Sztereotípiák, elvárások, tele van velük a pince és a padlás, a összes hócipő és hócsizma, sőt, még a télapó zsákja is... Ha valaki kilép a tömegből és elkezdi saját elképzelései szerint élni az életét, elkezdi kibontogatni szárnyait, az bizony sokaknak nem tetszik, kérem, a sorba be kell állni és menni, amerre a nyáj visz... próbálják a kóbor, eltévedt lelket visszaterelni a tömeg szürkeségébe, egyszerű pszichés módszerektől kezdve, lelki terrorral, negatív energiák bevetésével, zsarolással, nyomásgyakorlással, mondván, úgysem fog sikerülni, amire készül és úgysem lesz boldog, mert... és erre számtalan indokolt tudnak, álmukból is felébresztve... ám van az úgy, hogy az a valaki még ezek mellett is, továbbra is kitart saját maga mellett, és azt mondja, megyek és repülök, még ha le is zuhanok, látnom kell a felhőket felülről... ez a merészség még inkább felbosszantja az embereket, hiszen ők is szeretnék a felhőket felülről látni, de nincs merszük hozzá, nincs bátorságuk, hogy a földet elengedve szárnyaljanak... ezért mindent bevetnek, hogy annak a galádnak se sikerüljön... ám sokszor nem járnak sikerrel, mert van, aki így is elszakítja a láncait és megéli az álmait... Szomorúan nézi a többieket, mert szeretné nekik is megmutatni, milyen szép is a világ... de ők nem látják, mert vakok rá.... Könnyebb elkönyvelni, hogy nem lehet, mint megpróbálni...