ENJOY!

Papírsárkány

Címkék » elmélkedő


...

2015. június 13. 11:36 - Jaguár

A szerelem nem az, amikor valakivel együtt tudsz élni... a szerelem nem valami langyos szóda... másfél évtizedig éltem egy házasságban, ahol egy rossz szó nem volt... ha én a hupililára azt mondtam, az fekete, akkor az fekete volt, a válasz mindenre az volt, hogy "rendben drágám, ahogy akarod" - márpedig ez csak a viccekben helyes válasz egy férfi részéről... véget is ért a kapcsolat, és hiába mondtam az okát, a férjem nem értette, hiszen minden úgy volt mindig, ahogy én akartam... 
A szerelem az, amikor egymás nélkül nem tudtok élni... de azért megpróbáljátok, újra és újra... mert annyira mások vagytok... aztán rájöttök, hogy francot, pont ugyanolyanok... 
A szerelem az, amikor össze-vissza vesztek - majd este szorosan egymást átölelve alszotok el... elhagy, elhagyod, és mindig most aztán tényleg és örökre - de csak az első sarokig juttok  el, bármelyikőtök is indul... elkülditek egymást a francba, és el is indultok, de egymás kezét el nem engednétek... összecsomagolod a ruháit - majd visszateszed őket a helyükre... nincs a világban még egy ember, aki ennyire fel tud idegesíteni (kivéve a gyereked) - mégis, a leghevesebb vita közepén is arra eszméltek, hogy mennyire szeretitek a másikat és ennek hangot is adtok (pont úgy, mint a gyerekednél), és egy pillanat múlva már azon röhögtök, hogy nincs még két ilyen buggyant a világon, mint Ti... és ha valaki akár csak ferdén is néz a másikra, azonnal összezártok, még az éppen aktuális világraszóló szakítás kellős közepén is, mert Ti egymást gyilkolászhatjátok akár minden nap, de a másikat senki nem bánthatja... akármi is történik, mindig vigyáztok a másikra... 
és persze eleinte a barátok azt mondják, szakítanotok kellene, mert ez, amit műveltek képtelenség... majd egy idő után Veletek nevetnek ők is, hiszen amit műveltek őrültség... 
a Szerelem... az Igazi az, akiről tudod, hogy jöhetne utána akár száz másik is... a helyére mégsem jöhet már senki más... mert Etalon csak egy van. 


4 komment
Címkék: elmélkedő

...

2015. január 12. 11:54 - Jaguár

Engem - többek között - az is érdekel, hogy miért örvend közutálatnak a hétfői nap? Miért rosszabb, mint a kedd, vagy a szerda? Vagy akár a péntek?

Persze tudom én a sablonos választ, hogy két szabadnap után ismét dolgozni kell menni... de az miért rossz? Nekem az elmúlt 24 évben nem volt - sokáig - olyan munkahelyem, ahová nem szerettem bejárni. Ha nem volt jó, váltottam. A jelenlegi helyemet nagyon szeretem, a munkám örömet okoz, a főnökeimmel és kollégáimmal is jól kijövök - az irodámból pedig remek a kilátás. Minden tökéletes.

Nyilván egy fizetett szabadnap - esetleg több is - több örömet okoz nekem is, de a munkanapokra ébredvén sem vagdosom az ereimet.

Sztereotípia ez is... utálni a hétfőt, sikk, egy rossz szokás.

Szerintem a hétfő egy csodálatos nap. Ugyanúgy, mint mindegyik.

Egy új nap, egy új lehetőség a boldogságra.


2 komment
Címkék: elmélkedő

megint aktuális....

2014. november 14. 16:30 - Jaguár

2009. június 9., kedd (egy saját, régi bejegyzésem...)

viselkedéselemzés

Kívülről nézve embereket a mások iránti viselkedésükkel kapcsolatban hiába látjuk, hogy az fájdalmas és bántó, de mivel minket akkor és ott és éppen nem sért a helyzet, az illetőt felruházzuk a bizalom ruházatával és hiszünk benne mindaddig, míg velünk is meg nem teszi.... Akkor meglepetten és csodálkozva, ártatlanul nézünk, miközben úgy gondoljuk, nem hittük volna, hogy velünk is megteszi.... azt amit már előtte is megtett másokkal.... okoljuk cselekedetei miatt a másikat, de az igazság azt mutatja, ő előtte is olyan volt amilyen... cselekedete csak úgy fájhat nekünk, mint azoknak, akikkel ugyanezt tette.
Ki a hibás? Ő, aki megszokásához híven cselekedett, vagy mi, aki a bizalom ruháját adtuk rá és láttunk benne egy lehetőséget... és hittünk abban, hogy a megszokás most más történetet ír... ?
3 komment
Címkék: elmélkedő gondolkodó

barátságról

2014. november 13. 16:30 - Jaguár

Időnként látok ősbölcs kiírásokat arckönyvön, különböző - szerelmi, drámai - témakörökben. Általában jól tolerálom őket, tovább görgetek aztán szevasz.

