Tegnap reggel már nem kaptam maszkot - állítólag ahogy kiírták, azonnal lerabolták őket, viszont hazafelé kaptam (mert nem írták ki a facséra, hogy jött újabb adag...)
Ugyan a koronavírus ellen nem jó ez a maszk, de a cseppfertőzés ellen véd, szóval hatékony, csak arra kell figyelni, hogy ne egész nap legyen hordva és minden nap fertőtlenítésre kerüljön. 
Persze a faluban összefutottam öreg barátnémmal is. Ügyintézni is volt, meg hát ha már ott van, akkor persze bemegy ide meg oda, meg amoda is... de nem tudok rá haragudni. Szörnyű lehet ebben a légüres térben, amiben most egyedül maradt és elhiszem, hogy mennie "kell". Így hát gyorsan kifertőtlenítettem-vasaltam neki a maszkokat és este már vittem is át. Bezárni nem zárhatom, de segíthetek abban, hogy nagyobb biztonságban legyen. 

Meghatódva mondta, hogy a két fia most férfiként viselkedik, hogy végre rájöttek, hogy hiányozna és nem engedik sehova, ahová nem muszáj mennie. Lehet, hogy "rájuk pirítottam" azzal, hogy én mentem patikába és pékhez, pedig nem ez volt a célom vele, de ha elgondolkodtak, az csak jó.
Illetve hétvégére is közös programot (sütés és kertészkedés) terveztek. Örülnék, ha megjönne a két kölök esze, így negyven felé...

Van egy-két dolog, amitől kivagyok. Az egyik a gumikesztyű. Felveszik, egész nap abban dolgoznak, szemmel láthatóan dzsuvás és azt gondolják, hogy ez de megvéd.. aha.. ritka jó vírushordozó. Kesztyű nélkül, sűrűn kezet mosva, én ebben hiszek. Na meg amikor egy maszkot egész nap hordanak.. benne a sok szuszogás, baci, koszos kézzel fogdosás.. komolyan ebben hisznek, hogy majd ez védi meg őket? Tényleg csak az emberi hülyeség a végtelen...

A másik meg az öregek basztatása, már úgy érzem, kezd elbillenni a dolog. Sokan vannak, akik ok nélkül vannak az utcán, öregek ÉS fiatalok IS. Nem hinném, hogy most kellene kaszinózni, meg bandázni, meg Balcsira menni stb. Akik leszólják az időseket, ugyanúgy utcán vannak, viszik fagyizni a családot, játszótérre, meg ide-oda. Én inkább abban hiszek, hogy ha menni kell, akkor azt célirányosan csinálja kellő óvintézkedéssel tegye meg mindenki. Amúgy meg üljön otthon a pichajan. Amúgy meg senki nem hal bele, ha nem másokat oltogat facsén, hanem elmegy és bevásárol a szomszédnak.. és akkor előfordulhat, hogy nem minden nap, hanem csak kétnaponta szambázik be a városba, mert nem bírja a bezártságot.

Tegnap elkezdtem szétosztani a kinyomtatott cuccokat is, barátnőm is kapott belőle, meg az utálatos Pistabá' is. Még tudok itt a környéken egy  ilyen családot, ahová bedobjuk majd a tájékoztatót, ma az is megtörténik.

Jók legyetek és egészségesek. :) 

Végeztem a mai melóval, legközelebb jövő héten jövök.
Ha már így alakult, hogy bejöttem, kinyomtattam néhány önkormányzati, az idősek részére készült tájékoztató anyagot és hazafelé  bedobálom őket olyan idősek postaládájába, akiknél gyanús, hogy nem hogy facebook nincs, de internet se. Kap az utálatos másodszomszéd Pistabá' is, mert hiába utálatos, de mégis csak egyedül él.
Így legalább tudni fogják, hogy hova kell fordulni, ha segítségre van szükségük és a jelenleg aktív csalókról is kapnak egy kis tájékoztatót. Mert felénk olyanok is vannak.
A hírek olvasásáról pedig leszoktam és azóta sokkal jobban vagyok.
Hétvégén meg szaridő lesz.

