No, egy hétig nem jövök, a blogger meg átvariálja magát, alig találtam a bejegyzés írása gombot. Aztán meg javítottam volna a szövegben, azt is nehezen találtam.. most meg olyan, mintha minden a régi volna.. ki érti ezt....

Itt pilisen van egy fickó, aki magánemberként helytörténeti gyűjteményt tart fenn, múlt héten elmentünk Ancsa barátnőmmel, meg Dáviddal megnézni. Szomorú, de az önkormányzat kicsit sem támogatja.. a választás előtti kampány része volt, hogy lesz faluház - mert itt még az sincs - de persze így választás után nem lesz. Eleinte nem volt túl lelkes az úriember, de aztán látta, hogy igazán érdeklődőek vagyunk és belelendült a mesélésbe. Nagyon érdekes gyűjteménye van és nagyon jó volt hallgatni, amit mesélt a régmúlt időkről. Itt a faluban rendszeres az ellenségeskedés a régóta itt élők részéről, lenézik azokat, akik újabban költöztek ide - a férfi pedig elmondta, hogy a "betelepültek" sokkal jobban érdeklődnek a város múltja iránt, mint a tótok, akiknek akkora az arca, hogy nem fér be a kapun. Szóval nagyon tanulságos és érdekes látogatás volt. Két "könyvet" is megírt a városról, mindkettőt beszereztem és nem bántam meg.

Aztán kétszer jártunk az Ikerfenyőnél, egyszer Ancsával, a hétvégén meg a családdal - egy helyi látványosság. A régi földesúr birtoka volt a hegy tetején és ő ültette oda az ikerfenyőket. Csodálatos környék, régebben fesztiválokat is rendeztek ott. Láttunk egy négy fős szarvasbandát is, imádjuk őket.
Tele van ez a hely csodákkal, fantasztikus természeti adottságokkal és szomorú látni azt, hogy a régi vezetőség és a mostani is, mennyire nem becsüli. Némi befektetéssel brutál menő hellyé lehetne varázsolni Pilist, hiszen van itt tó, erdő, borospincesor, kastély is, sőt, még kilátó is.. csak minden le van pukkanva... az Ikerfenyőnél is volt kastély anno, Ancsa barátnőm gyerekkorában még meg is volt, de mára már egy tégla, annyi sincs belőle.. pedig az is milyen látványosság lehetne... de sajnos mi nemhogy nem fejlődnénk, egyre rosszabb híreket hallani az itteni bűnözésről... 

Ancsa barátnőmmel is voltunk biciklizni. Gyászolja a férjét, de látványos, hogy mennyire felszabadult és boldog, mióta elment... hát igen, végülis lehúztak együtt 45 évet, de tény, hogy nagyon sokat szenvedett a barátnőm emellett a férfi mellett, megérdemli a hátralévő boldog életet.
Már nem rohan örökké főzni, takarítani, simán el lehet hívni biciklizni, dumcsizni, ebédelni, azt csinálja, ami örömet okoz neki és ezt örömmel látom...  
Hétvégén bográcsoltunk és áthívtuk ebédelni, jött is... M. szerint olyanok vagyunk, mint anya-lánya, látható köztünk a szeretet... és igen, jobban is szeret, mint a saját anyám és én is őt...   szokta is mondani "a fogadott lányom" és nekem ez jó érzés.  Áldott jó lélek, sokat veszítettem azzal, hogy nekem nem ilyen anya jutott...  az "igazi"ak folyton kavarnak, de inkább nem mondok semmit, mert jobb az úgy...

Múlt héten sütöttem pogit és kenyeret is, imádom, ahogy a család imádja a sütéseimet.
Hétvégén megvettük a palántákat is és elültettük őket, most már van paprikánk és paradicsomunk is, meg zeller. A borsó kikelt, a cékla ébredezik, a dughagyma is nő, mint a gomba... Na meg rengeteg virágot ültettem és izgulok, hogy minden az elképzeléseim szerint alakul-e, azaz a későbbiekben "önfenntartó" lesz-e a kert, mindent úgy ültettem, hogy az idén elszóródó magok kikelhessenek ott, ahova most ültettem őket... rengeteget molyolok a kertben és nagyon tetszik az eredmény, de az is tény, hogy egy ekkora kertben, mire a végére érek, kezdhetem elölről... de örömmel teszem. Kertem a pszichiáterem.

Tegnap meglepetésemre kaptam időpontot az Auchannál, így végre ismét tudok onnan rendelni, holnap meg is hozzák. Kicsit később néztem, már nem volt időpont, csak jövő hétre, de érdekes módon ma reggel megnéztem és ismét volt időpont holnapra. Szerintem a múltkor felfüggesztették a pilisi szállítást, azért nem volt időpont, de boldog vagyok, hogy megint nem kell boltba mennünk.
Gondolkodok a Rossmann házhozszállításon is, már betettem a kosárba a cuccot, csak a Magyar Posta Logisztikája bizonytalanít el - igaz, tegnap M. alkatrészét is az MPL hozta és korrekt volt a fickó.

Szükségem van egy tornacipőre, úgyhogy tegnap rávetettem magamat a netre és meg is rendeltem a pipellőt, akciós áron, szállítási költség nélkül és örülök, mint majom a farkának. Tetszik, hogy virágos, hogy magas szárú és tartja a bokámat és, hogy párnázott és a talpa is jó kialakítású. Dave szerint nagyon menő, izgulok, hogy élőben is az legyen.

Lassan úgy járnak ide a futárok, mintha hazajönnének. 

