..és már megint minek olvasgatok.
Ma reggel belefutottam egy fb megosztásba, amiben az anyuka kétségbeesve kér tanácsot, hogy Olaszországban ragadt 23 éves lányát hogyan tudná hazahozni.
Voltak segítő szándékú kommentek, de nagyon sokan támadták.. hogy minek ment oda, amikor már hetek óta van ez a járvány, ha már odament, miért akar hazajönni, mert ha hazajön, mindmeghalunk.. Ezeknek az embereknek nincs gyerekük? Szerettük? Persze a máséról könnyebb lemondani, de együttérzés smafu? Tök mindegy, hány éves a gyerek, én is haza akarnám hozni, ez egy anya dolga.
Amúgy is nagyon sokaktól lehet olvasni, hogy minek utazgatnak, meg nyaralgatnak az emberek és akkor ha ennyi pénzük van, maradjanak ott, ahol nyaralgatnak.. tombol az irigység és a rosszindulat...
Döbbenet volt és sokkoló.. a magyarok rendkívül értenek a kirekesztéshez, a gyűlölethez, a félelemkeltéshez és a gonoszsághoz.

Persze, ha belegondolok, hogy a fiam apja hasonlóképpen állt a gyerekünkhöz, nem is olyan hihetetlen ez az egész.

Más népek összetartanak, segítik egymást, fegyelem van, itt meg totális anarchia és káosz...

Volt szó arról, hogy M. visszamegy dolgozni Németországba és mondtam is neki, hogy támogatom az ötletét.. ha egyszer megélem a nyugdíjamat, megyek utána és ott telepedek le.. teljesen más az ottani mentalitás..

Nem azzal van a bajom, hogy ennyi a buta ember, hanem azzal, hogy miért nem születtem én is butának?

Kezd átsiklani a nemvicces kategóriába ez a pánik mizéria és kb. az összes lábbelim tele van ezzel a cirkusszal.
Nem értem, hogy mire fel ez az óriási felhajtás, teljes elzárás a világ egyes részein, karantén, mentősök teljes védőfelszerelésben való közlekedése.

A fodrásznál pénteken szólt a rádió, nem is volt más hír csak ez a nyomorult járvány... (járvány, haha), és kb. mindenhol csak ez a téma...

Ja, és mi is kaptunk kézfertőtlenítőt, méghozzá jó nagyot - mondjuk ez jól kiszárítja a bőrt... megjegyzem szerintem semmire se jó, lefertőtlenítem a kezem, ok és utána egy pillanat és újra "koszos" lesz (megfogok egy kilincset, tollat, stb.)... de ez csak az én magánvéleményem. Jobban hiszek a sűrű szappanos, folyóvizes kézmosásban - nem csak most, úgy általában (mondhatni, mániákus kézmosó vagyok). A fertőtlenítő nem tisztít, csak fertőtlenít (talán??).
Mondjuk annak örülök, hogy ezáltal ránevelik kicsit az embereket a tisztálkodásra... - legalábbis a kézmosásra. 

És közben ott tartunk, hogy ez még mindig egy influenza, csak a durvább változatból - ami tüdőgyulladássá válhat, de egészséges emberekre nincs komoly hatással, hiszen rengetegen gyógyultak úgy meg, hogy észre se vették, hogy betegek.

És közben van tizenkét beteg az országban (a karanténba helyezettek nem betegek...). Akárhogy is nézem, sima náthás, influenza vírusos beteg viszont sokkal több van és még soha nem volt karantén emiatt. Elkapjuk, meggyógyulunk, ok. Igen, vannak veszélyeztetett emberek, de ez minden betegségnél így van, sajnos van, aki az influenzába is belehal.

Tényleg ennyire sötét a világ? Mi ez az üldözési mánia? Mi ez a birka-effektus? Miért ennyire birka mindenki??? (tisztelet a kivételnek!!!)

Mi a büdös francról szól ez az egész VALÓJÁBAN?
Odáig értem, hogy kínát el akarják lehetetleníteni.
Most az olaszok vannak soron - velük mi a cél?
Azt is értem, hogy a turizmusnak nyista, kb. az egész világon.