A tegnapi napom rohangálással telt. Vettem egy-két dolgot itthonra, na nem sok mindent, de azért eléggé elrémisztett, hogy a pilisiek kiraboltak mindent és azért valamit nekünk is enni kell.
Miután a hentestől kijöttem és megvettem a két kiló húst, meg guszta császárszalonnát, utána esett le, hogy tízezret fizettem érte... azért ez megütött. 
Aztán végigjártam a patikákat, hogy öreg barátném gyógyszerét kiválthassam, brutál, hogy a patikák is mennyire üresek, de végül is sikerrel jártam és a pilisi készlet utolsó két dobozát hazahoztam neki...  állítólag gyógyszer hiány is van és nem is várható az újratöltés, ez azért aggasztóbb, mint az élelmiszer, hiszen sokaknak a gyógyszer tényleg létszükséglet.
A Rossmannban mondta a hölgy, hogy korlátozni fogják, hogy ki-miből mennyit vehet, mert ott is borzasztó módon viselkednek az emberek...
Ma az egyik helyi bolt kiírta a facse oldalára, hogy szájmaszkok érkeztek. Anyagból varrottak, moshatóak, fertőtleníthetőek. Ezek is vannak annyira jók, mint a sima papírmaszkok, úgyhogy ma nem rohantam a boltba, de ha holnapig nem rabolják le, veszek - az öreg barátnémnak is, hogy ha mégis kedve támadna valahova menni, legyen valami védelme -  de azért, amit lehet, én intézek neki. Mert hát ugye van két fia, két autóval.. az egyikkel egy házban él, a másik a szomszédja..  de úgy vannak vele, hogy anya mindent megold. Hát én meg ezt nem szeretném, pláne most.

Holnap be kell mennem dolgozni és bár jó itthon, de azért örülök, jó érzés, hogy azért a munka halad és nem álltunk le teljesen, jövő héten lesz ülés, azt kell előkészíteni. De Katám ügyel rám, úgyhogy későbbi vonattal megyek, mint szoktam.

Továbbra is érzem, hogy M. fia náthája bújkál bennem, így szedem a kalmopirint és alszok nagyokat, nagyon aktív nem voltam a napokban.

Beszereztem lefűzős mappákat, jövő héten lesz időm a papírokat rendezgetni - ezt a feladatot régóta tolom magam előtt.

Ma fagyasztott leveles tésztából (ezt most nem én gyúrtam) krémsajtos-virslis táskákat sütöttem. Fincsi lett. Mindennel haladok szépen. 
...
...
...
frissités:
Öreg Barátnőm férje tegnap este örökre elaludt.  Nyugodjon békében.

A helyzet úgy alakult, hogy mától én is itthon dolgozom. A munkáltatóm nagyon odafigyel az egészségünkre és arra, hogy a járvány ne terjedjen.
Szomorú volt tegnap eljönni bentről, súlyos némaság, szomorúság telepedett rám... a virágokat feltettem a szekrény tetejére, a legárnyékosabb részre, az árnyékolót leengedtem és a függönyt behúztam.. kényszeres mániával hagytam magam után rendet. Ki tudja, mikor megyek legközelebb? Olyan szomorú látvány volt az épület belülről.. üres és sötét, elhagyott.. bevallom, egy könnycseppet is elmorzsoltam. A munka amúgy nem állt le, lesz ülésezés, csak nagyon odafigyelnek a dolgozókra a vírushelyzet miatt és mindent igyekszünk távmunkában megoldani. Ezt nagyon rendesnek és korrektnek tartom. Szeretem a munkahelyemet, és büszke vagyok arra, hogy ott dolgozhatok és hogy ilyen vezetőség van. Remélem, hamarosan ismét mehetek. Volt arról szó, hogy valamit el kell intézni személyesen, de bármennyire is ügyeletes vagyok, Kata közölte, hogy szó se lehet arról, hogy én menjek vonatos tömegközlekedéssel, majd ő elintézi - pedig nincs ügyeletre beosztva. Konkrétan összevitáztunk ezen, de nem engedett a 48-ból. Na, ilyen egy JÓ vezető.

Más. 
Komoly dilemmában vagyok. A fodrászom Németországban volt egy hétig és úgy jött vissza, hogy azonnal dolgozik. Se házi karantén, se bolt bezárás, semmi... elvileg ezeket jelenteni kell, de nem vagyok vamzer, másik részről viszont veszélyeztet másokat. Mit tennétek, mit tegyek?
Próbáltam vele beszélni, de nem tudok mást mondani, mint hogy idióta... kell neki a pénz, mert most ment albérletbe és szerinte az egész pánikkeltés és hisztéria, ő nem és nem hajlandó szüneteltetni az üzletet. Mert ő fertőtlenít.... na az ilyen barmok miatt most már itt is megnőtt a veszély...

