Tegnap velünk is majdnem megtörtént az, ami sok családban mostanában. A nagy hóviharban nem nagyon tudtam bejutni a kapun. Hívtam a gyereket, kinyomott.. hívtam még egyszer, kinyomott... és jött az üzenet, hogy "mindjárt visszahívlak". Na, gyógyszerem elgurult, "biztos játszik", nagy nehezen beküzdöttem magam a kapun, rontok be a bejárati ajtón, hogy most aztán... jön a gyerek szemben, hogy beenged... mutatóujja a száján, mutatja, hogy éppen online órán van az osztályfőnökével. Szerencsére éppen időben lenyeltem a mondanivalómat. Utána persze jót röhögtünk az eseten.

A hó mindent belepett és persze vízszintesen esett.. hazafelé a szemem nem bírtam kinyitni, mert apró, szúrós szemek támadtak azonnal a szemgolyómra... nem csak a virágaim miatt aggódtam, de a madárkáim miatt is, hiszen hiába tettem ki nekik enni, a hó belepte a magokat, én meg már nem kaptam cinkegolyót sehol. Úgyhogy tíz percenként mentem ki és szórtam a hó tetejére friss magot.

Új táposaink is vannak. Tegnap, az egyikőjük, a hóvihar kellős közepén, a fa tetején ült és gyönyörűen trillázott. Megvárta, míg teszek ki magot, nem repült el, majd szerencsére tudott is enni belőle. Elég sok képet megnéztem madarakról, elég sok ismertetőt végig olvastam, mire megfejtettem, hogy ki ő, hát a kerti poszáta. Aztán persze ma arra jutottam, hogy mégsem biztos, hogy tényleg kerti poszáta, mert az állítólag egy nagyon rejtőzködő madár, ő meg simán végig ülte az ágon, amíg kitettem az eleséget. Kb. úgy néz ki, mint a veréb, csak sötét zöld a hasa, mellkasa és gyönyörűen énekel... tippek esetleg?

Valószínű a tegnapi időjárásnak köszönhetően (hiába tekertem a sálamat az arcom elé), éjjel arra ébredtem, hogy köhögök és cseppet fáj a torkom, azaz nem fáj, csak érzem, hogy valami ficereg bennem. Naná, hogy azonnal eszembe jutott, hogy úúúristen, azt fogják hinni, hogy koronám van, pedig nincs. Éjjel kettőkor rámentem a kormány honlapjára, hogy megnézzem a tüneteket.. no eddig száraz köhögés volt, most már a hurutos is az, eddig az orrdugulás volt, most az orrfolyás is tünet... tényleg, tök ugyanaz, mint mint az influenza. No mindegy, bevettem a kalmopyrinemet, az az én csodaszerem és tényleg, reggelre már jól voltam.

Mindemellett tegnap jött meg, ráadásul éjjel nem aludtam jól, így reggel masszív hisztisen ébredtem. Szegény M. fejét is leharaptam... mikor már elment otthonról, én pedig megittam a kávémat, kicsit lenyugodtam. Küldtem neki egy üzenetet, miszerint igen, hisztis vagyok és legyen megértő és dobáljon távolról csokikat... mire jött a válasz, hogy rendben, ha megyek, ugorjak be az Ancsához (állomáson bolt) és ott vár a csokim - és, hogy ez szerinte elég messze van :D. Aztán kiderült, hogy Ancsa sajnos nem dolgozik, így nincs csoki, de a gesztus cuki volt és így már el is múlt a hisztim. 

Most megint itt ülök bent. Megérkeztek a rendelt növények, amikben nem nagyon bíztunk, hogy így, vészhelyzetben is intézik nekünk, úgyhogy van nagy öröm, mert csodaszép kis gazok. 

A tegnapi hideg hóviharhoz képest ma ismét ragyogó napsütés van odakint, és azon gondolkodok, hogy milyen menőség lesz délután a húsz fokban hótaposóban és paplankabátban hazamenni. De még mindig jobban járok, mert tegnap reggel télikabátban ugyan, de sportcipőben jöttem el, így estére beázott a cipőm...

A térdem teljesen meggyógyult. Most, hogy elkezdtem az otthoni edzést, ismét fáj néha, de mivel kitapasztaltam, hogy mitől és leginkább miért fájdul meg, így célirányosan tudom edzeni, tornáztatni, szóval a fájdalom és a morcos baba most már a múlté.