Tegnap reggel kimentünk a piacra és persze kint volt a virágosom is... néhány virágocska nagyon erőszakos volt és beugrott a szatyrunkba, így kerti "kényszermunkára" ítéltettem. A yukkám elszaporodott, így azokat szétültettem, hátul a kitaposott járda mellé ültettem őket végig, amolyan "járdaszegélyként". Nagyon menő lett. Imádom, ahogy alakul a kert.
Nagyon hiányzott már, és tényleg kisimította az idegrendszeremet. 

Grillezést/bográcsolást terveztünk, csakhogy a hentes előtt jöttünk rá, hogy március 15 van, így ez el lett halasztva.

Akartam rendelni az auchantól, hogy ne kelljen cipekedni, de erre a hónapra, minden időpont elfogyott. A rossmannból meg azért nem tudok rendelni, mert nincs raktáron, ami kellene...

M. most már biztos, hogy elkapta a gyerekétől a takonykórt és én is harcolok, a torkom érzem. Nem vagyok boldog.

Felettünk húznak el a repülők, azaz most nem, nekem fel sem tűnt, csak amikor felhívta rá a figyelmem.

Hét év után még mindig nem szoktam meg, hogy M. későn reagáló típus. Bármit (de tényleg bármit) mondok neki, ellenáll és öszeveszik velem, aztán kis csönd, majd arra leszek figyelmes, hogy osztja az eszet a tőlem hallottak alapján. Katasztrófa a pali. 

Sokan a fiatalokra mondják, hogy milyen felelőtlenek, nos, az én fiam teljesen kivan, hogy suliszünet van és tegnap ő hívta a tanárt, hogy mi várható mától. Szóval, ahol jó az iskola és a pedagógusok, ott a gyerekek nem fognak trehánykodni.

Apja továbbra sem keresi, én meg tök boldog vagyok, hogy otthon van, velünk.

Ezek mennek nálunk, meg a bárányfelhők.