Azok miatt pedig, akikre nem vigyáz a főnökük - pedig megtehetné, mert állami szféra, lenne lehetőség, vagy mert megoldható lenne az otthoni munka, de mégsem, vagy mert tuti, hogy van pénze (pl. nálunk a trafikos nő) - keserűség van bennem. A pénz, a hatalom, a kapzsiság... a nemtörődömség... sajnálom és együttérzek veletek... akkor is, ha nem olvassátok a blogot (mivel nem nyilvános).

Továbbra is bennem van a kérdőjel, hogy mi a franc ez az egész és mi az igazi háttér, de szerintem sosem kapok rá választ. Elfogadom a szabályokat és teszem, amit tennem kell. Ha valóban van járvány és ezzel segíthetem a megállítást, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért, mert ez a szabály.

Hétfőn a vezetést is lemondtam. Bár az oktató nem örült, de e tekintetben a józan eszem a mérvadó. De az az egy óra nagyon erős pozitív töltetet adott. Megyek, amint ismét biztonságos lesz. 

Persze idealista képek is felmerülnek bennem, hogy majd az emberek jól megváltoznak, hogy elkezdik értékelni azt, ami van, hogy tisztulnak és gyógyulnak a lelkek, a természet, hogy megszűnik a harácsolás, a pazarlás... de erre egyre kevesebb reményt látok.
Inkább azt látom, hogy mennyire beteg lelkűek az emberek, még jobban, mint hittem... ahelyett, hogy összefognának, egymást ölik.. ember embernek a farkasa... de azért szerencsére vannak kivételek. Kár, hogy a vírus (ha létezik), nem tudja, hogy a világ melyik felét kell megtisztítania...

Más.
Sima lisztből már korábban is sütöttem "kenyeret", volt, ami egészen jól sikerült, és régi tervem volt, hogy egyszer szerzek kovászt és kovászos kenyeret is készítek, mert az mekkora menőség és persze van motivátor is az ismerőseim között. :).
Persze én nem álltam neki kovászt gyártani, mert idő se volt rá... kérni meg cikinek éreztem...
na de most! Találtam nagyon jó kovász receptet és kaptam messengeres segítséget is Nagy Kenyérsütőnktől, Lazactól - itt is köszönöm! - és bár pilisen hadiállapotok vannak, így csak bl55 jutott a kisboltból, de azért nekiállok, azt vagy sikerül, vagy nem.

Tegnap Dave még lemehetett volna a koleszba az ott maradt cuccaiért, de úgy döntött, hogy inkább nem utazik, nem olyan fontos az a pulcsi. Bár én örültem volna, ha minden hazakerül, de neki kell igazat adnom, ismét bölcsebb volt, mint én.
Nem igaz, amit a fiatalokról mondanak, mert nagyon is felelősségteljesen viselkednek. Sokkal felelősségteljesebben sok felnőtt embernél. Magától, mindenféle veszekedés nélkül csinálja a feladatokat, amiket e-mailben küld meg a tanár. Büszke vagyok rá.
Kamaszokra jellemző módon egy dolog aggasztja, hogy halálra fogja unni magát. :D
Ebben nem hasonlítunk, mert nekem viszont annyi tervem van, hogy életem végéig itthon maradhatnék (persze fizetéssel együtt). :D

M. még dolgozik, neki nincs sok választása, építőipar, napi bér, de ott is gyengül a tempó, hamarosan ők is leállnak. Eddig nevetett a dolgokon, aztán mióta látja, hogy a munkahelyem milyen komolyan veszi a dolgokat, azóta meg átment hisztérikus pánikkeltőbe és mindenféle hülye teóriákat gyárt... már a járvány utánra is a legsötétebb jövőt festi... lehet, megölöm és azt mondom, a koronavírus volt. Két hét karantént megér.. :D.
Szóval ő még dolgozik, de remélem, hamarosan itthon lesz, mert azzal nem érünk semmit, ha mi itthon vagyunk, de ő meg nincs, bár szerencsére ő azért nem Pestre jár be, le is tiltottam mindenről.

