.... hogy nem az én macskám lenne, ha nem kellene örökké megmenteni... éjfélkor, amikor hazaértem, őfelsége a tetőn szambázott, eléggé pánikszerű hangulatban. Nem tudom, hogy mászott oda ki, de persze, hogy vissza már nem talált.
Próbáltam meggyőzni, hogy amúgy macskamód ugorjon le, majd én elkapom, de nem volt vevő az ötletre (pedig max 1,5 méter). Úgyhogy az éj közepén átrendeztem a teraszt és az odatolt széken, meg asztalon egyensúlyozva, magassarkúban véghezvittem a mentőakciót.
Mielőtt bárki megkérdezné, miért magassarkúban, válaszolok is rá. Kinek lenne ideje átöltözni, meg cipőt váltani, amikor életveszélyben van a macskája? Na ugye.
Ja, és a másik kérdésre a válasz, van létra, persze, hogyne lenne, de arra nem mertem felmászni, mer' az ingatag. Nehogymá' leessek!
Ja, és közben a szomszédban valami időzavarban lévő kakas nagyon mondta a magáét...