És mi itthon meddig maradunk ki a totális pánikból?
Már tüsszenteni, orrot fújni se merek, nehogy lecsapjanak rám a kommandósok.

Miért jó félni? Miért szeretnek az emberek félni? És most én hülye vagyok, hogy nem félek és kb. pont lesz.rom az egészet, csak most megtelt a bugyrom a nagy nyomás hatására, ami körbevesz?
Komolyan, most én vagyok a hülye, vagy én vagyok a helikopáter?

Uff. 

Idegnyugtatás gyanánt koronavírusos mémeket olvasok az instán.

Jujj, megvan az oktatóm neve, nem régen hívott.
Több okból is itt, Pesten fogok vezetni. Az egyik ok, hogy munka után is mehetek tanulni, a másik pedig, hogy a pesti mélyvízben vegyem fel ismét a fonalat - a forgalom talán több tanulási lehetőséget ad.
Az iskolának Budapest minden részén van oktatója, így természetesen itt, a Kossuth tér környékén is akadt egy úriember számomra.
A Margit híd budai hídfőjénél fogunk találkozni, első órára mindenképpen kimegyünk a Hajógyári szigetre, hogy az alapokat átvegyük, aztán meglátjuk, mennyire vagyok béna és majd úgy haladunk tovább.
Ami azt illeti, nem olcsó, de valamit, valamiért. Nem az a fajta ember vagyok, aki felkészületlenül csinálok dolgokat, pláne, ha emberek élete múlhat rajta és nem az a fajta ember vagyok, akivel bárhogy lehet beszélni, szóval, igen, ezeket a spéci oktatókat nekem találták ki.
Kicsit sokat beszél az oktató, de amúgy szimpatikus a hozzáállása, úgyhogy szerintem jól kijövünk majd. Azt mondta, hogy most több új hölgy tanulója van, akik ilyen cipőben járnak mint én, hogy nagyon régen vezettek és azt sem tudják, hogy merre vannak arccal előre, úgyhogy ne aggódjak.
Meg azt is mondta, hogy van hölgy, akinek már előző nap gyomoridege van, hogy másnap vezetnie kell (én nem holnap megyek, de már most szétizgulom magam...). 
Meg azt is mondta, hogy ne magassarkúban menjek, hát ezen kicsit elgondolkodtam, hogy tééényleg van, aki magassarkúban vezet?
Mondta az autót is, hogy mivel megyünk majd, de azt nem írtam fel, csak annyit tudok most, hogy nagyobb lesz, mint Henry, de állítólag ez jó, mert nagy autó után könnyebb lesz kicsit vinni.
Most meg nézek valami jó kis kresz tesztes oldalt/alkalmazást, nem árt frissíteni a tudásomat.
Holnap hív, hogy mikor lesz az első "randi". :)

Túl vagyok életem első kihelyezett ülésén. Reggel egy órával előbb indultam otthonról, mert még rögtön 8 órakor lenyomtunk itt bent egy sima bizottsági ülést, majd sovány malacvágtában futottunk a buszhoz és irány Kecskemét. A buszt szerintünk valamelyik helyi járatból vették, mert pont olyan szakadt volt, mint a helyi járatok. Érdekes a Volán, hogy még országházi megrendelésre is ilyen sz.rt küld.. de legalább mercivel mentünk a merci gyárba. :)

Kecskemét Dísztermében a polgármester asszony fogadott minket, meg egy morcos őrmester titkárnéni - utóbbi később sem lett kedvesebb. A polginéni a tervezett 20 perc helyett 60 percig beszélt, de tény, hogy érdekes dolgokat hallottunk. Utána rohantunk az étterembe ebédelni, ahol lassú volt a kiszolgálás és egy idő után megjelent az őrmester és mindenkire ráparancsolt, hogy indulás van - még meg sem ebédeltünk, de ami a legfájóbb.. elmaradt a desszert, sőt, pisilni sem volt idő. De a képviselők, mint jó gyerekek, egy szó nélkül felálltak és indultak.

