... egy vasúti pénztárnál lezajlott beszélgetésből.

- Csókolom! Nem jött az anyukám az Inter Cityvel (nem gyerek, nem tini, felnőtt volt az illető!!!)
- ... Igen?
- Lehet, hogy a következővel jön?
- ...

Időnként elmegyek beszélgetős közvélemény-kutatásra. Két óra beszélgetésért-vélemény-nyilvánításért (hát nem nekem való feladat?) cserébe általában hatezer forintos vásárlási utalványt adnak, vagy ritkább esetben ugyanilyen értékben tök jó ajándék csomagot.
A héten is voltam, szörp témakörben voltak kíváncsiak a véleményemre.
A fizetség pedig szörp volt. 2 zsugor (azaz 12 darab) nagy üveges, Ági szörp.
Szerintem ezen egy darabig el fogok vigyorogni és szerintem most néhány évig nem kerül fel a bevásárló listára ez a termék (amúgy örülünk neki, a gyerek imádja).

A szegedre tartó esti sebes-személy vonaton a múltkor egy szegedi idős úrral beszélgettük végig az utat, a minap pedig egy kecskeméti sráccal - az első pillanattól kezdve az utolsóig, mintha régi ismerősök volnánk.
Pedig még csak a másik keresztnevét sem kérdeztük meg.

Szeretek így utazni :)

... és egyébként miért mindig a leglassabbak mennek elöl (és úgy, hogy semmiképpen se lehessen kikerülni őket!)?

.. igazán jó munkás. Sorba nyírja ki a Bélákat. Jelenleg a III. Béla projekt folyik, de IV. Béla is feltűnt már. Kis kamikaze egerek hadat üzentek, lehet, hogy úgy döntöttek, hogy életük fénypontja egy macskával megküzdeni és utána hősi halált halni, vagy pedig annyira el vannak keseredve, hogy úgy döntöttek, hogy életüknek akár egy macska által is, de véget kell vetni.

Kis alkalmazottam pedig nem csak, hogy jó harcos de szeretni is ellenállhatatlanul tud. Le se tudom vakarni, mert mindenhova jön velem, állandóan láb alatt van és folyamatosan készenlétben kell lenni, nehogy rálépjünk. Non-stop dorombol, és az egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy a mellkasomra, vagy a vállamra fekszik, és simogatja az arcomat - természetesen körmeit behúzva, de volt már arra is példa, hogy lenyomott egy cicapuszit - nem megnyalt, csak a nózijával megbökte az arcomat.

"... hogy összeillik a szánk..."
(szólal meg a százhuszonnyolcmilliomodik csókunk után...)

Mi a baj? Semmi. Mi a baj? Minden. Mi a baj? Nem tudom... talán az időjárás.... Igen, biztosan az, a maga borongós, szomorú, könnyes hangulatával, ami rám is hatással van... 
Egyedül lenni jó.  Nem magányt jelent. Csak egyedüllétet... amikor kivonulok a világból, hogy egyedül legyek önmagammal és halljam lelkem suttogását...
de néha... mégis... olyan súlyos csend telepedik rám, melynek terhét nem viselem jól.... kérdőjelek sokasága villog a fejemben, válaszra várnám dübörögtetik gondolataim kapuját...
Miért? - kérdezem a csendtől... miért, miért, miért... visszhangzik és halkul el a kérdés a némaságban...
Miért? - kérdezem ismét... de nem felel senki... miért, miért, miért...
Áthullámzik rajtam a fájdalom, görcsbe ránt, szorít, nem enged... mi fáj, kérded... semmi, csak az élet... suttogom, magam sem hallom...
... és könnyeim az esőcseppekkel együtt erednek...
Sétálok egyet... igen, az jó lesz, az jót tesz... a levegő hideg, csípős... jólesik, pedig nem szeretem a hideget...  de ez most kell... érezni akarom... fúj a gyenge szellő.... és én kérem, fújjon... fújja ki a fejemből a sötét, fájó gondolatokat...