Időnként kidobja a facse az ismerőseim által kedvelt bejegyzéseket.. bizony, a srácokét is.. így figyeltem fel egy magyar kislányra, irtó nagy műcicikkel.. mivel még igen tojáshéjasnak tűnt, rákattintottam az oldalára, ami szerint bizony már 20 éves... szóval, szilikondudák, agyontetoválva a bőre, és a megosztásai csak a luxusról szólnak... hát nem is tudom... én nem lennék büszke a lányomra, ha így élne 20 évesen... és nem, nem a sárga irigység szól belőlem... azon agyalnék, hogy mit rontottam el, hogy a gyerekem így akarja kivívni a figyelmet magának... persze, lehet, hogy nem, hiszen általában az ilyen szülők nem látják a hátteret, túlságosan el vannak foglalva magukkal, a gyereknevelés az anyagi források biztosításával kezdődik és ér véget... 

Ennek a lánynak nagyon szép az arca, a szemei, a haja, és a teste is formás, még női szemmel is... korábbi képei között ott vannak az eredeti didkók is, és semmi baj nincs velük, azt leszámítva, hogy néhány képen már-már a homlokáig nyomatja fel őket a melltartóval, hogy feltűnőbbek legyenek, de eredetileg teljesen rendben van a csaj... szóval egyszerűen nem illenek hozzá az ekkora, látványos szilikonlabdák, amik ugyan vonzzák a tekintetet, de feltűnően természetellenesek... a tetoválásokat szeretem, nekem is van és lesz is, de azt gondolom, hogy 20 évesen még korai az ilyen mértékű agyontetoválás... a pénzt sem sajnálom tőle, de az, hogy minden nap méregdrága cuccokat posztol ki, hogy ezt meg azt vette, itt meg ott nyaral, valahogy visszatetsző... Ok rendben fiatal és bohó... de vajon hol vannak a szülei? Büszkék rá? Vagy ahogy írtam, a pénzzel kompenzálják a szeretetüket és ő pedig így próbálja a valós értékek helyének zajos ürességét teletömni a lelkében...? 

Húsz évesen ez az életstílus motiválja, mi lesz később? Ha már most sincs megelégedve a testével, mi lesz később...? 

Oh, és mennyi ilyen van... és az ilyen lányok miatt érzik a mai lányok értéktelennek magukat... hiszen a fiatal lányok önbecsülése sincs maximumra tekerve, és hát mit látni mindenhol? Műlányok, műnők, sekélyes műéletek... pedig hát, valójában egyértelmű, hogy a művilágban élők önértékelésével van igazán gond...