Az eltelt egy évben
lemondtam a tévé előfizetést, a televíziót behajítottam a szekrény mélyére. Jót tett.
Lemondtam a nagy gépről a nagy előfizetést. Jót tett.
Itt bent, a munkahelyemen neteztem (kapcsolatot tartottam), illetve mobiltelefonomon neteztem, ami jóval kevesebbet vett el az időmből, életemből. Jót tett.
Az energiáimat másra összpontosítottam. Jót tett.
És új lendületet kaptam, ismét.
A hétvégén a telefonom teljesen megadta magát. Igen, a marha okos xperia... se hívni nem tudnak, se hívni nem tudok, és netezni sem. Szóval, halott. (Igaz, azóta a Királyfi felajánlotta a saját okos kis telefonját, szóval visszatérhetnék a "nyüzsgő életbe" de nem akarok).
Ezzel kapcsolatos észrevételem: cseppet sem hiányzott (kivéve amikor Királyfival kommunikáltam volna).
Eddig is tudtam, de újra bebizonyosodott: remek remete lenne belőlem. Vagy... remek remete vagyok...?
A teljes elvonulás több szempontból is jót tett. Átgondoltam az életemet, a céljaimat. Hogy honnan indultam, hova tartok, milyen eredményeket értem el eddig, mik a további terveim, és ennek érdekében milyen változásra, változtatásra van szükségem, hogy hatékonyabb legyek.
Nagyon nehéz éveken mentem át az utóbbi időben és nagyon mélyről álltam fel újra. De büszke vagyok magamra, mert túlélő vagyok.
Egyre inkább tisztábbak a céljaim, a vágyaim, és azt is tudom, hogy mit teszek, hogy elérjem őket. Már van egy kidolgozott, saját programom, amit egy ideje csinálok és nagyon hatékony. Ezt a hétvégén továbbfejlesztettem, módosítottam a szükséges részeknél és innentől kezdve ehhez tartom magam.
Cselekedni csak szenvedéllyel lehet, vagy sehogy. A szenvedély viszi az érzelmet, a vágyat, a hitet, a motivációt a tettekbe, egy szóval: az energiát.
Sőt. Azt gondolom, bármit is teszünk az életben, ha nincs benne szenvedély, lószart sem ér az egész.
Bennem lángol a szenvedély, tudom, több is, mint az "átlag"-ban... de ez motivál a változásra, fejlődésre, egy jobb életre.
Elszánt voltam, tudom, megszállottá váltam... tisztában vagyok ezzel is, hogy ha én a fejembe veszek valamit, senki és semmi nem tudja megváltoztatni a döntésemet - csak én - és nem is tűrök beleszólást, ellentmondást...
Visszavonulok a közösségi oldalaktól, ettől a blogtól is, és nem csak azért, mert most nincs telefonom, meg nincs rajta net, hiszen ez csak egy múló állapot. Most, ebben a pillanatban nem érzem szükségét annak, hogy aktív legyek sem itt, sem ott. Sőt, úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy visszavonuljak máshonnan is, hogy teljes energiával a célkitűzéseim teljesítésére koncentrálhassak.
Az, hogy én nem írok, nem jelenti azt, hogy a barátaimra nem figyelek, amikor és ahogy tudok, olvasni fogok mindenkit, továbbra is.
Egyébként is nyár van, és szabadságon vagyok egészen augusztus utolsó hetéig (na jó, az első héten ügyeletet vállaltam), szóval... szép nyarat mindenkinek :)
