ENJOY!

Papírsárkány

2013. szeptember 01. 09:09 - Jaguár

Gondolkodtam, hogy tán ideje lenne egy új cirmost beszerezni, de rájöttem... nem jó ötlet... egyrészről költözni szeretnék, és az macerás lenne cicával pluszban (persze, tudom, ez hülye kifogás), másrészről... 
Tegnap, ahogy bicikliztem ki az állomásra, és az út szélén, már majdnem az állomásnál, feküdt egy cica... egy Mazsi. Tudtam, hogy nem ő, de... pont ugyanúgy nézett ki... hazafelé is arra vettem az utamat és jól megnéztem... tényleg nem a Mazsika volt... csak ugyanúgy nézett ki... őt láttam benne... néztem a kis selymes bundáját... eddig nem is sírtam miatta, de most nagyon kihozta belőlem...

Egy szép nyári napon leült a kapuban, és ott nyivákolt. Behoztam. Nagyon beteg volt. Gyógyítottam. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk... Tíz év hosszú idő... Megszületett közben a kisfiam.. akire ő is vigyázott. Ha sírt, odafeküdt mellé, és dorombolt, hogy megnyugtassa. A vizslámmal életre szóló barátságot kötöttek, együtt is aludtak... és ő kísérte át a szivárványhídon, amikor elment... utána pedig hetekig csak bújt az ölembe és sírt... mert egy macska is tud sírni, most már tudom... 

Tavalyelőtt a szilveszteri tüzijáték miatt sokkot kapott, de abból is kigyógyítottuk a szeretettel... és idén télen pedig a macskanáthát kapta el... abból is meggyógyítottuk. 
Elment minden nap vadászni, de bejelentkezett, reggel is és este is. Nyitottam az ajtót, és már robbant be... 
Nagyon sok szeretetet adott, de az ezzel kapcsolatos igénye is nagyon magas volt...

Most is, amikor nyitom az ajtót, várom, hogy berobbanjon... még mindig várom haza, és azt hiszem, ez így is marad már... kint van a kis tálkája is... rosszalkodott sokat, lelopta a virslit az asztalról, hozta sorban a gyíkokat, egereket, szárnyasokat... de most más vágyam sincs, mint hogy egy döggel a szájában besétáljon kis tappancsain, mintha mi sem történt volna...

Tegnap amikor megláttam azt a cicát... ahogy láttam, hogy a szellő fújja a bundáját élettelen kis testén... mélyen érintett... eszembe jutott Mazsikám selymes kis bundája... most gondoltam bele először igazán, hogy mi van, ha már nem jön haza.... és bánt, igen bánt, hogy nem tudom, mi történt vele... mivel egészséges volt, nem a betegség miatt ment el... remélem, könnyű volt az átkelése... 

Volt mellette számos másik cicám is, akik kedvesek voltak, de... Mazsi csak egy van... ő nem egy cica, ő maga a Macska. A pótolhatatlan... Biztosan lesz még cicám, mert nekem kell... de olyan, mint Mazsi nem lesz még egy... 

Sok zsebkendő fogyott tegnap óta... 
2 komment

nincs itthon a macska...

2013. augusztus 31. 10:27 - Jaguár

... cincognak az egerek. És banyek tényleg... itten van egy apró kis illetéktelen behatoló. Akitől nem félek, de rettenetesen irtózok.

Amíg az én Mazsikám felügyelte a rendet, itt ilyen soha nem volt! Aki ide bejutott, az se a saját lábán jött és már nem cicerézett....

Akarom haza az én kis drágaságomat....!!!

És, ebből következően, haladéktalanul be kell szereznem az új biztonsági személyzetet. Akit természetesen nem fogok megszeretni, akihez nem fogok kötődni... aki nem fog ilyen nagyon hiányozni, ha egyszer mennie kell...-  és ez teljesen független attól, hogy szaladgál-e itt ilyen kis galád dög, vagy nem. 
2 komment
Címkék: négylábúim

wifi, nem wifi

2013. augusztus 30. 16:30 - Jaguár

Tök poénnak tartom, hogy a személyvonatokon - mifelénk - van wifi. Ez azért poén, szerintem, mert a gyorsvonatokon viszont nincsen. Azé' rendesek, hogy figyelnek a Pest vonzáskörzetében élők komfortérzetére - akik messze utaznak azoknak meg... túrósrétes az orruk alá, hacsak nem intercity-vel mennek! :)

Amúgy eddig hiába csatlakoztam a wifihez, mégsem volt net a telefonomon - mármint a wifi által. Na gondoltam, egy nagy kalap makimajom az egész, nem ér semmit - de azért megvoltam nélküle (...valahogy :)). 
De ma reggel kigyulladt a fejemben a kis villanykörte, megvilágosultam - értsd, tök véletlenül rájöttem, eddig miért nem működött -, és lett wifis net az én telómon is. Nem létszükséglet, de ha már van, akkor miért ne élvezhetném? :)
Szólj hozzá!
Címkék: általános

térrendezés

2013. augusztus 30. 16:30 - Jaguár

Rendezgettem a kedvenc blogokat. Ami "meghalt" - azaz törlésre került a tulajdonos által -, töröltem.
Valamint vesztettem egy "rendszeres olvasó"-t is... ugyanis leiratkoztam a saját blogomról (azt sem értem, hogy miért voltam feliratkozva, nem szoktam magammal pacsizni, de mindegy)..
Most rend van és fegyelem. De rend mindenképpen. Legalább itt, ha már a konyhámban ott maradt a mosogatnivaló.

