Tegnapelőtt váltottunk pár szót az (étel)szállítóval a termékek minőségéről (semmi negatívum, szimpla beszélgetés). 

Erre tegnap az ebédem mellé - a cég ajándékaként - kaptam egy szelet narancsos csokitortát az észrevételeimért cserébe. 

Reggeli készülődés közben puffogok valamiért... rámnéz azokkal a gyönyörűszép, nagy, barna szemeivel, odajön, hozzám bújik, átölel, megpuszilgat, miközben elnézően mondja: "látom anya, még nem hat a kávé"... 3>

Felkelek, megiszom a kávémat, majd rezzenéstelen arccal eltakarítom a napi hulla maradványait éspervagy felmosom a vértócsát, majd, mintha mi sem történt volna, folytatom a napomat és megpróbálom feldolgozni, hogy egy kegyetlen sorozatgyilkossal élek együtt, aki nagyrészt fel is falja áldozatait... és mindezek után képes kajáért hisztizni. 

Ezt a bejegyzést közzétettem azon a bizonyos közösségi oldalamon is, erre az egyik barátom hogy reagál?