Felkelek, megiszom a kávémat, majd rezzenéstelen arccal eltakarítom a napi hulla maradványait éspervagy felmosom a vértócsát, majd, mintha mi sem történt volna, folytatom a napomat és megpróbálom feldolgozni, hogy egy kegyetlen sorozatgyilkossal élek együtt, aki nagyrészt fel is falja áldozatait... és mindezek után képes kajáért hisztizni. 

Ezt a bejegyzést közzétettem azon a bizonyos közösségi oldalamon is, erre az egyik barátom hogy reagál?