Szólj hozzá!
Címkék: általános

Turmix egy papagájból

2013. augusztus 28. 16:30 - Jaguár

Na nem mintha fogyózni akarnék, de időnként rám jön a perverzió, hogy diétákról olvasgassak. Csak azért, hogy közben ámulhassak és bámulhassak, és, hogy szörnyülködhessek azon, hogy bizonyos diétákat hogy lehet túlélni? 

Mert én tuti éhen halnék, ha például ezt kellene ennem:

Reggeli: turmix egy banánból, egy mangóból és egy pohár narancsléből.
Tízórai: egy pohár narancslé.
Ebéd: turmix egy zellerszárból, egy paradicsomból és két répából.
Uzsonna: turmix egy uborkából és egy kis pohár sovány joghurtból.
Vacsora: turmix egy fél grépfrútból, egy papajából és egy pohár almaléből.

Na mindegy, igazából nem is erről akartam írni, hanem meg akartam említeni, hogy a vacsoránál azt olvastam, hogy turmix egy papagájból. 

Az én mai diétám amúgy rakott kelkáposzta, lekváros piskótatekerccsel, és nem cserélném el holmi papagáj turmixra. Chö!

Ja, egyébként a szellemi fáradtságról olvastam, és ezt a diétát a témakörben találtam. Biztosan hatékony lehet, hiszen ilyen táplálkozás mellett nyilván nem az jutna eszembe, hogy milyen fáradt vagyok, hanem az, hogy milyen éhes!
2 komment
Címkék: gasztro

vélemény

2013. augusztus 26. 08:42 - Jaguár

Soha nem értettem, miért kell ügyet csinálni abból, hogy ki hol dolgozik, milyen beosztásban van. Nincsen különbség az emberek közöt. Nem attól lesz valaki intelligens mert "menő" helyen dolgozik és nem attól lesz buta, mert tegyük fel utcaseprő. De sokan sajnos mégis ebből indulnak ki. 

Szülés után nem a szakmámba mentem vissza dolgozni, hanem mekizni kezdtem. Szerettem csinálni, szerettem a munkát, a társaságot is. Nem éreztem magamat kevesebbnek másoknál - azoknál akik oda jöttek vásárolni - miért is tettem volna? Ám a vásárlók viszont - a kevésbé értelmesebbje - azt éreztette az ott dolgozókkal, hogy senkik. Egy régi kolléganőm amikor ott meglátott, lesajnálóan annyit kérdezett, hogy "ide jutottál?"... én meg büszkén mondtam, hogy igen és nem értettem, mi a problémája. 

Azóta ismét a szakmámban helyezkedtem el, amit nagyon szeretek. És továbbra sem érzem azt, hogy több lennék másoknál, avagy kevesebb. Miért is érezném? 

Ám, most vannak olyanok, akik azért tesznek szemrehányást mert egy ilyen munkakört látok el. Nem igazán tudok mit kezdeni az ilyen emberekkel.

Időnként belefutok ilyen jellegű megnyilvánulásokba, amikor valaki betalál és saját érveléseként beveti fegyverként a munkakörömet célzó gunyoros beszólását, aztán veregeti a vállát, hogy de jól megaszonta. 

Én meg továbbra sem értem az ilyen jellegű különbségtételt. Itt dolgozom, igen, büszke vagyok rá igen, ugyanúgy, ahogy büszke voltam a mekis munkámra is. Miért ne lennék?

Az viszont tény, hogy amikor valaki meg akar alázni egy ilyen megnyilvánulással, akkor felvonom a szemöldököm, hogy "igen?" És amikor úgy érzem, hogy ez bizony már több a soknál, hogy ezzel túllőtt a célon, akkor bizony hajlamos vagyok arra, hogy ennek megfelelően lépjek. 

Alapelvem, mindig annyi tiszteletet adok a másiknak, amennyit kapok. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, tartja a mondás. Úgyhogy, ilyen esetekben úgy állok a dolgokhoz, hogy akkor barátom, ha te így, én úgy, viseld a következményeit.
Ha te úgy véled, hogy leszólsz azért, mert többnek tartasz magadnál, akkor legyen akaratod szerint.
Félreértés ne essék, nem teszek én semmit, csak megerősítem az érzéseiben. Nem veszekszek, nincsen hangos szó - nyugodt és higgadt vagyok...és kimért, végtelenül udvarias. De mégis, vagy talán éppen ezért, minden megnyilvánulásom azt erősíti a másik félben, hogy fentről lefelé nézek rá, hogy ő - hozzám képest - valóban egy senki. 

Tőlem mindig mindenki azt kapja, amit ad, úgyhogy érdemes nekem jó dolgokat adni :).

5 komment
süti beállítások módosítása