A Mercedes gyár, valami egészen elképesztő. A német igazgató fogadott minket, tartott egy rövid tájékoztatót a gyár történetéről (már az is nagyon érdekes volt). Ezután felkaptunk egy narancssárga láthatósági mellényt, védőszemüveget, fülhallgatót (amivel a hátul lévők is halhatják, amit a vezető hölgy mond) és elindultunk, sorban, mint a kiskacsák. Sajnos a gyár területén fotózni nem lehet, így onnan nincsenek képeim.
A gyár területén busszal fuvaroztak minket a megfelelő üzemekbe és ott volt egy kék útvonal, amin végigmentünk. Soha nem voltam még ilyen gyárban, úgyhogy nagy élmény volt, de a képviselők is tátott szájjal figyeltek meg mindent (irtó cukik voltak a nagydarab hapsik, akik figyelték, hogy készülnek ezek a gyönyörű autók).
Óriási robotok szerelik össze az autókat (tisztára, mint a transformers), vezető nélküli alkatrész szállító kocsik futkorásznak mágneses útvonalakon, szóval nagyon high tech az egész. Van emberi munka is, de azt is a modern technológia segítségével igyekeznek megkönnyíteni.
M. egyik rokona dolgozik ott és szereti nagyon, most kaptunk kis ízelítőt abból, hogy hogy miért. Nem csak a fizetés jó, de a gyárban van bölcsi, ovi a dolgozóknak (gyerekeiknek), rengeteg pihenőhely, kantin, étel-ital, figyelnek arra, hogy a munkaterületeken akár egy napon belül is lehet váltani másik munkakörre, tehát nem monoton. Ami zavaró, az a zaj, de egy munkahely se tökéletes. Szerintem sok gyárban lennének boldogok az emberek, ha ilyenek lennének a körülmények. Tényleg látszik, hogy egy német cégről van szó, nem magyar a mentalitás, a dolgozókhoz való hozzáállás sem és az anyagi háttér is szemmel látható.

Délután ötre értünk vissza, és bár fáradt voltam, de elszánt, ugyanis elmentem nadrágot venni, ami immár elkerülhetetlenné vált. Két farmerom volt, az egyik kilyukadt a lába között, a másik meg nagyon kényelmetlenül szűkké vált a lábaknál - pláne a dagadó térdeimmel.

A Westendben két H&M is van, az egyiken átsétálva nem láttam használható nadrágot sem. 
Utána jött az Orsay, de ott most nem találtam nekem való ruhát.
A C&A-ban folytattam. Felpróbáltam vagy 20 nadrágot (egy fazonból több méretet is) és teljesen kiborultam. 
Nekem nem kell más, csak egy sima, hagyományos farmer nadrág, fekete színben. Na, olyan nincs. Van bokarövid, szűk, nagyon szűk, irtó szűk és még annál is szűkebb, vagy a trapézgatya, ráadásul a méretezés is valami irtó béna.
Utána átmentem a másik H&M-be és ott már jobb volt a helyzet, felkaroltam hat gatyót és cirka 25 perc (!!!!) várakozás után már be is jutottam a próbafülkébe (mondjam, hogy majdnem sírtam?). De legalább sikeres volt az akció, így innen három farmer nadrággal gazdagabban jöhettem ki. Vettem egy olyan gumis feketét, ami már van otthon és nagyon szeretem (azzal nem lehet mellélőni), aztán vettem egy gombos feketét, enyhén szűk fazon és megvettem a kék gombos farmert is, amire már régen vágytam - az igazi hagyományos laza fazon (morcos baba is elfér benne). Ez a farmer igazi szerelem, mondjuk az ára is húzós volt, de megérdemlem...
Estére morcos baba (térdem) annyira fájt, hogy megint könnyeztem kicsit, sajnos éjjel is többször felébredtem az éles fájdalomra. Most Flectorral kenegetem és jónak tűnik.

Ja, amúgy hoztam vásárfiát, Mercedes parfüm (mintát) magamnak is és M-nek is, nagyon örült. Sajnos igazi mercit nem adtak. :) 

Sajnos a tegnapi nap egy veszteséggel is zárult - ma reggel.
Elszomorít, amikor azzal szembesülök, hogy a politika mennyire ki tud fordítani magából embereket. Elméletileg intelligens embereket. Akik, ha politizálni kezdenek, elfelejtenek gondolkodni, elfelejtenek intelligensek lenni. Csak hajtogatják a magukét, teljesen belehergelik magukat a témába, és ha nem azt hallják, amit hallani akarnak, habzó szájjal sértődnek halálig.