Nekem ez a kötelező maszk viselés nem jó, ugyanis az egy dolog, hogy nem bírom elviselni a maszkot, ugyanis nem kapok benne levegőt. Több asztmással beszéltem, ugyanez a bajuk vele... a múltkor felvettem a boltba, és nem kaptam levegőt, miután kijöttem, vagy fél órát agonizáltam, mire rendbejöttem. Szóval még kevesebbet fogok boltba járni, jó a rendelés nekem. 
Tegnap ablakot pucoltam és függönyt mostam, nyári külsőt kapott a kecó, szép lett. Az ablakot pedig azzal az örömmel pucoltam, hogy idén végre le tudom cserélni a régi nyílászárókat. Már csak ez a tudat is nagy öröm számomra.

A csípőmmel-térdemmel folyamatosan küzdök, hétvégén olyan fájdalmaim vannak, hogy bár nem sírtam, de a könnyem magától folyt. Ennek megfelelően természetesen mély depresszióba zuhanva sajnáltam magam és vizionáltam az eljövendő tolókocsis krplilétemet. De nem adom fel, keresem a torna azon módját, amivel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Mert bár, akármennyire vigyázok, a térdem könnyen megfájdul, de azt is tudom, hogy mozgás nélkül még rosszabb lenne. Meg hát egy makacs öszvér vagyok, persze.

A melléképületben volt a videókazetta, amin a hősapás esküvő rajta van. Dave miatt digitalizáltatni fogom, neki ez egy emlék lehet. A Nyugatinál van egy ilyen emlékmentő stúdió, nem is egy ökör ára, úgyhogy megcsináltatom.
Elkezdtem a fényképeket is rendszerezni, van sok, ami csak egy dobozba van behajigálva. Nem kis munka, az tény, de a nyomtatott képek jobbak, mint a netesek. Dave meg szereti őket nézegetni, meg hát én is.

Tegnap leadtam a villanyóra állását is. Remélem jók a megérzéseim és kevesebbet fogyasztottunk most, mint amennyit fizettünk.

Így telnek itt a mindennapjaink. :)

Hoztam képeket is. Kicsit összevisszán sikerült feltölteni, bocsássatok meg érte.


 







 




Múltkor videochateltünk a csajokkal. :)

Nagyon sokat számít az az idő is, amit utazással töltenék, de most nem kell. Miután végeztem a munkámmal, egyből csinálhatom az itthoni dolgaimat. Ez nagy könnyebbség, hiszen irdatlan sokat utazok. Ez nem panasz, szeretem a munkahelyemet, csak utazni nem szeretek. Munka azért van, nem is kevés, de az, hogy utazni nem kell minden nap, huh, hát kibírnám így.

Mivel többször megkaptam már, hogy könnyű úgy, hogy nem járok el dolgozni és közben kapom a fizetésem, elgondolkodtam egy picit... hogy most legyen-e lelkiismeretfurdalásom, vagy rossz érzésem amiatt, mert jó a munkahelyem és a munkám és a vezetőség hozzáállása?
Úgy döntöttem, hogy nem fogom magamat rosszul érezni. Szívtam én már eleget az életben ahhoz, hogy azt mondjam, már pont megérdemeltem a jót és nagyon meg is dolgoztam érte. Aki meg irigy, annak nyasgem, csinálta volna végig azt, amit én, arra bezzeg senki nem irigy.

Szóval ciki vagy nem, szégyen vagy  nem, én ezt az időszakot imádom. Eltarthatna addig, amíg az emberek megtanulnak így élni. Így, lecsendesedve...
Szerencsések vagyunk, én dolgozok, M. dolgozik, a gyerek meg már nagy és itthon van velünk.
Tudom, hogy nem mindenkinek jó az, ami van, de azt is tudom, hogy ez a számomra jó időszak se tart örökké... 

Mondjuk a boltban káosz van, nálunk nem bírnak magukkal az emberek, de amúgy annyira jó, hogy dolgozni is üres vonattal megyek, az utcák is üresek, béke van, csend és nyugalom. Persze vannak hülyék is, de jóval kevesebben.

Már látom, hogy milyen nyugger leszek, ha egyszer eljutok odáig, hát semmiképpen nem a tespedős.. pörgök ezerrel és tele vagyok energiával és tettrekészséggel.
Nekem tényleg az tesz jót, ha nem megyek emberek közé.

Pénteken a csajokkal telefonos dumcsipartit tartottunk. Mindenki fogta a kis poharát a borocskájával és videóhívás keretében két órát végigcsacsogtunk. Jó volt nagyon. 

Totál elborultam kert ügyileg, minden szabad percemben kint vagyok. Újabb és újabb helyeket szabadítok fel a tarack alól, hogy hasznosítsam, így születnek M. szerint a "sírhelyek", azaz téglalap alakú ágyások. Van velük jó sok munka, hiszen a tarack jó nagy gyökérzettel rendelkezik, de jól haladok. Igyekszem úgy ültetni a virágmagokat, hogy az egynyáriak is "évelők" lehessenek, azaz oda szórhassák el a magjaikat és ott maradhassanak végleg. Persze arra is figyelek, hogy ha ismét normál munkarendben kell dolgozni, akkor ismét nem lesz se időm, se energiám a kertre ennyi, tehát önfenntartó is legyen, kevesebb munkával. Ami azt illeti a kert első részét igencsak kimaxoltam ilyen szempontból. Jelenleg még kopár, de ha a terv szerint kikelnek a növények, szép lesz.
No majd kiderül, hogy jól csináltam-e, én tervezek, de kertész se vagyok...

