Letettem az asztma gyógyszert, azóta jobban vagyok - mármint szívügyileg - csak allergiás és asztmás vagyok. Hát ez ilyen...
Kedd óta van nálam kölcsönben egy vérnyomásmérő. Határozottan normális a vérnyomásom és a pulzusom is (utóbbi max. 84, ami közel sem 120). Jövő héten ismét szedni fogom a gyógyszert teszt jelleggel, hogy tényleg attól gárgyul-e meg a pulzusom.
Közben nézegetem a vérnyomásmérőket is, úgy látszik, jön a mammer korszak, be kell szerezni az alapfelszereltséget.
Hétvégén nyárbúcsúztató bográcsolunk - remélem nem esik az eső - kedvem nem sok van hozzá, se a vendégekhez, sem M. fiához - sőt igazából hozzá az égvilágon semmi kedvem, k.ra idegesít...  ki kell mondanom, igen, én ezt a gyereket nem szeretem és nem is tudom elfogadni és utálom, amikor nálunk van... de miért is kellene elfogadnom, amikor az apja sem tudja? Amikor a gyerek elmegy tőlünk, Ő az, aki kimondja, hogy dejó, hogy elhúzott haza, mert kiborítja és reméli, hetekig nem jön...  pedig szerintem Ő az apja csináljon vele amit akar, engem hagyjanak ki a buliból, nincs nekem idegrendszerem ehhez, ez nem az én feladatom, nem az én kihívásom, nem az én terhem... van nekem elég dolgom az életben, nem kell plusz még egy....
Bubu nem jön, így lazíthatnék magamnak.... de most megfogadtam, hogy figyelmen kívül hagyom a gyereket (ahogy M. javasolta, lesz.rom a stresszes dolgokat - lehet nem így gondolta, de lesz.rom :D) és a mostani hétvégém a - vendégséget leszámítva - a saját nyugalmamról fog szólni, van annak a gyereknek apja is, foglalkozzon vele ő. 
Amúgy rájöttem, hogy nagyon el van kényeztetve M. Reggelente jóval korábban kel mint én, de csak a telefont nyomkodja, majd kényelmesen összekészül és kényelmesen elmegy dolgozni, este kényelmesen hazaér, kényelmesen vacsizik és telefont nyomkod, miközben én reggel felkelek, ide-oda rohangálok  a szoba, a konyha, a fürdő között, elpakolok ezt-azt, mosogatok, rendezgetek, állatokat rendezem, majd rohanok dolgozni, hazafelé ugyanez.. rohanok haza, bevásárlás, főzés, rendrakás, mosás, majd kipukkanva alvás... Vicces, mert ugye mondja, hogy lazítsak, meg "sz.rjam le", de nélkülem életképtelen - pedig nem ilyen fajta, nyilván az elkényeztetés hatása, na ennek vége, ideje visszarázódnia a TÁRSkapcsolatba. Múltkor, miután elmosogattam, egy koszos tányért simán berakott a mosogatóba és otthagyta, na akkor gurult el a gyógyszerem, azóta határozottan korrigálom a hibámat és bizony ráparancsolok M-re reggel is és este is, hogy mik a tennivalók, nem vagyok én sem rabszolga sem házvezetőnő. Mániám, hogy mindent azonnal elmosogatok, könnyebb is rendet tartani, meg hát minek gyűjtögetni a koszos edényeket?
Bevallom nekem néha (...sokszor...) nagyon nehéz a társasélet, én teljesen jól elvoltam egyedül, amikor magamnak csináltam rendet is és rendetlenséget is és vendégeket is csak akkor fogadtam, ha én akartam, flúgos gyereket meg soha... kicsit szűknek érzem a rám osztott szerepet és úgy jól vágyok most vissza a magam kis biztonságos, békés egyedüllétébe.