Hétvégi pillanatok....
Azért annak is megvan a hangulata, és körülbelül ugyanolyan ébresztő hatással van rám, mint egy kávé, amikor reggel, az ajtón kilépve, egy szárnyas maradványai fogadnak.
Nézzük a jó oldalát, vakarcsom gondoskodik a betevő falatjairól.
giccses idillem
Kora hajnalban, öt órakor ébredek. Már ébredezik a természet is, a nap pont akkor kukkant ki a horizont takarója alól... A bögre kávémat a tornácon, a hintaágyban ringatózva fogyasztom el, miközben hallgatom a madarak csivitelését és gyönyörködöm a színpompás hajnali fények táncában...
Indulni kell, és én korábban indulok, és a vasúthoz vezető utam egy röpke sétává, kirándulássá alakul át, gyönyörködöm a színekben, a fehér és rózsaszín habokba öltözött fák szépségében, magamba szívom a tavasz illatát és tovább figyelem, ahogy a nap sugarai misztikus fények formájában birtokba veszik a világot.
Zen-hangulatom kitart egészen a munkahelyemig, és még a munka is könnyebben megy egy ilyen hajnal után.
Majd délután, az egész napos hajtás után alig várom, hogy leszállván a vonatról, ugyanezt az utat tehessem meg hazafelé.. a felgyülemlett stressz lélegzetről lélegzetre távozik belőlem, a napot pedig a hintaágyban ringatózva, a naplementében gyönyörködve, az elcsendesülő táj zümmögését figyelve zárom... a tiszta égbolton pedig a csillagok is mosolyogva kívánnak jóéjszakát...
Indulni kell, és én korábban indulok, és a vasúthoz vezető utam egy röpke sétává, kirándulássá alakul át, gyönyörködöm a színekben, a fehér és rózsaszín habokba öltözött fák szépségében, magamba szívom a tavasz illatát és tovább figyelem, ahogy a nap sugarai misztikus fények formájában birtokba veszik a világot.
Zen-hangulatom kitart egészen a munkahelyemig, és még a munka is könnyebben megy egy ilyen hajnal után.
Majd délután, az egész napos hajtás után alig várom, hogy leszállván a vonatról, ugyanezt az utat tehessem meg hazafelé.. a felgyülemlett stressz lélegzetről lélegzetre távozik belőlem, a napot pedig a hintaágyban ringatózva, a naplementében gyönyörködve, az elcsendesülő táj zümmögését figyelve zárom... a tiszta égbolton pedig a csillagok is mosolyogva kívánnak jóéjszakát...
Garai Gábor: Bizalom
S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül
/1964/
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül
/1964/
Read more: http://antalkiss.hupont.hu/30/garai-gabor-versek-ii#ixzz2QpweSiWa
:)
Tegnap, mindenféle jeles alkalom nélkül, csak úgy, kaptam egy óriási és nagyon finom krémest.
Ma meg, ezt a két édes mosolyú édességet - azért kettőt, hogy ne kelljen választanom közöttük. És akkor ne vigyorogjak, mint egy ishler :)
Ma meg, ezt a két édes mosolyú édességet - azért kettőt, hogy ne kelljen választanom közöttük. És akkor ne vigyorogjak, mint egy ishler :)
az a baj, az a baj...
A gumimacikkal csak az a baj, hogy mindig kevés van belőlük (és nehogy nekem valaki azzal jöjjön, hogy tudom-e, hogy miből van! Tudom!)
és már a fák is virágoznak :)
Bármikor, bármennyit.
Felfedeztem, hogy a ...
... a "hivatalos" receptes oldalak süteményes receptjei alatt mindig van egy fogyókúrás reklám.
Engem ez mulattat :)