A csemegekukorica már hajt, a retek is és a borsó is - idén nem cukorborsót vettem, hanem fejtőset, az jobban bejön. Tavaly belefutottam, gondoltam a cukorborsó milyen finom, de időközben kiderült, azt nem kell fejteni, és az annyira nem volt bejövős. Még a babot vetem el, jó tippet olvastam, a kukoricára kell felfuttatni, így azt fogom tenni. Helytakarékos és praktikus is.
A szomszédék felénk néző tűzfalas ablakát is "elintéztem", a kukorica sort oda ültettem elé, így nyáron takarni is fog.
Amúgy nem tudom mi történt a szomszédasszonnyal, de mostanában átváltott kedvesre. Na nem az öreg mami, hanem a lánya... aki szintén 50 elmúlt már, vagy 60, de most kedves. Hát jó, én nyitott vagyok, húsz év után válthatunk normális kapcsolatra is.

Tegnap a virágosnál megláttam egy kétszínű rózsát, ami a gyengém és nem is volt drága, ellenben gyönyörű szép fejlett, meg is kaptam M-től, meg még kettőt. Amiket korábban vettem, azok is hajtanak, de konkrétan még sehol nem tartanak, a tescosak is élnek, de még gondolkodnak, hogy akarnak-e itt élni, nálunk. Átültettem őket egy árnyékosabb részre, hátha ott megjön a kedvük.
Tegnap megvettük a fűszernövényeket, így a fűszerkertet is kimaxoltam. Az is önfenntartó lesz most már, a tavalyi petrezselyem is elszórta a magjait és kikelt. Így is terveztem, de boldog vagyok, hogy bejött a dolog. Zellert kellett ültetni és bazsalikomot. Végre van zsályám is.

A madárkáknak is segítettünk a fészekrakásban is, ugyanis Fülit rendszeresen szoktam fésülgetni és a jó kis bundája, ami benne marad a kefében, remek fészek alapanyag. Mindig odateszem az etetőhelyhez és mindig elviszik. Sok kis Füli-féle fészek lehet a környéken.
Múltkor kivittünk néhány benti virágot a kertbe, de megcsípte őket az UV sugárzás, utána meg a hideg, szóval nem volt jó ötlet, most regenerálódnak. Hülye időjárás van sajnos, az uv sugárzás meg erős.

A kovász projekt is jól megy, mióta a megérzéseimre hallgatok és a sütési tapasztalataimra. A receptek csak kiindulási pontok.
Valamelyik nap a maradék krumplipüréből csináltam kovászos krumplis pogácsát. Ugyan sima főtt krumplit írt a recept, de én pürét raktam bele és tejföl is kellett volna, de az nem volt itthon és egy tejfölért ki nem megyek a boltba, így gondoltam egy merészet és tejszínt raktam bele, mert az volt itthon. Nem túlzok, ha azt mondom, életem eddigi legjobb pogácsája lett, úgy beszippantották a fiúk, hogy kihűlni se volt ideje.  

Tegnap gyakorló célzattal ismét sütöttem kenyeret, azaz inkább cipócskát. Bár szerintem az én módszeremtől az igazi kenyérkészítők a fejüket fognák, mert ők halálra bonyolítják (legalábbis a csoportban, amelyikben benne vagyok) - bár az egyikőjük bejegyzése motivált, aki tapasztalt sütő és kiírta a csopiba, hogy ő nem macerázik, mert nincs rá ideje... szóval én sem maceráztam és a mostani tapasztalatok alapján nem is fogok. Ami fontos ezen a téren, a türelem... türelem a kovász felhizlalásához és a tészta keléséhez.

A kovászom pedig tényleg olyan, hogy nem tudom kinyírni, hát imádom. Jó móka a kovászos buli. 
Amúgy a kovászos tészta nem terheli le a gyomrom, úgy vettem észre. Hiába lisztes, olyan könnyű, mint a pihe. Szóval ezt is a járványnak köszönhetem, hogy ezt a vágyamat sikerült teljesíteni és megtanultam valamit, amire régóta vágytam-készültem.

Előfizettem a Netflix próbahónapra, csak tudnám minek, amikor tévét se nézek és nincs időm filmezni se, hiszen vagy sütök-főzök, vagy kertészkedek. Amúgy nem rossz ez a Netflix. Na, talán majd egyszer. 

Tornázok is rendszeresen, de nagyon kell figyelnem és vigyáznom, mert egy kicsitől is kiborulnak a térdeim idegileg és borzasztóan nehezen viselem, hogy guggolni például nem tudok, vagy guggolásból felállni. Kicsit elkeserítő a dolog, hiszen mindig is mozgékony, sportos voltam, hogy 45 évesen ilyen állapotban vannak, mi lesz később, de persze tudom, hogy így is szerencsés vagyok, hogy ilyen gerinccel és csípővel ilyen vígan futkároztam idáig is. Igyekszem nem gondolni ilyenekre, de azért amikor korlátozva érzem a mozgásomat, akkor tudom sajnálni magam. Érdekes, mert viszont gyalogolni azt tudok, a végtelenségig.

Tegnap megint kirándultunk egy nagyot a környéken, ez a kutyasétáltatásos program nagyon bevált. Most másfele mentünk, az M4-es úttal párhuzamosan.. van ott egy tanya, gyönyörű.. én itt nyavajgok, de mit érezhet az, aki ott él.. eddig az erdő közepén élt, most meg közvetlen mellett megy az út...zajvédő fal nélkül.. viszont láttunk őzet a mi oldalunkon, ez felvidámított.
Hétvégén a forgalom sem volt nagy az M4-en, a szél se onnan fújt és csend volt.. jó volt.

Valamiről még akartam írni, de most nem jut eszembe, hogy miről..

