Húsz év elteltével ismét ott voltam a tűzijátékon. Igen, utánaszámoltam, és bizony eltelt húsz év, sutty, de mintha ma lett volna, amikor én is a szüleimmel ott gyönyörködtem tágra nyílt szemekkel a színes fényjátékban.
Nem voltam azóta tűzijátékot nézegetni, ugyanis a tömegtől kifejezetten irtózom és a húsz perces műsor számomra nem ér annyit, hogy ott nyomorogjak a tömegben. De hát ugye az idők változnak, cseperedik mellettem egy gyermek, akinek a kedvéért igen is erőt veszek magamon és olyan dolgokat is megcsinálok, amiket amúgy nem tennék meg. Például ott nyomorgok a tömegben. De végül is, nem is volt nagy tömegben nyomorgás, mert nagyon tuti kis helyet találtunk magunknak, ahonnan mindent remekül lehetett látni és a klausztrofóbiám sem jött elő. Mondjuk, amikor a tűzijáték végén hátranéztem, enyhén sokkot kaptam a tömeg miatt, ami mögöttünk volt.
A műsorról annyit, hogy véleményem szerint (enyhén szólva) nem volt egy nagy durranás. Azaz durranás volt, elég sok, meg végül is szép is volt az egész, hosszú ideig is tartott, de bennem mégis maradt egy hiányérzet.
Olyan volt az egész, mintha szervezetlenül, ahogy esik úgy puffan módra lődözték volna a rakétákat. Anno (igen, most az jön, hogy az én időmben) még volt levezetésképpen egy látványos görögtűz is, na az most nem volt. Egyszer csak hirtelen, hopp, vége lett, nem jött több fényjáték „majd észreveszed” módon jelezték a nép felé - mint egy rossz szakítás – csókolom, viszlát, lehet menni haza.
Pozitívumok közé sorolom viszont, hogy három uszályról lődöztek egy időben, így sokkal több helyről, sokkal többen csodálhatták a történéseket.
A fiammal most voltunk először, neki viszont nagyon tetszett az egész, és csak ez az egy dolog számít. Boldog arcát, lelkesedését, örömét nézve-hallgatva, megérte a stressz.
A stressz, ami igazából nem is volt, ugyanis senki nem akarta fellökni, ellökni, megtaposni a gyerekemet, ezért én sem bántottam senkit.
Utána, ahogy a körúton próbáltunk közlekedni, az egyik szórakozóhelynél reflektorokkal világítottak az ég felé. Királyfim nagy örömmel felkiáltott: "Nézd anya, hívják Batmant!". Nem vártuk meg, hogy megérkezett-e, de ha nem, az csak annak köszönhető, hogy nem volt denevér a lámpán, amit Királyfi szintén - szakértő szemeivel -azonnal észrevett.