Az utóbbi napokban eléggé feszült voltam, rám, természetemnél fogva hatnak mások érzelmei és most elég intenzív érzelmek vannak mindenhol. De most, hogy itthon vagyok, már az első nap reggele csodásan indul, valamiféle meghatározhatatlan béke, boldogság, öröm és optimizmus van bennem (levegőt kap a saját lényem-lelkem).
Ülök a kedvenc fotelemben, a laptopommal, kortyolom a kávémat, és nézem az orgonán játszadozó cinkéket. És persze közben szövöm a terveimet. Mert természetesen konkrét tervem van az itthon létre.
Végre normálisan kitakaríthatom a lakást, rendet rakhatok, na és a legfontosabb, a birtokon is annyi a dolog, hogy sosem fogy el. 

Bármi a kérdés, a kertem, a birtokom a válasz. Még ezzel a nyomorult M4-el is.

Számomra, ami a fontos, hogy a fiam itt van, a közelemben. Ha az apjánál lenne most, megőrülnék. Fura, de neki nem hiányzik a fia.. :(
A többi meg majd alakul valahogy.

Ma még muszáj elmennem itt pilisen belül egy-két helyre, bár állítólag tök felesleges, mert mindent leraboltak már... azért én próbálkozok, ha már vagyok annyira szerencsés, hogy más nézőponttal látom a világot, mint az "átlag"...
Vannak boltok, ahol fegyelmezettség van,de a Pennyben viszont Éhezők viadala.

pusszancs :)

Családi titkok.
Ez a tévéből ismerhetett sorozatcím jutott az eszembe, mielőtt ezeket a sorokat papírra vetettem.
Dávid szólt a minap, hogy felhívta a dédi, hogy a nagyi bajban van és azonnal hívjam fel. Nem hívtam.
Ma írt tesó, hogy nem akart azzal zavarni, hogy napok óta ismeretlen számról hívja "valaki", de ma 4 hangposta üzenetet hagyott az illető és meghallgatta. Nos, természetesen a nagyanyánk volt az, aki közölte a tesómmal, hogy ha nem csinálunk valamit, akkor a mi hibánk lesz az, hogy apánk becsajozott.
Naivan mindketten azt hittük, hogy a koronavírus miatt megy a pánik. Az, hogy egyikünk sem indult segíteni, nem a mi szégyenünk! De hogy az legyen a tragédia, hogy a 71 éves fater becsajozott... Egyrészről az ő dolguk, másrészről egészségére.
Nagyon röhögünk.

Tegnap reggel kimentünk a piacra és persze kint volt a virágosom is... néhány virágocska nagyon erőszakos volt és beugrott a szatyrunkba, így kerti "kényszermunkára" ítéltettem. A yukkám elszaporodott, így azokat szétültettem, hátul a kitaposott járda mellé ültettem őket végig, amolyan "járdaszegélyként". Nagyon menő lett. Imádom, ahogy alakul a kert.
Nagyon hiányzott már, és tényleg kisimította az idegrendszeremet. 

Grillezést/bográcsolást terveztünk, csakhogy a hentes előtt jöttünk rá, hogy március 15 van, így ez el lett halasztva.

Akartam rendelni az auchantól, hogy ne kelljen cipekedni, de erre a hónapra, minden időpont elfogyott. A rossmannból meg azért nem tudok rendelni, mert nincs raktáron, ami kellene...

M. most már biztos, hogy elkapta a gyerekétől a takonykórt és én is harcolok, a torkom érzem. Nem vagyok boldog.

Felettünk húznak el a repülők, azaz most nem, nekem fel sem tűnt, csak amikor felhívta rá a figyelmem.

Hét év után még mindig nem szoktam meg, hogy M. későn reagáló típus. Bármit (de tényleg bármit) mondok neki, ellenáll és öszeveszik velem, aztán kis csönd, majd arra leszek figyelmes, hogy osztja az eszet a tőlem hallottak alapján. Katasztrófa a pali. 

Sokan a fiatalokra mondják, hogy milyen felelőtlenek, nos, az én fiam teljesen kivan, hogy suliszünet van és tegnap ő hívta a tanárt, hogy mi várható mától. Szóval, ahol jó az iskola és a pedagógusok, ott a gyerekek nem fognak trehánykodni.

Apja továbbra sem keresi, én meg tök boldog vagyok, hogy otthon van, velünk.

Ezek mennek nálunk, meg a bárányfelhők.