Legyetek jók. :)

Bakancslistán újabb pipa van, ugyanis van kovászom. Nem én voltam az ügyes, hanem egy kolléganőm, aki szintén egy pékmester, ő hozott nekem madre kovászt, amit még állítólag én sem tudok kinyírni. Ezt a hűtőben kell tartani és hetente egyszer etetni.  A jó hír, hogy egy hete van kovászom és még tényleg nem nyírtam ki. Már kétszer használtam is, sikerrel.
A kolleginának is van blogja, és meg néztem, és ajánlom is mindenkinek... hihetetlen, hogy együtt dolgozunk emberekkel, akikről igazából nem tudunk semmit, micsoda meglepetések történhetnek! Ez a csaj egészen elképesztő, pedig ő is olyan morcosnak, utálatosnak mutatja magát sokszor, pedig valójában irtó jó fej.
Korábban tartottuk a távolságot, mert ő azt hitte, fönci embere vagyok, én meg nem tudtam mit gondoljak róla azáltal, amit mutatott magáról, de egyszer összekerültünk ügyeletbe és ott megtört a jég. Nem vagyok fönci besúgója, ő meg tök jó fej.  Azért még mindig óvatos vagyok vele, szerintem a kollégákkal jobb óvatosnak lenni, a kollégák kollégák, akármennyire is kedvesek, nem barátok - pláne, ha vezetőibb szinten vannak, mint én.

Verbena&Levendula
http://sioppeia.blogspot.com/


Hétvégén sütöttem kenyeret is, amiben Aranyhalam volt a segítségemre. Ugyanis átnéztem a netet receptek után, egy "vidám kovászolók" csoportban is benne vagyok, de kezdtem összeomlani, ugyanis mindenféle bonyolult receptek voltak fent, bonyolult szakkifejezésekkel. Nem hinném, hogy ősanyáink így túlbonyolították a dolgokat... szóval segítséget kértem Aranyhaltól és szokás szerint ismét tudta, mire vágyok. Még egy kis videót is kaptam tőle, amitől teljesen átmelegedett a szívem - itt is köszönöm!
Szóval a kenyér elkészült. Van még hova fejlődni, szerintem gyanítom is, hogy mit kellene máshogy csinálni,de elsőre azért nem rossz. M. úgy ugrott rá, hogy alig bírtam fényképet csinálni, mert hát az első kenyeret mégis le kell fotózni. Nagyon ízlett neki, nagyon belelkesedett, úgyhogy motivált vagyok a gyakorlásban. :)
Szóval úgy nézzétek, hogy Ő az első.

Tegnap tojásos nokedlit készítettem és a nokedlibe is tettem kovászt (mert kovászt mindenbe IS lehet rakni), hát nagyon könnyed lett a dolog, a család pedig nem győzött enni. Ez az igazi sikerélmény, amikor eltűnik a bendőkben. :)


...
"Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót. Bölcsebbé és békésebbé válik tőle az ember, az élete pedig kiegyensúlyozottabbá."
Robert Lawson

A kert még sosem volt ilyen rendezett, de még van annyi meló, hogy sose fogy el. Minden év elején kellene egy hónap karantén. Mondjuk ma már derékszögben közlekedtem, hiába no, a kor... úgyhogy délután lazultam, el is aludtam a napszékben - most már barnultam is kicsit.
A szobanövényeket is kipakoltam, a kerítés mellé, ott van fény és árnyék is. Remélem, tetszeni fog a gazoknak.
A saját kis tornámat csinálom minden nap és jó hatással van rám. A térdem a csípőizom miatt fáj és most ezzel a módszerrel lazulok ki szépen. Úgyhogy ennek köszönhetően ma ismét felpattantam az ellipszis trénerre. Feltaláltam a saját gyógytornámat.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nem mondanám, hogy hízok, mégis a ruháim mennek össze csípő tájban. Szülés után a csípőm széjjelebb ment, létezik, hogy most is ez történik?   
Hősapa tegnap hívta Dávidot, hogy megy-e haza a szünetben, de a gyerek közölte vele, hogy esze ágában sincs. Erre ma visszautalta a tartásdíjat, mert hogy a gyerek most velem van. Mi van ezzel? Ő, pénzt utal, nekem? Mit jelenthet ez? Ez gyanús, felettébb gyanús. De legalább meg tudom venni a gyereknek a hőn áhított monitort.