Most egy ismerős a nagy szerelmi-bánatos drámája keretében megosztotta, hogy "mindig akkor marad az ember egyedül, amikor szüksége lenne valakire" - vagy valami hasonló megnyilvánulás volt, nem tudom már pontosan idézni és nem érzek energiát ahhoz, hogy most előkeressem. 

Szívem szerint odaírtam volna, hogy azt kapod, amit adsz. Ha nincsen senki, amikor szükséged lenne valakire, akkor nyilván te sem voltál, amikor valakinek szüksége volt rád. 

Az emberek általában nem egy emberrel állnak kapcsolatban, ergo a nagy számok törvénye alapján, valaki kell, hogy legyen, aki van a bajban is. Lehet száz sekélyes kapcsolat, ismerős, cimbi és haver néven, de egy barátságot építeni kell, azért tenni kell.
Ha normális emberi kapcsolatokat építünk és ápolunk a megfelelő emberekkel, akkor sosem vagyunk egyedül. 
A tapasztalatom az, hogy akármennyire is zárkózott típus vagyok, tudom, hogy kik azok, akiket bármikor, és tényleg bármikor felhívhatnék, hogy baj van. És ez nagyon megnyugtató érzés. Sőt, volt arra is példa, hogy amikor segítséget kínáltak, én makacs fejjel, minden erőmmel ellenálltam, nem akartam elfogadni, ám ennek ellenére a barát segített - és közölte, hogy márpedig megtanulsz elfogadni is (örökké hálás leszek érte!). 

Persze lehet, hogy itt ismét a naivságom és az idétlen ideám áldozata vagyok, de ezt azért nem hinném :)

Szóval bocs, de aki úgy érzi, hogy egy barátja sincs, az drámázás helyett kezdjen el gondolkodni azon, hogy vajon miért is alakult így? 

És ilyenkor nagyon gazdagnak érzem magam... időnként szivat az élet, de nekem vannak barátaim :)
2 komment
Címkék: elmélkedő

...

2014. október 26. 16:08 - Jaguár

Igen csak nagy energetikai anomáliák vannak az utóbbi időben... látom a barátaimat, ismerőseimet, mindenki feszült, ideges, érzékeny, harapós... nagy zuhanásokat látok a lelkekben, életekben, vihart, összeomlást, kétségbeesést, könnyeket... fájdalmas katarzisokat... ezek az energiák nem éppen pozitívan hatnak...  
Saját magamon, és az életemen is ezt tapasztalom, bár tény, én mindezt tudatosan kezelem, de néha nagyon nehéz, pláne, hogy én a különösen szenzitív fajta vagyok... 
Nem tudom, hogy mi ez, és mikor lesz vége, de abban bízok, káoszból lesz a rend... csak túl kell lenni azon, ami van.. 
Már jó lenne, ha jó lenne...
Szólj hozzá!
Címkék: elmélkedő

Kedves Olvasóim!

2014. július 22. 10:58 - Jaguár

Az eltelt egy évben
lemondtam a tévé előfizetést, a televíziót behajítottam a szekrény mélyére. Jót tett.

Lemondtam a nagy gépről a nagy előfizetést. Jót tett.

Itt bent, a munkahelyemen neteztem (kapcsolatot tartottam), illetve mobiltelefonomon neteztem, ami jóval kevesebbet vett el az időmből, életemből. Jót tett.

Az energiáimat másra összpontosítottam. Jót tett.


És új lendületet kaptam, ismét.



A hétvégén a telefonom teljesen megadta magát. Igen, a marha okos xperia... se hívni nem tudnak, se hívni nem tudok, és netezni sem. Szóval, halott. (Igaz, azóta a Királyfi felajánlotta a saját okos kis telefonját, szóval visszatérhetnék a "nyüzsgő életbe" de nem akarok).


Ezzel kapcsolatos észrevételem: cseppet sem hiányzott (kivéve amikor Királyfival kommunikáltam volna).


Eddig is tudtam, de újra bebizonyosodott: remek remete lenne belőlem. Vagy... remek remete vagyok...?



A teljes elvonulás több szempontból is jót tett. Átgondoltam az életemet, a céljaimat. Hogy honnan indultam, hova tartok, milyen eredményeket értem el eddig, mik a további terveim, és ennek érdekében milyen változásra, változtatásra van szükségem, hogy hatékonyabb legyek.