Frissítés: megvan a kibékülés. Én nem éreztem azt, hogy M. eléggé támogató lenne velem, ő meg azt érezte, hogy "piszkálom". Kicsit lassabban kapcsolt (ahogy szokott) de amikor felfogta a helyzet súlyát, szóval számonkérte a hölgyet, aki ezen megsértődött, mert hogy M. fia akart mindenáron jönni. Nem tudom, hogy ha a kútba akarna ugorni, azt is engedné? Persze kiderült, hogy a kisgyerek is lázas beteg, így a nagy csak szokás szerint le lett pattintva (de mi rosszindulatúak vagyunk, mert ilyet feltételeztünk... éstényleg) és mára M. fia még betegebb lett. Ami szép, hogy én is a meghűlés jeleit észlelem magamon és most ez marhára nem hiányzik. Szóval megkapta a magáét anyuci megint. Mindezek mellett a gyerek nem tudta, hogy nincs suliszünet, csak távoktatás van (azt se tudta, hogy mi az, csak itt örült, hogy nem kell tanulni...), illetve a koronavírusról sem tudott semmit, de még csak arról sem tudott semmit mondani, hogy kell a fertőzések ellen védekezni. Szóval lejött, itt megkapta a kis "kiképzést" és hazament. Én azt a nőt lapáttal simogatnám.
---

Reggel nagyon mérgesen mentem el itthonról és nehezen nyugodtam meg. Elég zaklatott vagyok az utóbbi napokban és tényleg totál kiakadtam a beteg gyereken, az volt az utolsó csepp a pohárban... na meg, ahogy M. kezelte a dolgokat. Szóval most ismét haragban vagyunk. Pláne, hogy M. ma dolgozik, a gyereke meg itt van...

Itt is volt egyedül, mert Dávid is jött velem. Megengedtem neki, hogy ma még találkozzon a barátaival és holnaptól itthon lesz és max. a faluban mászkál majd.

Tegnap én nem értem oda vezetni, fönci miatt, ma az oktatónak jött közbe valami, így egy órát késett, de végül belecsaptunk a lecsóba. Kimentünk a Hajógyári szigetre, ami úgy, ahogy van, egy naaagy tanpálya, mindenki oda jár vezetni tanulni. Mármint a magamfajta újrakezdők.

Az oktató fura fazon, de nagyon szimpatikus és nagyon jó oktató. Valóban olyan, amilyet elképzeltem magamnak. Teljesen az alapokról kezdtünk - hol az index, melyik a gáz, a fék, a kuplung (tényleg nem tudtam, hogy melyik pedál melyik :D) és teljesen lépésről lépésre haladunk, ő pedig türelmesen, bármennyiszer elmondja ugyanazt és valóban minden kérdésre válaszol. Most már azt is tudom, hogy a kuplungot miért kell olyan nagy távolságra benyomni. Ma eljutottunk odáig, hogy beindítottam az autót és elindultam vele és már kettesig felválthattam :). Úgy éreztem magam, mint Schumi :)
Azt mondta, hogy mivel már van jogosítványom, így másképpen tanít, sokkal inkább a valóságos, gyakorlati vezetés elsajátításában segít, mint a szabályok szigorú betartásában (jó értelemben értendő az utóbbi rész). 

Nagyon jólesett, amikor azt mondta, hogy becsül azért, mert belátom, hogy nem megy és képes vagyok tanórákat venni, pénzt költeni a képzésemre.

Amúgy sok hozzám hasonló, régen és rossz oktatásban részesült hölgyet oktat, akik ugyanúgy, mint én, rossz tapasztalatokat szereztek vezetés közben, ezért meglehetősen frusztráltak. Ez az oktató viszont tényleg zseniális, én meg rájöttem, hogy azért nem ment az egész, mert valóban nem tanított meg az akkori oktatóm rendesen. Ezt szóvá is tettem a mostani oktatómnak - ez meg neki esett jól.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon sokan pedig ugyanezzel a nemtudással vezetnek, nap mint nap. Erről jut eszembe, az oktatás része volt a "bizalmi elv", aminek tekintetében szintén egyetértettünk, ma már nincs "bizalmi elv". Na erről írtam az előbb, hogy az életre képez, nem a szabályokra. :)

Néhány ismerőstől megkaptam, hogy miért adok ki ezért pénzt, hát miért nem elég, ha valakinek az autóját kölcsönkérem és azzal megyek egy-két kört, ők valószínűleg sosem fogják tudni értelmezni azt a kifejezést, hogy felelősségtudatom van. Az oktató pontosan értette. Biztonságot ad, hogy szakképzett, hogy profi, hogy pozitív és inspiráló és, hogy az ő oldalán is ott vannak a pedálok.