Van egy férfi ismerősöm, mindig előadja magát, hogy ő milyen menő, milyen gazdag, milyen jól megy neki, meg Dubaiban nászutaztak, meg mindig mindenből jobb van neki, meg mindig mindent jobban tud... Szerel számítógépet, meg füvet nyírni is jár... Becsülendő, hogy több lábon áll, de amúgy annyira nevetséges, amit művel.  Tőle vettem a gyerek gépét, ami egészen jó, de persze küldte a saját gépéről messengeren a fotót, hogy neki mennyivel jobb van.
Tegnap megosztottam az új játékomat, neki alá kellett kommentelni, hogy milyen láncfűrésze van, persze a drága fajta... szóval menőzik, de a kijárási korlátozásnál pánikba esve kérdezte tőlem, hogy akkor most nem mehet füvet nyírni? Mert jajj neki kell a pénz, mert a felesége most szült és blablabla... a valóság mindig kiderül és na ennyit arról, hogy majd felveti őket a pénz. Én elégedett vagyok azzal, amim van, és sosem fogom azért rosszul érezni magamat, mert másnak szebb van és jobb van, nevetek az ilyen magamutogató embereken, de ez is egy olyan viselkedési forma, amit sosem fogok megérteni.  Kilóg a segge a gatyából, de menősködik. Ez annyira... béna.
Más.
Szóval. A napi 15 perc olvasás eredménye tegnap az volt, hogy egész nap nem láttuk a gyereket, mert.... olvasott. Vavyan Fable Jégtánc könyvét vette elő és képtelen szabadulni tőle. Időnként megjelenik, megkérdezi, melyik szó mit jelent, eszik-iszik-pisil, majd ismét a könyvolvasó fotelben található meg.
Este már beszélgettünk is róla, a karakterekről, meg arról, hogy ez nem "mai" történet, amiben mindig mindenhol történik valami akció, hanem "csak" egy sima történet, de nagyon izgalmas. No igen, a mai túlpörgetett világban ez lassúnak tűnhet, de pont így szép. Szóba került, hogy milyen új szavakat tanult meg, milyen új kifejezések kerültek a birtokába és ismét elmeséltem neki azt is, hogy mennyi mindent köszönhetek az olvasásnak a helyesírás, a kommunikáció tekintetében és a tekintetben, hogy ha unom a valóságot, a fantázia világába menekülök. Csillogott a szeme.
Már parázik, hogy ha ezt a könyvet kiolvassa, vajon talál-e ilyen jót még. Szerintem fog. :)
A Jégtánc amúgy nagy kedvencem, számos alkalommal újraolvastam ár, a benne lévő verset kívülről tudom, a mai napig. Amikor random fejből elmondtam, tágra nyíltak a szemei. No igen, én ilyen "beteg" vagyok, ha tetszik egy vers, kívülről megtanulom. Igaz, a kötelezőket anno a suliban meg csakazért se tanultam meg...
Szóval rettenetesen boldog vagyok, el se tudom mondani mennyire! Én csak hálás lehetek ennek a vírusnak, ennek a karanténnak, mert nekünk, itt, nagyon jó dolgok ajándékozódnak belőle.
Sőt, megérte, hálás lehetek a múlt heti nembeszélünkegymással két napnak is. Azt hiszem, akkor belőle is rengeteg feszültség szabadult fel és komolyan elgondolkodott, átértékelt dolgokat.
Tegnap este már a jóéjt pusziért is reklamált. Mert mióta összevitáztunk, az is el volt maradva.

Ameddig ő olvasott, addig mi kertészkedtünk. M. a lemetszett ágakat darabolta fel, én meg folytattam a gazolást-ültetést. A tescobol végül nem hoztam újabb rózsatövet (egy hősnek érzem magam), ám az akciós levendula mellém szegődött. Felváltva ültettem a rózsával (azt olvastam, az így nagyon jó párosítás), úgyhogy várom az eredményt.
Megnyitottuk a csapot is, mert nagyon száraz a föld, ajánlom, hogy most már ne legyen fagy.
Tegnap még grilleztünk is egy jót... na meg madármegfigyelést tartottunk.
Igazán jó hétvégénk volt ismét. 

Tegnap kaptam egy elektromos láncfűrészt. Benzines van itthon, de azt nem tudom berántani, így tegnap M. vett nekem egy elektromosat. Nagyon baba, és jó erős, imádom, hasznos segítség. És mekkora menőség, nő láncfűrésszel? :D

Dávinak megküldte a tanár az értékelését és agyon dicséri, csak a külalakkal van baj és a helyesíráson kell javítani, ehhez az olvasást javasolja. Dávid meg nem olvas... mondtam is neki, fiam te nem a mi gyerekünk vagy, mert apád és anyád is olvas.... az apja többek között ezt is elrontotta, mert nagyon erőltette, meg minden ajándék helyett könyvet adott neki. Pl.megkérdezte, mit kér ajándékba, majd azért is egy könyvet adott neki.. sosem felejtem el azt a csalódást a gyerek részéről...
No mindegy, elmondtam neki, hogy én miért szeretek olvasni és nekem miért okoz örömet és megállapodtunk - mármint ez nem vitatéma alapon - hogy napi 15 percet olvasni fog, nyomtatott irodalmat. Tegnap neki is kezdett, majd közölte, hogy "Anya, soha se fogom elismerni, hogy igazad van." Nem 15 percet, hanem legalább egy órát olvasott, úgy magával ragadta a könyv - majd a végén mondta, hogy nagyon jó és izgalmas, majd hozzátette, hogy "Ja, nem anya, nem izgalmas, uncsi!" Örültem, mint majom a farkának. Naná.

A kerti munkák haladnak tovább. Még két éve kialakítottam egy virágágyást, a szegélyei fa oszlopok voltak és megállapítottuk, hogy a formája úgy néz ki, mint egy hajó. Terveztem, hogy csinálok hozzá vitorlát, de nem volt rá idő.. na tegnap elkészült a vitorla is, régi lepedőből vágtam ki. Dávid szerint nagyon király... kicsit tartottam tőle, hogy M. mit szól hozzá, de szerinte is fain.

Nagyon bejönnek ezek a papírból készült szélkerekek, tegnap is vettem a tescoban egyet, pont rálátok innen az ágyból, ahogy forog a szélben, nagyon tetszik. Olyan kis vidám. Azt hiszem, veszek még.

Létszámjelentés.
Tegnap, amikor kertészkedés közben növénynek álcáztam magam, sikerült megfigyelni szárnyas vendégeinket. Most már tuti, hogy zöldike az egyik madárfaj, aki hozzánk jár, láttam a szárnyukon azt a bizonyos sárga csíkot.
A facse időnként ajánl csoportokat és az egyik pont egy madárhatározós volt. Az ő segítségével jöttem rá, hogy vannak tengeliceink is. Bizony ám, már ilyen szavakat (fajokat) is ismerek. Azt is tudom, hogy melyik a hím, melyik a nőstény - mire nem jó a facse!
Lehet, hogy eddig is jártak ide, csak nem volt időm megfigyelni őket...

