A szegedre tartó esti sebes-személy vonaton a múltkor egy szegedi idős úrral beszélgettük végig az utat, a minap pedig egy kecskeméti sráccal - az első pillanattól kezdve az utolsóig, mintha régi ismerősök volnánk.
Pedig még csak a másik keresztnevét sem kérdeztük meg.

Szeretek így utazni :)

... és egyébként miért mindig a leglassabbak mennek elöl (és úgy, hogy semmiképpen se lehessen kikerülni őket!)?

Mer' én olyan előrelátó vagyok, és mer' évek óta felvásárolják előlem a Törptélapókat a boltokban, most jól bevásároltam, hogy a kollégákat legyen mivel felköszönteni, ha eljön az ideje.
Lelkesen be is csúsztattam a zsákmányt a fiókba, és büszkén megveregettem a vállamat, hogy idén ezt ilyen ügyesen letudtam. 

Hátöhm... újabb készlet beszerzésére van szükség...

olyan ember "babája", akinek a már majdnem egy évvel ezelőtt megszűnt párkapcsolatának a fényképei még mindig fent figyelnek az oldalán...(és, hogy tuti nem hinném el, hogy le van zárva, az is biztos).
De mindenki maga dönti el a saját értékét... 

... vannak nehéz napjaik, azaz "ha a zsebben nem turkáltál volna, a fogad is megmaradt volna."

Vannak emberek akik a tötymörgést olyan tökélyre tudják fejleszteni, hogy az valami fantasztikus.
De megvan annak is a haszna, mert úgy felmegy a vérnyomásom, mialatt a száz métert megteszem a vonattól a munkahelyemig, hogy kávéra már nincs is szükségem.

... a kávé megdobogtatja a szívem!
(ugye, hogy nem vagyok szívtelen?)

...Szulák Andrea nekem is adhatna egy videó-kamerát, hogy rögzítsem a tapasztalataimat.