... fiam túlbeszél engem. Az is szép teljesítmény, mert ha valaki, akkor én aztán tudok csacsogni (nőből vagyok), de szerintem túlbeszél egy egész falunyi pletykás asszonyságot is.
Teljesen el vagyok nyomva.
Na jó....
... néhány fokkal lehet kevesebb, mert ezt a meleget már nem bírom sörrel követni.
öregember nem vénember
Olvastam ám én egy olyat, hogy Johnny Depp szabad prédává vált, fel is csillant a szemem, aztán azt is olvastam, hogy 49 éves, és hát nahát, őcukisága ilyen vén trotyli lenne? De azért lássuk be, nem sok ilyen szexi 49 éves pasi szaladgál az utcákon, pedig mennyivel szebb lenne a világ.
megjegyzem
Idén a második napszemüvegem lett öngyilkos.
Páternoszter
Körte után dinnye
Ti találtatok már dinnyében kukucot?
Én még sosem. Fel is merült bennem a kérdés, hogy abban miért nincsen?
Nem voltam rest, megkérdeztem a barátomat - Guglit - de ő sem tudott kérdésemre választ adni.
Ti tudjátok a választ?
hamm
Miután befaltam a felaprított körtét a tálból, akkor vettem észre, hogy ott maradt morzsának egy kukuc. Azt persze mindannyian tudjuk, hogy egy kukuc nem kukuc, és ahol egy van, ott biztosan van (volt) több is.
Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a dolgok jó oldalát nézem.
Ma (magas fehérjetartalmú) húst ettem, bio-gyümölcs körettel.
Ez ám az egészséges táplálkozás.
Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a dolgok jó oldalát nézem.
Ma (magas fehérjetartalmú) húst ettem, bio-gyümölcs körettel.
Ez ám az egészséges táplálkozás.
és ma még...
... futottam is.
Át az úton.
Jött egy autó sietni kellett...
hájas
Van egy olyan mondás, hogy "olyan, mintha hájjal kenegetnének" - és ezt a mondást pozitív töltéssel használják.
Mivel lusta vagyok nem érek rá rákeresni (a gugliban), valaki árulja már el nekem, hogy miért jó az, ha hájjal kenegetnek? A háj az mégis olyan.... izé.
Kivéve persze a hájas sütemény, ami nagyon finom, de az meg egy másik témakörbe tartozik.
re
Egy hónap szabadság után nem könnyű visszailleszkedni a munka világába. A múlt héten igaz, hogy bejöttem dolgozni, de lássuk be az, hogy öt napból kétszer bejöttem és délben már mentem is haza, nem meríti ki a "halálra dolgoztam magam" fogalmát. Ami azt illeti, évek óta (talán még soha) nem voltam ilyen hosszú ideig szabadságon, sőt, vendéglátós koromban nem is voltam szabadságon szinte. Mert ott ugye nincsen ünnepnap, nincsen szabadnap, ha gyúrni kell, hát gyúrni kell.
Mondjuk, most, hogy ismét itt vagyok, azt az érzetet kelti bennem, hogy most is csak álmodtam a szabadság-sztorit, bár valami azért csak történhetett velem, amitől ilyen kisimult az idegrendszerem és a szemem környékén a ráncaim (utóbbi lehet, hogy az új krémem következménye).
Viszont ma reggel úgy fogadott a főnököm, hogy elmesélte, hogy belegondolt, hogy mi lesz, ha visszajön a szülési szabadságáról és én nem leszek itt, és ettől elöntötte a depresszió. Ami azért is vicces, mert legkorábban jövő ősszel szülhet, szóval igencsak a dolgok előtt vagyunk még.
No de az én egómnak-lelkemnek akkor is örömteli volt.
Persze a munkakedvemet ez sem hozta meg, szóval ma szerintem nem én leszek a munka hőse.