Most, hogy itthon vagyok, kezdem felszámolni az elmaradásaimat.
Lefűztem a csekkeket. Mutatósak a mappák a polcon és mindennek megvan a maga helye.

Végre mindkét bicikli szerelő által meg van javítva és nem is volt drága. Élmény végre jól működő biciklivel közlekedni.
Dávid mondta is, hogy néha elmenne biciklizni, ha nem lenne kijárási korlátozás. Szegényem kezd megbuggyanni itthon és hát ő még kamasz, nem találja úgy fel magát, ahogy én.
Megnyugtattam, hogy biciklizni lehet, pláne itt, felénk. Ennek megörült, mondta, akkor kerekezik majd.

Ma pedig meglátogattam a varrónőt is. A jó hír, hogy a gyerek kabátjában nem romlott el a cipzár, csak kocsit kellett rá rakni, ami száz forint volt. A rossz hír, hogy a flitteres ruhát kézzel kell megvarrni, amit megvarrnék én, de szerintem nem lehet szépen, hiába tudok aprólékosan varrni... a varrónő meg nem vállalta.

Ott hagytam neki a zöld rövid dzsekimet, amit én is örököltem, de nagyon szeretem, cipzárat cserél benne, meg a lyukas bélést (amit kézzel varrtam) és zsebet (amit nem varrtam) megvarrja, illetve a hátizsákomat is.
Pont láttam, volt ott virágos-halálfejes maszk, hoztam egyet Dávidnak. Nem mintha eljárna itthonról, de azért legyen. Aranyos volt, mondta, hogy tetszik neki, de szerinte azok is jók, amiket én varrtam.
Mondtam a varrónőnek, nem sürgős a munka, mondta, hát igen, most nincs suli... aranyos volt, azt hitte, a hátizsák a gyereké, pedig az enyém. Számomra a hátizsák sokkal praktikusabb, mint a redikül, így mindkét kezem szabad.
Még hátra van a cipész, M. bakancsát akarom elvinni.
Szeretem megjavíttatni a dolgokat, amiket lehet, ezáltal mindenkinek jó. Kevesebb szemetet termelünk, és szeretem a helyi mestereket ezáltal támogatni. Sajnálom, hogy kezdenek ezek a szakmák eltűnni... na ez nem tetszik ebben a modern világban, ma már mindenki mindent kidobál, újat vesz, ahelyett, hogy megjavíttatná...  én meg mindent megvarrok, megjavítok, amit lehet, pedig kézzel varrok - de van türelmem hozzá...

Ma voltam reggel a tescoban, és 150 forint a - magyar termelőtől való! - rózsa hajtás. Elég erőszakosak voltak, mindenáron velem akartak jönni, így végül kettőt hazahoztam, de azóta is hallom a hangokat a fejemben, hogy menjek vissza és hozzak még. Minekmentemoda???
Amit a múltkor a piacon vettünk (az külföldi volt), az is kihajtott, megmaradt, örülök neki nagyon, mert kicsit kétségeim voltak.

Emlékszem, a keresztszüleim kertjében a járda mellett kétszínű rózsák (mármint  a szirma kívül más színű volt, mint belül) voltak, finom illatosak, nagyon szeretnék én is olyan rózsákat - ha minden igaz, vettem is hasonlót. Ez majd akkor derül ki, ha nyílnak a virágok.
Gyönyörű kert volt, gyönyörű rózsákkal, orgonával, gyöngyvirággal, málnával, diófával, almafákkal, szőlő lugassal, mogyoróbokorral... volt, hogy a szőlő lugasban sétálgattam és lyukas kétfilléreseket találtam a földben. Szép emlékek kötnek oda..
Sajnos mára nyoma sincs ebből semminek.... ledózerolták, akik megvették, hogy új házat építhessenek, betonkerttel.. :( az új ház ellen nincs kifogás, de én tuti megőriztem volna a sok kerti kincset... Mineknézegettemgugliutcaképet???
Sokat álmodoztam arról, hogy egyszer majd abban a házban élek - hiába nem volt komfortos, megoldottam volna, de hát a kapzsi nagyanyámnak kellett a pénz és eladta... meg a kredencet is, amit nekem ígért... na, elmúlt... viszont érdekes, most jöttem rá, hogy tudat alatt olyan dolgokat keresek a kertbe, amik ott is voltak... például a speckó rózsa...
Biztos, hogy szeretném azt a házat, de és ami azt illeti, itt jobb élni, Pestlőrinc nagyon megváltozott az utóbbi időben, ráadásul megfelelő távolságra élek ahhoz, hogy egyik ősöm se akarjon ide jönni... de azért alakul a kert, költöznek ide a szépemlékű növények.
Van több mályvacserjém, még nekik kell helyet találni.

Imádom etetni a családot, tegnap kétféle csirkét sütöttem, na meg sütit is, irtó egyszerű almás süti receptet találtam a karanténkonyha oldalán. Három összetevő, még nekem sem lehet bonyolult. Ajánlom Nektek is. :) Link itt (nem kamuoldal): http://www.fontosszavak.info/paratlan/4-nagy-alma/?fbclid=IwAR2XwEPNZQtHh3ZzEaVQsICMspyfU7aZStzl33M3tQubNB_OWZR-Ny65VbI
Múltkor sehol se kaptam vajat, így vettem margarint. Nem kellett volna. De most ismét van vaj a boltban, be is táraztam belőle... nagyon nem mindegy...

