagy elátkoznak... csak rajtunk múlik, hogy mit fogadunk, mit engedünk be magunkhoz.

Van, aki használja az energiát, van, akit az energia használ. A mágusok annyiban különböznek a "hétköznapi" emberektől, hogy tudatosan irányítják az energiát. A sok kellék, kiegészítő pedig azt a célt szolgálja, hogy emelje az energiaszintet, hogy az energia erősebben áramolhasson.

A titok maga a HIT. Hinni abban, amit teszünk. Ha hiszünk benne, az akarat energiája mozgatja. Ha nem hiszünk, semmivé foszlik a vágy.

Varázslók vagyunk mindannyian.


6 komment
Címkék: gondolatcsepp

a margóra

2010. július 19. 15:29 - Jaguár

Sztereotípiák, elvárások, tele van velük a pince és a padlás, a összes hócipő és hócsizma, sőt, még a télapó zsákja is... Ha valaki kilép a tömegből és elkezdi saját elképzelései szerint élni az életét, elkezdi kibontogatni szárnyait, az bizony sokaknak nem tetszik, kérem, a sorba be kell állni és menni, amerre a nyáj visz... próbálják a kóbor, eltévedt lelket visszaterelni a tömeg szürkeségébe, egyszerű pszichés módszerektől kezdve, lelki terrorral, negatív energiák bevetésével, zsarolással, nyomásgyakorlással, mondván, úgysem fog sikerülni, amire készül és úgysem lesz boldog, mert... és erre számtalan indokolt tudnak, álmukból is felébresztve... ám van az úgy, hogy az a valaki még ezek mellett is, továbbra is kitart saját maga mellett, és azt mondja, megyek és repülök, még ha le is zuhanok, látnom kell a felhőket felülről... ez a merészség még inkább felbosszantja az embereket, hiszen ők is szeretnék a felhőket felülről látni, de nincs merszük hozzá, nincs bátorságuk, hogy a földet elengedve szárnyaljanak... ezért mindent bevetnek, hogy annak a galádnak se sikerüljön... ám sokszor nem járnak sikerrel, mert van, aki így is elszakítja a láncait és megéli az álmait... Szomorúan nézi a többieket, mert szeretné nekik is megmutatni, milyen szép is a világ... de ők nem látják, mert vakok rá.... Könnyebb elkönyvelni, hogy nem lehet, mint megpróbálni...

3 komment
Címkék: gondolatcsepp

hajnali dallamok

2010. június 28. 06:10 - Jaguár

Kezemben a nagy bögre kávémmal a tornácomon köszöntöm az ébredő napot, a macskám felugrik, dorombolva hozzámbújik, kutyáim ölembe hajtják fejüket és miközben már őszülő bundájukon végigsimítok, azon gondolkodom, hogy ők mindig szeretnek. Nem várnak el semmit, de adnak és szeretetüknek semmi sem szabhat határt. Jobban kellene figyelnem négylábú társaimra, a munka és a hétköznapok elvesznek tőlük, kevés időm jut rájuk... ők mégis minden nap ugyanolyan örömmel várnak haza, és attól is nagy boldogság tölti el őket, ha csak a ház ajtaján kilépek.... Kortyolok egyet és azon elmélkedem, hogy az emberek mennyit tanulhatnának az állataiktól, de legtöbbször meg sem látják őket...

Vajon ki az őrültebb, az, kinek vannak álmai és olyat lát, amit más nem, vagy az, kit a keserűség felemészt és szinte már semmit nem lát? Álarcot húznak az emberek, önmagukra, de másokra is, egyenruhába húzott szívvel élik mindennapjaikat és közben szenvednek, de ha valaki különbözik, vagy különbözni, önmagát felvállalni vágyik, kirekesztik, bolondnak titulálják.. és igyekeznek visszanyomni, szívét-lelkét bepréselni a rá szabott ruhába, álarc mögé...
Kortyolok még egyet a kávémból, miközben a nap is felébred és tudom, lassan itt kell hagynom ezt az idilli képet... indulnom kell. Megfogadom, ma végre itthon hagyom a kényszer-ruhát, álarcot és hagyom, hogy a szívem vezessen... nem engedem, hogy mások elvárásai irányítsák az életem... Még nem tudom, elég erős vagyok-e. De minden nap újrakezdem.
Szólj hozzá!
Címkék: gondolatcsepp

gondolat

2010. április 06. 11:45 - Jaguár

Tetteink súlyát mi éljük meg, magunkban. Ítélkezünk - még ha tudattalanul is, de ezáltal jót vagy rosszat hívunk magunkhoz... Lehet, hogy csak bennünk dolgozik mélyen a dolog, de az pont elég... nem számít, ki mit mond vagy gondol - mi vagyunk önmagunk bírái...
Ha kell, büntetjük magunkat, létrehozzuk a jól megérdemelt fájdalom-büntetésörvényt... behívjuk életünkbe a rosszat... és fájunk.... mert "megérdemeljük"...
De mivel mi döntöttünk így, dönthetünk másként is...
Ahogy átkot hoztunk fejünkre, úgy lehet áldást is...
A kérdés az, hogy véget akarunk-e, tudunk-e ennek vetni?
Meg tudunk-e bocsátani önmagunknak?
Van, hogy annyira hibáztatjuk magunkat elhibázottnak vélt tetteinkért... döntéseinkért... gondolatainkért... életünkért... hogy úgy érezzük, soha... soha nem bocsátunk meg magunknak...
El tudjuk-e hinni, hogy mi is megérdemeljük a boldogságot?
Szeretjük-e magunkat.... annyira, hogy megbocsássunk?
Tudjuk-e azt mondani saját magunknak:
"sajnálom - kérlek bocsáss meg nekem - köszönöm - szeretlek" ?

2 komment
Címkék: gondolatcsepp

következtetés

2010. március 02. 13:42 - Jaguár

Elvagyok én a saját kis tavamban, azon gondolkodván hogy fogok kijutni a partra, lebegek a vízben megoldások után kutatva.... de ha jön valaki és víz alá akar nyomni, mondván milyen rossz most nekem... azonnal rájövök, hogy tudok úszni.


Na igen... lehet szidni az életet, hogy mennyire is élhetetlen... de ha életünkre törnek, azonnal rájövünk... az élet... létfontosságú...
Szólj hozzá!
Címkék: gondolatcsepp

láthatóan...

2009. december 29. 09:29 - Jaguár

A függöny egy résén süvített be a napsugár és éles sugárban vágott át a szobán. A fénysugárban az amúgy láthatatlan porszemek most szivárványszínű csillogással, gyémántragyogással táncoltak.
Milyen elgondolkodtató... "normál" esetben a porszemeket nem látjuk, csak ha leülnek a polcon... ám a fény előhozta látványukat...
Mennyi minden lehet a világban, amihez csak egy kicsit kell másik megvilágítás és azonnal láthatóvá válnak...

2 komment
Címkék: gondolatcsepp
süti beállítások módosítása