Féltem kicsit, hogy kudarcot vallok, de inkább motiválódtam ma. Jövő héten is megyek. :)

Ja, valami Fiat autót vezetek, de nem kicsit, hanem nagyot. És valóban nem kiabál a hapsi, ha lefullad a motor. Visszafelé ugyanis az utánam jövő hölgy hozott, ő már forgalomban vezet (bár szerintem életveszélyes), na neki kétpercenként lefulladt a motor és az oktató egy szent Buddha nyugalmával tűrte :)

Nálunk is meghozták a szükséges intézkedéseket. Ennek értelmében kéthetes váltásban fogunk dolgozni, 2 hét bent, 2 hét home office.
Fönci megszivatott minket, ugyanis este fél 8-kor tudtunk eljönni, addig bent tartott.. egy szerencsém volt, hogy én már nem közvetlen mellette dolgozok. Ok nem volt, miért nem volt, csak annyi, hogy bent kell maradni. Fél 8 körül jött az e-mail, hogy a hétvégén sok e-mailt fogunk kapni de most haza lehet menni... ismét egy nagy nulla volt az értelme a bent levésnek, pláne, hogy semelyik más osztályon nem volt senki. Szó szerint az egész épület üres volt, minden más főnök tudott normális intézkedést hozni, csak a mienk nem. Nagyon nehezen viseli ezt a főigazgatói döntést, szerinte ez kedvemény, gesztus - márpedig ő rosszul visel minden olyan dolgot, amiben nekünk kedveznek... - a főigazgató és persze Istvánunk szerint meg mindannyiunk biztonsága és egészsége érdekében hozott intézkedés. Még szerencse, hogy nem fönci a főigazgató...

Itt viszont olyan társaság van, hogy egész délután puffogtunk, néztük az órát... 4 óra, 5 óra.. 6 óra.... idegességünkben este 7 órakor már felbontottunk egy pezsgőt, utána a másikat és már nem is voltunk annyira mérgesek.

Az ügyelet első két hetét én kezdem bent, a bizottságok ugyanúgy üléseznek, szóval nem lesz egyszerű, pláne, hogy másik bizottságnál is helyettesítenem kell a jelenlegi helyzetre való tekintettel, de ez természetes dolog - majd elmúlik ez az időszak is. 
Ja, fönci kitalálta, hogy Anna hozzá menjen Solymárra néhány napra, mert milyen rossz lesz neki Pesten.. Mármint Annának... Anna meg mondta, hogy nem lesz rossz, mert megy haza a szüleihez. Fönci totálisan kiakadt attól, hogy nemet mondott neki és hazautazik a saját családjához. Nooooomális?????

Kedvemre valóan üres volt a város (Budapest), és a vonat is. Antiszociálisok kedvenc időszaka következik...

Viccet félretéve rá is fér az emberekre egy kis visszavonulás, elcsendesedés.. na meg, hogy megtanuljanak kezet mosni és betartani a higiénés előírásokat, illetve, hogy megtanulják értékelni azt, amijük van...

És ezek után hazajöttem és itt van M. fia, aki BETEG... aszongya "csak a torkom fáj". NORMÁLIS????? Nagyon mérges voltam és ennek hangot is adtam, csúnyán összevesztünk M-mel, aki nem vette észre, hogy a fia beteg...persze én vagyok a hisztérika, meg én pánikolok a járvány miatt, meg blablabal... pedig alap, hogy betegen nem megyünk látogatóba, pláne több napra, pláne járványos időszakban. Vagy tévedek?
Nem először küldi ide az anyja betegen a gyereket... Ez a szuka mit szólna, ha ilyen időben "csask" influenzával beállítanék hozzá? Nem szeretném, ha elkapnánk, mert most ez nem az az időszak, amikor ráérek akár megfázásra is.

Dave is itthon van és itthon is marad az iskolai távoktatás idejére is. Eszébe sem jutott, hogy az apjához menjen, azért ez is elgondolkodtató. Én természetesen örülök neki, hogy itt van.. az apja sem küzd oroszlánként azért, hogy hazamenjen...