Kaptam ajándékba két nagy tököt. Mivel tökgyalum nincs otthon, így elkezdtem agyalni, hogy mit is kezdjek vele... nézegettem a neten a recepteket, de egyik sem hatott meg... nos, a vége az lett, hogy egyikőjüket felkockáztam, jénaiba tettem, tejfölből, krémsajtból, tejből és carbonara porból szószt készítettem hozzá, ráöntöttem úgy, hogy teljesen befedte a tököt, a tetejére reszelt sajtot szórtam és megsütöttem... enyhén szólva is bitang jó lett. A szósz a sütéstől krémsűrűvé vált, és kihűtve is mennyei finomság lett belőle.
A magokat meg jól eltettem, hogy legyen jövőre nekem is.
reformok
Laktózmentes, nyírfacukorral készült, zabpelyhes - ronda de finom vacsora.
Az alapanyagokat egy ideje már lecseréltem, de konkrét recept kivitelezéshez nem volt bátorságom még, csak a recepteket nézegettem. Tegnap megkívántam egy kis desszertet, és úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy palacsintát csináljak, méghozzá zabpehelyből.
Az én módszerem az, hogy átnézek a neten egy csomó receptet, majd azokat felhasználva, de mégis egy saját receptet alakítsak ki.
Zabpelyhet és némi zabkorpát összeturmixoltam dupla adag laktózmentes tejjel, egy tojással, olajjal, de csak annyit tettem bele, hogy ne ragadjon le (mert amúgy az olajat nem bírom), pici sóval, cukor nem kell bele.
Hagytam kicsit állni, és kisütöttem. A túró tölteléket nyírfacukorral édesítettem.
Megettem, isteni volt, de nem tömött úgy el, mint a hagyományos palacsinta. Szóval bevált.
Az alapanyagokat egy ideje már lecseréltem, de konkrét recept kivitelezéshez nem volt bátorságom még, csak a recepteket nézegettem. Tegnap megkívántam egy kis desszertet, és úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy palacsintát csináljak, méghozzá zabpehelyből.
Az én módszerem az, hogy átnézek a neten egy csomó receptet, majd azokat felhasználva, de mégis egy saját receptet alakítsak ki.
Zabpelyhet és némi zabkorpát összeturmixoltam dupla adag laktózmentes tejjel, egy tojással, olajjal, de csak annyit tettem bele, hogy ne ragadjon le (mert amúgy az olajat nem bírom), pici sóval, cukor nem kell bele.
Hagytam kicsit állni, és kisütöttem. A túró tölteléket nyírfacukorral édesítettem.
Megettem, isteni volt, de nem tömött úgy el, mint a hagyományos palacsinta. Szóval bevált.
mivaaan?
Aszongya a recept, hogy "öntsd hozzá a makaróniPORT"...
hülyeségem határtalan (de elismerem)
Jól hangzott, hogy "ízesített ásványvíz", gondoltam kipróbálom, úgysem ittam még ilyet, mindig natúr csapvizet iszok (én azt szeretem), esetenként (sima) ásványvizet... feltételeztem, hogy van egy enyhe gyümölcsös, frissítő íze ... aha... egy rémesen cukros, édes, ihatatlan löttyöt találtam a palackban, még jó, hogy a számat nem ragasztotta össze (pedig hogy örülnének néhányan), de azt két korty után éreztem, hogy a cukromat viszont megdobta (pedig édesítővel ízesített, hát persze...).
Eddig nem vettem még ilyet, és most is utoljára, maradok a sima víznél, köszi.Így jár az, aki az agyát páncélszekrényben tartja elzárva, és a kulcsot eldobta.
falánk vagyok...
Ma reggel egy 25 cm-es kolbásszal indítottam a napot (lemértem!). De NEKEM még az is kicsinek bizonyult.
Pedig ettem hozzá kenyeret is.
Még jó, hogy akad ilyen-olyan falnivaló a titkos éléstáramban. Végszükség esetén pedig van egy büfé is az épületben.
:)
Engem annyira utálnak itt a sarki hentesnél, hogy amikor azt mondtam, " de ennék eztmegazt", azt mondták, rendben, ők bizony megfőzik a kedvemért.
Csak egy kérdés...
Na de most tényleg... ki az az elmebuggyant, aki reggelire csokis muffint eszik tepertős pogácsával...?
:)
Tegnapelőtt váltottunk pár szót az (étel)szállítóval a termékek minőségéről (semmi negatívum, szimpla beszélgetés).
Erre tegnap az ebédem mellé - a cég ajándékaként - kaptam egy szelet narancsos csokitortát az észrevételeimért cserébe.
Szeretem, amikor kedvelnek :)
gasztro
Az úgy volt, hogy úgy döntöttem, hogy megreformálom az étkezésemet. Mivel jellemző módon, eléggé rendszertelen volt, reggelire péksüti, szendvics, ebédre jó esetben hoztam otthonról, rosszabb esetben kiszaladtam a boltba "valamiért", vacsora dettó. A tipikus stresszes, túlhajszolt életmód, ahol nem hogy az egészséges táplálkozás nincs jelen, de maga a táplálkozás van az utolsó helyen...
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy innentől kezdve házhoz kérem az ebédet. Egyrészről változatos az étrend, megfőznek helyettem és az ára is megéri, másrészről a szervezetem baromi hálás lesz, mert végre rendesen eszek.
Néztem a kínálatot és egy hirtelen agymenésem következtében kitaláltam, hogy akkor ha már lúd, legyen kövér, egyszer élünk, én bizony kipróbálom a lúgosító menüt. Na nem fogyókúra miatt, hanem azért, hogy ezt a sok vackot, amivel tömtem magam, kicsit kompenzálja. Eme döntésemet keddre meg is bántam, ugyanis aznap hoztak először tofut. Amit egyébként száz évvel ezelőtt már ettem, akkor sem volt kedvencem, és most sem lett az. Tőlem aztán grillezhetik, magyarosíthatják, az ízetlen, szagtalan, jellegtelen "valami" marad a számomra, nulla élvezeti értékkel. A szójáról ugyanez a véleményem. Persze, aki szereti, egye, én nem fogom megenni előle.
Ettől függetlenül végig ettem a heti menüt csakazértis - aki hülye döntéseket hoz, vállalja a felelősséget elven, bár lelkesedésem egyre inkább hasonlított egy marék döglött molylepke repülési kedvéhez. Csütörtöki menüm fogyasztása közben állítólag olyan elkeseredett képet vághattam (ecetes-hagymás lencsesaláta volt, magyaros tofuval), hogy drága főnököm rám nézett, majd szigorúan közölte, hogy tök jó, hogy most már rendszeresen eszek, de ezt az egészségességet hagyjam már a francba (csúnyábban mondta), mert nem nekem való.
Természetesen a héten már ignoráltam azt a menüsort - így a környezetem is fellélegzett, mert aggódtak miattam.
Ma pedig nem paprikás krumplit eszek, hanem paprikás burgonyát. És ezen kacarászok egy órája. Paprikás burgonya. Urizál a cég.
Egyébként jó döntés volt ételt rendelni, mert rendszert hozott a munkahelyi táplálkozásomba, az ételek pedig nagyon finomak és méretes adagok.
csokitortát reggelire?
IGEN!
Tegnap...
Ma Rákóczi túrós volt az indító étkezés.
Ez a Cirnyóápdét.
Szabadalmaztatni fogom.