Pilisen is van már egy vírusos ember. Nekem meg napok óta fáj a torkom. Nem is igazán fáj, de be van gyulladva, ki van száradva örökké. Más bajom nincs is, gyenge se vagyok, meg rosszul se vagyok, csak éjjel nem tudok tőle aludni, annyit köhögök, de ha iszok, segít. Érdekes, nappal köhögni se köhögök.
Itt ma nagyon fúj a szél, de délután megyek ki a kertbe. Idáig rohangáltam, mint zsidóban a fájdalom, de nem tudok megülni a fenekemen.. az idő rohan és nekem annyi dolgom van... de mindenekelőtt beveszek fájdalom csillapítót, mert szétrobban a fejem... biztosan a széltől, itt ma erősen fúj. Meg lehet, hogy a kialvatlanságtól is, a köhögés kínzott az éjjel...

Szerencsére ma főzni nem kell, mert a tegnapi menüből maradt még.

Tegnap Dáviddal szóba került, hogy jön a tavaszi szünet - mondta, hogy ha felfüggesztik a kijárási tilalmat, találkozna a barátaival, mondtam, hogy rendben (megértem, hogy hiányoznak neki), de szerintem nem lesz enyhítve a tilalom, ettől elkeskenyedett.
Mondtam neki a jó hírt, hogy legalább itthon lehet a szünetben. Azért nevetett. :)
Mondtam neki azt is, hogy látogassa meg az apját, ha az már így felajánlotta a fuvart, de azt mondta, szó se lehet róla, ő oda két napra se megy... 

Elég sokat kint pihenget a hintaágyon, aminek nagyon örülök. Néha azért aggódok kicsit, nehogy bepenészedjen a házban a kamasz. :)

Vigyázzatok magatokra! :)

Jelenleg én vagyok itthon itthoni munkán és a kollegina ügyel - irtó mákom van, hogy ketten vagyunk, így mindkettőnknek jut is és marad is, dolgozunk is, de szabadidőnk is van.
Miután sikerült kipihennem magam, felvettem az itthoni ritmust és terv szerint haladok.
Ma már valamennyire enyhült az idő, így a kertben voltam, az előkertet tettem rendbe, volt vele sok dolog. Ott a kerítésen borostyán fut, ami az évekig tartó elhanyagolás miatt a földön is futott, no ezt irtjuk vagy két éve... szerintem a föld alatti hálózat sosem számolódik fel. Ma ismét elég sokat szedtem fel belőle és ki is gazoltam, elegyengettem a talajt (nálunk mindenhol hepék vannak meg hupák) és elkezdtem beültetni virággal. Mivel liliom túltengésünk van, így azt ültettem oda, az ablak alá, két fajtát, ha virágzik, nagyon szép lesz. Ott van egy orgonabokor is, tele "iskolával", az M-re vár, át akarom ültetni sövénynek.

Nagyjából megvan a tervem, hogy mivel hogyan haladok majd úgy, hogy közben táplálékot is tegyek az asztalra. Nagy a kert, azt kell, hogy mondjam.  Meg azt, hogy le tudnám élni távmunkával az életem. Hihetetlen könnyebbség, hogy nem kell minden nap utaznom és emberekkel találkoznom.
Persze, találkozok... tegnap 1 óra után mentem a boltba és ledöbbentem a tömegtől... itt megnyitották a piacot ismét, mindenki lázad, hogy vírus így meg úgy, de a zárt helyiségben lévő közértbe simán benyomulnak tömegestül... én mindenesetre átmentem a tescoba, csak szupermarket de én szeretem. Sokkal nyugisabb, mint a Penny és tágasabb is és kb. minden van, amit venni akarok.

Rozsdafarkúék hazaértek és elkezdték a terrort... bár próbálkoztunk a kis ház ajtajának bezárásával kivédeni idén, hogy oda fészkeljenek, mármint, hogy az otthagyott fészekbe tojjanak, de persze napközben, amikor nyitva volt az ajtó, már mentek is be... most ismét lázadás van, ha dolgunk támad a melléképületben... na nem baj, cukik, szeretjük őket, így terrorizálhatnak, nyitva marad az ajtó, ez van. Olvastam, hogy nagyon hasznos kis jószágok, rengeteg bogarat megesznek.
Tegnapelőtt volt összeveszés Dáviddal, tegnap sem szóltunk egymáshoz, ma már úgy fest, hogy enyhült a helyzet. Nagyon berágtam rá és ennek hangot is adtam, amin persze kiakadt.. azt hiszem, mára jutott el odáig, hogy feldolgozza, hogy anyánál kiborult a bili.

Elkészült a másik bicikli is, elvileg ma mehetek is érte, így két harcra kész binyiglink van.

Vigyázzatok magatokra, puszi!

Hétvégén, főleg tegnap, csudajó idő volt. Ok, kicsit fújt a szél, de azért pont el tudtuk tölteni az egész napot a kertben. A tornácon szélmentes a hely, ott van a hintaágy, naná, hogy mindenki imádja. Napsütéses időben jókat szoktam ott pihenni.
A csalóka időjárásról - mert csak a tornác volt szélmentes - annyit, hogy kicsit fáj a torkom...
Ma ismét szobafogság várható, de itt bent is annyi a tennivalóm, hogy sosem fogy el. Vettem gyűrűs mappákat, így végre totál rendbe tudom tenni a számlákat.

Múltkor vettem néhány maszkot, de nem voltam elégedett velük, mert vékonyak, így magam álltam neki maszkokat gyártani. Varrógépem nincs, így kézzel varrtam maszkokat, most már egészen belejöttem. Találtam a neten mintát, hogy kell csinálni, türelmem van hozzá, úgyhogy úgy napi kettőt tudok készíteni.
Főleg M-nek kell - és hordja is. Csináltam farmer anyagból - belseje pamut - ez ugyan menő lett, de neki nem vált be a sűrű anyag miatt, így varrtam neki pólóanyagból is, duplát. Szóval maszk nagyhatalom lettünk.