Tisztázzuk:  Titkárnő vagyok az Országgyűlés Hivatalában. Hivatali munkát végzek, pártfüggetlenül a képviselők munkáját támogatom én is. Választások jönnek-mennek, képviselők is jönnek-mennek, de a hivatali apparátus marad. 

Politikailag határozottan pártatlan vagyok, ahogy az az én munkakörömben el is várható. És én tényleg pártatlan vagyok. Ez nálam olyan szabály, amiből soha, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó engedni, sem vita, sem veszekedés, sem provokálás, sem lelki manipuláció hatására.

Tehát, ha valaki elmondja, hogy nem tartja jónak a városa vezetését, hogy nem szereti a polgármesterét, én feltétel nélkül elfogadom, hiszen miért is vitáznék? Viszont érdemben nem tudok a témához szólni, se pro, se kontra, hiszen se politikus nem vagyok és nem is ott élek.

Nem szeretem, ha a munkám tekintetében összemosnak a politikával. Nem szeretem, amikor "nem politizálunk, csak beszélgetünk" felkiáltással aktívan politizál a másik és bele akar vonni a szidalmazásba. Nem szeretem és nem is vagyok hajlandó ilyenben részt venni. Elfogadom a másik érzéseit, véleményét és elvárom (igen, elvárom!), hogy az elfogadás kölcsönös legyen. Ellenkező esetben, ahogy ma is, határozottan beállok a helyzetbe és stop-ot mutatok. Akkor is, ha ebből sértődés van. Jellemző, hogy nem az én részemről...nekem csak az fáj, hogy csalódtam egy ember jellemében.

Csak annyit merészeltem mondani, hogy Kecskemét a szívem csücske város, hogy nagyon szeretem és számomra (mondom: számomra!) nagyon hiteles volt a polgármester asszony előadása. Ebből fakadt a veszekedés a másik fél részéről.. tegnap délután 2 óta, ma reggelig csak a polgi szidalmazását olvastam az üzenetekben és a város pusztulásáról a beszámolót, na meg azért a kormány is megkapta a magáét. Na meg azt, hogy miért nem hallgattunk meg polgárokat, de bezzeg ő bátor és kinyitja a száját és megmondja a frankót... de hogy hiába, mert sok buta ember mindent elhisz (ne vegyem magamra?). Próbáltam kezelni a dolgot finoman, majd határozottabban, de nem vette a lapot a másik fél. A sztori vége pedig az lett, hogy ő kiabálta le a fejem, hogy ő nem politizál (szerintem a polgármester, a képviselők, a kormány szidalmazása politizálás), csak beszélget és joga van elmondani amit érez és gondol és én ne politizáljak és hogy ő mekkorát csalódott bennem, mert velem nem lehet őszintén beszélgetni... Mint mondom, meghallgattam a véleményét és elfogadtam az érzéseit, a tapasztalatait és nem szálltam vitába vele - nem szálltam fel a hintára.

A képviselőkről amúgy annyit, hogy napi kapcsolatban vagyok velük. Ők is végzik a munkájukat (hogy hogyan, erre ne térjünk ki, a munkám szempontjából ez nem releváns) és én is. Engem egy dolog érdekel: velem, velünk korrektek. Nagyon is korrektek és tisztelettudóak, megbecsülnek minket (persze vannak idióták, de kevesen). Emberként nagyon szeretni valóak és kedvesek. Velünk azok is normálisak, akik a tévében marják egymást. Politikailag viszont nem tudok és nem is akarok nyilatkozni róluk. Tessék szépen megérteni és elfogadni - és nem összemosni a kettőt: az ő politikai munkájuk és a hivatali munka két külön dolog. Én meg nem vagyok semmilyen párt embere: hivatali dolgozó vagyok, akit egy kihelyezett ülésen érdeklődéssel meghallgatom a tájékoztatókat, végignézem, amit megmutatnak és kb. az az lesz a legnagyobb problémém, hogy megkapom-e a desszertet az ebédhez, vagy nem. A politikával pedig foglalkozzanak a nagyok.

