Nem hiszek a péntek 13 negatív varázserejében, de a tegnapi napom eléggé komikusra sikerült... mivel mindenhol latyak és pocsolya volt, amit lehetetlenség volt kikerülni, a csizmám maximálisan beázott... a körmösömnél várni kellett fél órát, mert elnézte az időt, sebaj mondom, itt van néhány bolt, körbenézek, van-e hótaposó.. becaplattam az egyik cipőboltba, ahol gyönyörű, fényes járólap van... ami alapjáraton csúszós, de most még fel is mostak benne, illetve a csizmám talpa is hordozott némi nedvességet, így egy pillanat alatt padlóra kerültem...  Természetesen vittem magammal egy egész sor cipősdobozt, cipőstül.. az eladó lemerevedve nézett... mondtam egy szép, "b" betűs szót, majd felálltam, és mosolyogva közöltem a csajjal, hogy "csúszik a kő"... továbbra is láttam, hogy sokkhatás alatt van, így hát mosolyogva elnézést kértem a boltrendezésért... na ekkor már magához tért és nem győzött sajnálkozni, meg faggatott, hogy minden rendben van-e... azt leszámítva, hogy az utcán számítottam a csúszásveszélyre, a boltban nem, végül is minden rendben volt... ismét a térdemre estem, mint nyáron, és a fájós bokám került alám, de súlyos sérülés nem történt...

Rengeteg hó esett, és amikor Királyfimmal hazaértünk, a kapu is felmondta a szolgálatot.. egy fa kapuról van szó, ami már amúgy is ezer sebből vérzett, és kicsit meg kell emelni a bejutáshoz, de ahogy nyitottam, a nagy hó miatt nagyobbat kellett rajta emelni és ez annyira jól sikerült, hogy bezuhantam vele együtt a kertbe és döndültem egy óriásit... Mert ugye a férfiakat nem kell félévente emlékeztetni az elvégzendő feladatokra. Életem párja minden nap megnézte a kaput, ingatta a fejét és közölte, hogy "meg kellene csinálni" ... persze mikor dől az is ki? Amikor nincs itthon a Férfi.
Úgyhogy a bokám mellett a térdem is ismét siránkozik.

Ettől függetlenül pozitívan zárom a "pech-szériát" ugyanis ezekből az esésekből komoly sérülések is kialakulhattak volna, és én csak a térdemet ütöttem meg, úgyhogy hálás vagyok, Őrangyalaim megint kitettek magukért...

Ellenben előkerült a gumicsizmám, és eszembe jutott, hogy néhány éve gumicsizmában vittem végig a telet, amelynek a külsejére csini kötött lábszárvédőt raktam, és mindamellett, hogy nem ázott be, nagyon menőn nézett ki, minden nap megkérdezte valaki, hogy hol vettem... úgyhogy most ismét ez lesz. Az tuti vízálló.

Királyfim igaz, hogy kamaszodik és időnként megfojtanám és visszaküldeném a feladónak, mert flegma, mert lusta, mert... mert..... de nagyon sokszor viszont annyira el tudok olvadni tőle, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni... tegnap is, kérés nélkül segített cipekedni, aztán itthon is magától fogta a hólapátot és lapátolt szorgalmasan, majd hordott be fát is, és elpakolta, amit vásároltunk.  Egy csodálatos kis fickó lett belőle, azt kell mondanom, és ebben semmi anyai elfogultság nincs... már mára is betervezte a feladatait, kaput csinálni, havat lapátolni... bár még csak egy 12 éves kissrác, de ha arról van szó, szeret Férfiként viselkedni, imádja azt a szerepet is. Én meg Őt imádom.

Ez már majdnem fáslis magassarkú :)


Zoknicsizma... ha találok megfelelő kompressziós zoknit, akkor meg van oldva a magassarkú-fásli párosítás az életemben.