Tegnap készült bográcsban pörkölt (szokásos hétvégi menü, ha M. itthon van), főztem hozzá nokedlit, degeszre ettük magunkat, majd a csendes pihenő után elmentünk a szokásos kutyasétáltató körünkre. Ráadásul teljesen szabályosan, ugyanis egy lakásban élünk és itt ha elindulunk, senkivel sem találkozunk, szóval fertőzésmentes hely. Persze, találkoztunk emberekkel, de nem túl sokkal. Jó nagy, 8 km-es kört mentünk, rengeteget fotóztam, rengeteg virágzó fa van a környéken. A teljesség igénye nélkül (és nem is rendeztem őket sorrendbe) hoztam képeket. Sajnos a közelben a helyzet nem idilli, elég sok szemetet szórnak szét az emberek - és zöldhulladékot is visznek ki, ami még hagyján, mert felbomlik, na de műanyag zsákba rakják... állati eredetű hulladék is van, szintén műanyagba zárva... kicsit távolabb viszont már jobb a helyzet, ahogy megyünk a "civillizációtól" csökken a szemét mennyisége. Ilyenkor mindannyian átszellemülünk. Dave, a lusta kamasz eleinte morog, hogy gyalogolni kell, de persze ki nem hagyná ezeket a kirándulásokat, ahogy megyünk, el is felejti a morgást, mert csak élvezi a kirándulást. Igazán szerencsések vagyunk azzal, hogy itt élünk.

A jó hír, hogy a kertünk mögött vannak patanyomok, szóval jönnek az őzek, csak nem akkor, amikor figyeljük őket.  Nagyon együttérző vagyok az állatokkal, csökken a területük és ami marad, az ember azt is teleszemeteli... :( de azért mindig a szépre koncentrálok. :)

Remekül megvagyunk amúgy, kamaszomra csak időnként jön rá az ötperc, amikor is hülyeségeken tudja felhúzni magát és totál behergelődni... ilyenkor van egy kis kardharc, de ez egy százaléka sincs a normál működésünknek. Sőt, bármikor, egy szó nélkül megy és intézi, amire megkérem. Ha boltba kell menni, oda megy, vagy szódát cseréltetni, tegnap az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy tejföl nincs a pörkölthöz, már rohant is... ha meg fát kell vágni, fát vág. Pénteken például egy pillanat alatt rohant el nekem a számítógépeshez egeret venni. Mindig az övét kértem kölcsön, amikor dolgozni kellett. Szívesen adta, de azért legyen nekem is egy sajátom, biciklire pattant és már hozta is. Csodakoma. Jó, hogy itthon van. 

Bejelentkezett hősapa is. Azt mondta Dávidnak, hogy nagyon menne már dolgozni, illetve bármikor eljön érte kocsival, csak szólnia kell. No igen, otthon van az asszony is, meg a kisgyerek is, akire figyelni kell.. Bár kertes ház, de ott a kert csak "van", semmit nem csinálnak benne, csak azért költöztek oda, mert a panel drága volt (Dave mondta), szóval elfoglalni se tudja magát, na nem mintha bármikor is lett volna ilyen irányú szándéka a számítógép bámulásán kívül... Nem csak a kert nem érdekli, de még egy szöget se tud beverni a falba....
Nagy lehet a baj, ha ilyenekre vetemedne, hogy munka, meg ő ajánlja fel a fuvart a fiának... mindenesetre gyerek nevetett rajta és közölte, hogy részéről esélytelen, hogy odamenjen, még az ingyen fuvar sem dobta fel. Hát, azt hiszem, ez megfelelő visszaigazolás számomra a Sorstól, a Teremtőtől, vagy akárki is legyen, aki a sztorinkat írja.

Tegnap volt egy cuki sztorink - amúgy minden nap sokat nevetünk. Rákattant a pudingos sütire, csak be kell kavarni a krémet (nem főzőset vettem az egyszerűség miatt) és összedobni keksz-puding réteges sütit. Dávid már perfektül csinálja, de azért elkél a segítő jelenlét. Tegnap este, amikor már végeztem mindennel és éppen leültem volna pihenni (mikormáskor....) a következő párbeszéd hangzott el köztünk.
"- Anya! Segítesz megcsinálni a sütit?
- Most szerettem volna egy kicsit leülni.
- Hát, ilyen ez az anya-lét. Te akartad!"

Most így hirtelen ennyi. Pussz. :)

Tegnap induláskor, bent még minden okés volt. Két óra múlva, amikor hazaértem, már nem annyira, ugyanis a farmerom is "elázott", annyira véreztem. Persze, eszembe jutott a két évvel ezelőtti eset és pánikba estem. Szerencsére két óra múlva, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott ez a vérzés. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka.. teljesen normál mensi volt egy napig, majd két órás cunami, aztán azóta ismét minden normális.  Eléggé kimerültem, így villámgyorsan elaludtam.
Ma nem érzem túl jól magam, erős fejfájással és szédüléssel ébredtem, így a gyógyszer bevétele és sok víz ivás után pihenéssel töltöttem a napot. Csak leszedtem a száraz ruhákat és elpakoltam, majd újabb kört mostam, összetakarítottam, söpörtem, porszívóztam, és összedobtam egy óriási adag rakott krumplit. Meg persze segítettem a töriben a gyereknek.
Most folytatom a pihenést.