Sokszor mondják, túl szigorúan veszek dolgokat, lazítsak... ok, rendben, lehet, hogy így van... az én szememben viszont emberek túl lazán fognak fel és kezelnek dolgokat. 

Ha én egy konkrét szolgáltatásra nyújtom be az igényemet, és kiderül, hogy az, amit meghirdettek, már nem aktuális, de van helyette más, amit a figyelmembe ajánlanak, akkor, ha az a másik szolgáltatás az általam igényelt helyébe léphet, megfontolom az ajánlatot, de amikor köze nincs hozzá... na akkor szőkül a hajam vagy három árnyalatot... 

Persze, tudom én, hogy az élet egy marketing, amely arra alapul, hogy az emberek céltalanul bolyonganak és többségüknek fogalma sincs arról sem, hogy honnan jön, de legfőképpen arról, hogy hová tart és mit akar... legyen szó életének bármilyen területéről. Éppen eme bizonytalanság miatt - tisztelet a kivételnek - bárkire bármit rá lehet sózni, és itt nem az mlm hálózatépítésre gondolok elsősorban, hanem, hogy mondjuk zsemlét vegyen-e vagy az egész pékséget, a nyári hőségben szandál helyett csizmát, mert az éppen akciós, vagy ha egy igazgatói munkakörre jelentkezik jó lesz neki a takarítói is, mert éppen ott van hely. 

  

Sajnos én az a fajta vagyok, aki határozottan, célirányosan halad. Tudom, hogy mire vágyok és bár a céljaim tekintetében rugalmas is vagyok, de amikor palira akarnak venni, akkor tény, befeszülök. Mert ha én egy piros, pöttyös labdára vágyok, akkor az igényeimet nem elégíti ki egy sárga fakocka, akármennyire is szép, vagy akciós. És ekkor jön a válasz, hogy jajj, ne legyek már ennyire merev... 

Én kérek elnézést, most megyek, hamut szórok a fejemre és önostorozást hajtok végre.