Cikk és képek innen:
http://cinnamon4x.cafeblog.hu/2017/01/12/itt-a-legujabb-celeb-divat-amerikabol-zokni-csizma/

Ma reggel, amikor kiengedtem Fülesemet elvégezni a dolgát, újabb sokkhatás ért... nem elég, hogy szakad a hó, még a szél is fúj... pedig arról volt szó, hogy enyhülés jön... ez lenne az..?
A lakást nehéz felfűteni, engem még inkább...
Úgyhogy ma egy melengető nyári képpel várom a tavaszt...

Visszamentem ma a dokimhoz, mivel a lábfájdalmam már borzalmasan kínoz, sőt zsibbad is a bokám... magas a fájdalomtűrő küszöböm, de ezt már én sem bírom... ugyan a röntgen papírt otthon hagytam, de el tudtam mondani, hogy mi volt rajta, állítólag sarkantyú a becsületes neve, valójában úgy néz ki, mint egy kis tüske... és a galád, a lábfejemben lévő rengeteg idegvégződést, meg izmot, meg még ami ott van, na azokat károsítja és rombolja...  kaptam is röntgen besugárzásra beutalót, meg jó tanácsokat.. pl. vegyek talpbetétet, illetve járjak magassarkúban, mert akkor máshova esik a terhelés.. ok, valóban, a csizmám magasabb sarkú és akkor nem fáj a talpam, ellenben a bokám annál jobban... a tanács az volt, hogy akkor fáslizzam be a bokámat... hát szégyenszemre kinevettem a doktornénit... magassarkúval kezelem a "sarkantyúmat", és ha emiatt megfájdul a bokám, befáslizom.. remek ötlet.
Amúgy meg, vizuális vagyok, elképzeltem, de tőletek is megkérdezem, hogy a magassarkú cipő fáslival, szexi-e?
Neten utánaolvasgattam a témának, és az össznépi vélemény a röntgen besugárzás hatásairól az, hogy lófaxot sem ér, és mindenki szenved tovább utána is... szép kilátások, de találok megoldást, mert mindig találok megoldást.  

A tél az egyetlen évszak, amit nem tudok élvezni... azaz a nagyon hideg... így minden évben, január tájékán besokallok... elég a hidegből, sötétségből, szín nélküliségből.. úgyhogy idén is elindítom a tavaszváró-tavaszhívó sorozatomat, hátha életet hoz ebbe a holt időszakba...

Mindent megteszek azért, hogy jó ember legyek, de jelen pillanatban nagyon szeretnék a Pokolba bejutni, mert ott garancia van arra, hogy nem fagyok meg...
(és én nyugodtan vinnyoghatok, mert engem meleg miatt soha, senki nem hallott még panaszkodni!)

Vagy nekem sántít nagyon az erkölcsi felfogásom, vagy tényleg nagyon elkorcsosult ez a világ. Negyvenet betöltött nők, saját párkapcsolatukat, illetve a kiszemelt férfi párkapcsolatát sem kímélve rontanak előre, ha viszketni kezd a bugyiban hordott testrészük... persze mindezt csak "barátként" illetve "ez csak poén"-ként előadva. Persze a poén csak addig poén, amíg ők játszanak mások kapcsolatával, de amikor lebukás veszélye fenyeget, na akkor aztán jön a lázadás, hogy "de ő boldog kapcsolatban él", meg "de ő családos asszony" és persze én vagyok a hülye, mert nincs humorérzékem.
Szerintem aki kapcsolatban, vagy férjes asszonyként él, tudnia kellene, hogy hol a határ, amit megléphet anélkül, hogy saját magát szégyenbe hozná, vagy bárkit kellemetlen helyzetbe, pláne ha egy olyan férfiról van szó, aki egyértelműen párkapcsolatban él.
Illetve a másik pedig az, hogy ha neadjisten félreérthető lennék és ezzel megsértenék bárkit is, nem hogy nem támadnék, hanem mindenképpen megpróbálnám tisztázni a helyzetet és a félreértést... igaz, én sosem írnék kompromittálót. Nem féltékenység ez, hanem egyszerűen arról van szó, hogy nem tudom tolerálni a tiszteletlenséget és ennek a véleményemnek bizony hangot is adok, és ez nem humorérzék függő.