Nagyon nehéz éveken mentem át az utóbbi időben és nagyon mélyről álltam fel újra. De büszke vagyok magamra, mert túlélő vagyok. 
Egyre inkább tisztábbak a céljaim, a vágyaim, és azt is tudom, hogy mit teszek, hogy elérjem őket. Már van egy kidolgozott, saját programom, amit egy ideje csinálok és nagyon hatékony. Ezt a hétvégén továbbfejlesztettem, módosítottam a szükséges részeknél és innentől kezdve ehhez tartom magam.



Cselekedni csak szenvedéllyel lehet, vagy sehogy. A szenvedély viszi az érzelmet, a vágyat, a hitet, a motivációt a tettekbe, egy szóval: az energiát.



Sőt. Azt gondolom, bármit is teszünk az életben, ha nincs benne szenvedély, lószart sem ér az egész.
Bennem lángol a szenvedély, tudom, több is, mint az "átlag"-ban... de ez motivál a változásra, fejlődésre, egy jobb életre. 



Elszánt voltam, tudom, megszállottá váltam... tisztában vagyok ezzel is, hogy ha én a fejembe veszek valamit, senki és semmi nem tudja megváltoztatni a döntésemet - csak én - és nem is tűrök beleszólást, ellentmondást...



Visszavonulok a közösségi oldalaktól, ettől a blogtól is, és nem csak azért, mert most nincs telefonom, meg nincs rajta net, hiszen ez csak egy múló állapot. Most, ebben a pillanatban nem érzem szükségét annak, hogy aktív legyek sem itt, sem ott. Sőt, úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy visszavonuljak máshonnan is, hogy teljes energiával a célkitűzéseim teljesítésére koncentrálhassak.



Az, hogy én nem írok, nem jelenti azt, hogy a barátaimra nem figyelek, amikor és ahogy tudok, olvasni fogok mindenkit, továbbra is.


Egyébként is nyár van, és szabadságon vagyok egészen augusztus utolsó hetéig (na jó, az első héten ügyeletet vállaltam), szóval... szép nyarat mindenkinek :)

14 komment
Címkék: pihenő nyár elmélkedő

jó az álmodozás....

2012. december 17. 09:06 - Jaguár

December 21-e nem csak a téli napéj egyenlőség ideje, hanem az idei aktuális világvége időpontja is.
Mindenféle tudományos alapon megszerkesztett körlevélben leírt információk alapján tudom, hogy aznap az emberiség 20 %-a megmurgázik. Mivel én a túlélők népcsoportjába tartozom, ezért nyilvánvaló módon ezt is túl fogom élni.
Viszont nem lesz fény, meg energia, meg még sok ilyen hasonló nyalánkság szünetelni fog, bízom abban, hogy az irányomba követeléssel rendelkező cégek számítógépes hálózata (adatbankja) viszont nem fogja túlélni ezt a világvégét.
Az de szép lenne...
:)

2 komment
Címkék: elmélkedő

Legboldogabb?

2009. szeptember 29. 05:58 - Jaguár

Furcsa azt olvasni egy tizenévestől, hogy "életem szerelme"... nem azért, mert kétségbe vonom, hogy valóban így van-e, hanem azért, mert korainak tartom a kijelentést.

"Életem legboldogabb napja" - halljuk sokszor a gondolatot... ezzel akár el is zárhatjuk magunktól a jövőben megtörténő, talán sokkal boldogabb eseményeket...

Érdemes-e vajon életünk utolsó napjáig ilyet kijelenteni?

Én inkább hozzáteszem, hogy "eddigi" életem...

Persze, ha belegondolok, hogy nekem is mindegyik pasi "életem legnagyobb szerelme" volt.. ma meg már sehol nincsenek... ebbe a körbe természetesen nem tartozik bele Életem Férfija.

1 komment
Címkék: elmélkedő

viselkedéselemzés

2009. június 09. 16:03 - Jaguár

Kívülről nézve embereket a mások iránti viselkedésükkel kapcsolatban hiába látjuk, hogy az fájdalmas és bántó, de mivel minket akkor és ott és éppen nem sért a helyzet, az illetőt felruházzuk a bizalom ruházatával és hiszünk benne mindaddig, míg velünk is meg nem teszi.... Akkor meglepetten és csodálkozva, ártatlanul nézünk, miközben úgy gondoljuk, nem hittük volna, hogy velünk is megteszi.... azt amit már előtte is megtett másokkal.... okoljuk cselekedetei miatt a másikat, de az igazság azt mutatja, ő előtte is olyan volt amilyen... cselekedete csak úgy fájhat nekünk, mint azoknak, akikkel ugyanezt tette.
Ki a hibás? Ő, aki megszokásához híven cselekedett, vagy mi, aki a bizalom ruháját adtuk rá és láttunk benne egy lehetőséget... és hittünk abban, hogy a megszokás most más történetet ír... ?

4 komment
Címkék: elmélkedő
süti beállítások módosítása