Ki az a hülye, aki vasárnap este tízkor kenyeret, meg pogácsát süt, úgy, hogy másnap reggel ötkor kell?

Na ki?

Hát én.

De hát mit tegyek, ha a gyerek megrendelte. Én begyúrom, előkészítem, ő ma egyedül otthon kisüti.

Valamelyik nap megállapította, hogy belőlem olyan nagyi lesz, aki örökké süt és az unokák viszik el a süteményeit a barátaiknak, hogy mindenkinek jusson. Mondom neki, Te, hát te sosem viszel el sütit.. Jaaaa... anya, még jó, hát megennék!

A kajairigység nálunk családi vonás.

Kezdek belejönni a kovászos sütésbe, lehet cifrázni a recepteket így meg úgy, de én feltaláltam a spanyolviaszt és a tutit, a kovászhoz kizárólag időre és türelemre van szükség. Van kenyér alapreceptem is és a pogi is, amiről a múltkor írtam. Tegnap megsütöttem az eddigi legjobb kenyeremet, krumplit is tettem bele, egy ideje már csak saját kenyeret eszünk és a tegnapi pogácsa, ami kb. 24 órát állt, úgy sikerült, hogy nagyon. Jó érzés, hogy így falja a család.

A levendulám, kakukkfüvem ezerrel virágzik, a borsó, meg a többi elvetett cucc meg nő, mint a bolondgomba.

Jógázok ezerrel, a srácok valamelyik este nagy arccal közölték, hogy nem is bonyolult.. aztán megpróbáltak egy-két feladatot megcsinálni és szó szerint felborultak. Nagyokat kacagtunk.

Pest már egyáltalán nem üres, szemmel láthatóan senki nem marad otthon, olyan sokan vannak az utcán, mint "normál" esetben. Kicsit csalódott vagyok, én nagyon bírtam az üres várost. Megvolt a hangulata.

De hát mit várhatnék, amikor ez az egész sztori kezd kabaréba átmenni... 3-án csúcspont, 4-től mindentszabad, kivéve Pesten és Pest megyében, illetve hirtelen ott is kötelezővé vált a maszk, ahol eddig nem... eső után köpönyeg?

Nálunk itt bent még mindig tart a két hetes váltás és szerintünk egy darabig el is tart még, de ez nem baj, nem győzök elég hálás lenni a munkahelyemért.

Fényképeket most nem tudok hozni, ugyanis nem frissítette a képtárat otthon a wifi és így nem tudok lementeni, hogy feltölthessek.