Nem tudom, hogy mik ezek a mostani bánatos megnyilvánulások, versek... hiszen jól, felszabadultnak érzem magam, vidámnak és előretekintőnek... talán az lehet, hogy egy nehéz életszakasz zárult le bennem ismét és ahogy távolodunk időben az eseményektől, a sok befeszült érzés enged fel, mint ahogy hógolyó olvad fel szobahőmérsékleten... én mindig ilyen voltam, vagyok és leszek is. Kemény vagyok, erős, elnyomok magamban dolgokat, a megoldásra koncentrálok... aztán amikor elmúlt az időszak, már nincs szükség a helytállásra, hirtelen minden, mit elnyomtam, elemi erővel tör ki belőlem.. tisztulok most is és engedem... hadd jöjjön, aminek jönnie kell... az írás terápia most is, mint mindig... segít feldolgozni azt is, aminek nem is vagyok tudatában.