Nem hiszek a péntek 13 negatív varázserejében, de a tegnapi napom eléggé komikusra sikerült... mivel mindenhol latyak és pocsolya volt, amit lehetetlenség volt kikerülni, a csizmám maximálisan beázott... a körmösömnél várni kellett fél órát, mert elnézte az időt, sebaj mondom, itt van néhány bolt, körbenézek, van-e hótaposó.. becaplattam az egyik cipőboltba, ahol gyönyörű, fényes járólap van... ami alapjáraton csúszós, de most még fel is mostak benne, illetve a csizmám talpa is hordozott némi nedvességet, így egy pillanat alatt padlóra kerültem... Természetesen vittem magammal egy egész sor cipősdobozt, cipőstül.. az eladó lemerevedve nézett... mondtam egy szép, "b" betűs szót, majd felálltam, és mosolyogva közöltem a csajjal, hogy "csúszik a kő"... továbbra is láttam, hogy sokkhatás alatt van, így hát mosolyogva elnézést kértem a boltrendezésért... na ekkor már magához tért és nem győzött sajnálkozni, meg faggatott, hogy minden rendben van-e... azt leszámítva, hogy az utcán számítottam a csúszásveszélyre, a boltban nem, végül is minden rendben volt... ismét a térdemre estem, mint nyáron, és a fájós bokám került alám, de súlyos sérülés nem történt...
Rengeteg hó esett, és amikor Királyfimmal hazaértünk, a kapu is felmondta a szolgálatot.. egy fa kapuról van szó, ami már amúgy is ezer sebből vérzett, és kicsit meg kell emelni a bejutáshoz, de ahogy nyitottam, a nagy hó miatt nagyobbat kellett rajta emelni és ez annyira jól sikerült, hogy bezuhantam vele együtt a kertbe és döndültem egy óriásit... Mert ugye a férfiakat nem kell félévente emlékeztetni az elvégzendő feladatokra. Életem párja minden nap megnézte a kaput, ingatta a fejét és közölte, hogy "meg kellene csinálni" ... persze mikor dől az is ki? Amikor nincs itthon a Férfi.
Úgyhogy a bokám mellett a térdem is ismét siránkozik.
Ettől függetlenül pozitívan zárom a "pech-szériát" ugyanis ezekből az esésekből komoly sérülések is kialakulhattak volna, és én csak a térdemet ütöttem meg, úgyhogy hálás vagyok, Őrangyalaim megint kitettek magukért...
Ellenben előkerült a gumicsizmám, és eszembe jutott, hogy néhány éve gumicsizmában vittem végig a telet, amelynek a külsejére csini kötött lábszárvédőt raktam, és mindamellett, hogy nem ázott be, nagyon menőn nézett ki, minden nap megkérdezte valaki, hogy hol vettem... úgyhogy most ismét ez lesz. Az tuti vízálló.
Királyfim igaz, hogy kamaszodik és időnként megfojtanám és visszaküldeném a feladónak, mert flegma, mert lusta, mert... mert..... de nagyon sokszor viszont annyira el tudok olvadni tőle, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni... tegnap is, kérés nélkül segített cipekedni, aztán itthon is magától fogta a hólapátot és lapátolt szorgalmasan, majd hordott be fát is, és elpakolta, amit vásároltunk. Egy csodálatos kis fickó lett belőle, azt kell mondanom, és ebben semmi anyai elfogultság nincs... már mára is betervezte a feladatait, kaput csinálni, havat lapátolni... bár még csak egy 12 éves kissrác, de ha arról van szó, szeret Férfiként viselkedni, imádja azt a szerepet is. Én meg Őt imádom.