 

 

 

 

 

 

 

A törzskarban a dunai panorámával nagyon el voltam kényeztetve. Aztán szóba került a várható költözés - és, hogy csak a bizottságok maradnak a Parlamentben, illetve aki nem itt van, az ideköltözik - így - mivel Parlament mániás vagyok, bevonzottam a bizottsági munkát egy jóóóó sötét irodával, ahová semmilyen fény nem jutott be, ráadásul a szagelszívó kéménye ott kukucskált az ablakunk alatt, így mindig hagymaszag volt. Nem is volt tervbe véve, hogy mi onnan elköltöznénk, ámde engem nem olyan fából faragtak, így most itt ülünk egy tágas, ragyogó napsütéses irodában, ahol nem csak az időkép kameráin keresztül láthatjuk a kék eget. Igaz, nem dunai panorámás, de pöpec kis hely, imádjuk. Főleg azt, hogy van természetes fény.
Jelenleg az öt helyiségünkből kettőben egy másik bizottság albérletben lakik, ha ők majd eltávoznak (talán jövőre....), akkor jön a jó világ, rengeteg sok hellyel.
A dunai panorámára azért visszatérünk még.

Dave beteg, de már hetek óta nem tud kikeveredni az influenzából, mindig visszaesik. Én reakcióm: "Gyere haza fiam, majd itthon gyógyulsz.". Apja reakciója: "Ne gyere haza, nehogy elkapjuk."; "Ne gyere haza, mert mi is betegek vagyunk."; és a legújabb: "Ugye nem vagy koronavírusos?" illetve, hogy "Olyan gyenge az immunrendszered, nehogy koronavírusos legyél." és persze, "Maradj anyádéknál". Ezen M. teljesen felmérgelte magát, mert azért milyen már, hogy beteg a fia, és teljes ellenállásban van, nehogy HAZAmenjen hozzájuk... tényleg, ha bármilyen komoly betegsége lenne (akár koronavírus), ez egy igazi apa reakciója, hogy "Jajj, csak haza ne gyere!"?

Hétvégén találkoztam egy barátnőmmel, jót kirándultunk a Várkert Bazárban, van ott egy vízhordó folyosó is, nem túl ismert... hát egy órát keringtünk, mire megtaláltuk (gugli térképe a barátunk, de kesze-kusza útvonalat mutatott), amúgy kiderült, hogy ott voltunk a folyosónál-folyosón, csak a külvilágban, nem az alagútban.. (miformánk).
Tegnap ment a kertészkedés ezerrel, amit én nem tudtam levágni faágakat, azokat M. a láncossal metszette le, na meg grilleztünk is egy óriásit.

Kicsit meg vagyok hűlve, fáj a torkom, de erősen próbálom leplezni, ebben az idióta világban már influenzás sem lehet az ember.

Na megyek pakolni, mert bár átköltöztünk, de még dobozokból élünk.

Töröljem a blogot?
Ne töröljem?
Törlöm.
Töröltem.
Jó így.
Jobb így.
(Néhány nappal később.)
Áh, erről írni kellene.
Ja, nincs hova, töröltem a blogot.
Vissza kellene vonnom a törlést.
Vagy mégsem?
Nem jó ez így sehogysem.
Ok, visszavontam a törlést, de inkább mégis törlöm.
Tuti hülyének néznek. 
Pedig csak nincs miről írnom.
Hehe, hazudós, dehogynincs.
Ááá... jobb, ha törlök mindent.
Ok, kész.
(Néhány nappal később.)
Bakkeeeeer, mi történt, megírom a blogba...
Ja, töröltem a blogot.
Vissza kellene vonnom a törlést.
Vagy mégsem?
Visszavonom.
Nem vonom.
Visszavontam.
Leírom.
Nem írom.
Leírtam. 

A blog, olyan, mint a drog.
Le kellene szokni, de a függőség visszaránt.