Amikor valaki azért tesz valamit, hogy ezzel lealázzon egy másik embert, és nagy büszkén néz le onnan fentről mondván, ezt jól megkaptad, nincs tudatában annak, hogy igazából sokkal lejjebb van, mint az a másik, és itt ha valakit megalázott, az saját maga, hiszen a viselkedése őt minősíti.
Ilyet szeretnék:
http://www.akciosaruk.hu/kert/medence-es-tartozekai-kerti-zuhany/medence/
(felső kettő közül valamelyiket)
De hogy lehet ezt hazavinni? Vonaton nemigen, autóm meg nincs :(
Így jártam.
Van itt helyben egy lovarda. Most hallottam hírét, hogy nyári tábor van ott, bentalvósan heti 45 ezer forint.
Sétáltunk tegnap, a Margit-szigeten. Ragyogó napsütés volt, gyönyörű idő (és rengeteg szúnyog) amikor egyszercsak elkezdett esni. Lágy, simogató cseppek, gyengéd permet szórt be minket. Mindenki csodálkozva nézett az ég felé, honnan az áldás.
Mosolyogva fordítottuk arcunk a nap felé, és hagytuk, hogy az eső végigsimítson rajtunk. Nem volt esernyőnk, de felesleges is, hiszen az ilyen esőben pont az a jó, hogy megérint... Továbbsétáltunk, hívott a Duna part, ahol egy gyönyörű, dupla íves szivárvány integetett felénk. Csak egy pillanat volt az egész, odaköszönt nekünk, majd távozott. Lefotózni sem volt idő..
Megköszöntük, majd indultunk tovább, egymás kezét fogva.
Közeledik az a pillanat.
Ki vagy Te mondd,
kit ha elküldelek,
kivárod, míg elül a vihar
de addig is itt állsz mellettem
némán
csak a szemed beszél.
Ki vagy Te mondd,
hogy szembe mersz szállni a
démonaimmal
kiknek hiszek,
hogy ha egyedül vagyok,
nincs ki bánt.
Ki vagy Te mondd,
ki ajtót keres a várfalon
beszivárog csukott ablakon
kit, ha lehunyom a szemem
akkor is látok?
Ki vagy Te mondd,
kit nem akarok szeretni
jobban akarok feledni
elküldeni, otthagyni
hibákat benned találni...
hogy azt mondhassam a végén
igazam volt...
jobb nekem egyedül
mert aki szeret, az védtelen...
Ki vagy Te mondd,
ki végignézed harcomat,
de akkoris, úgyis, még így is
itt maradsz?
Ki vagy Te mondd,
mikor én már elhagynám magam,
mondván, ez elviselhetetlen
akkor is ott vagy...
és csak némán
átölelsz.
Ki vagy Te mondd,
és, hogy veszed a bátorságot,
hogy szeress?
Érdekes érzés, amikor ezerrel száguldok lefelé a lejtőn és egyszer csak reccs és azt veszem észre, hogy a bringa immár önmagát irányítja. Nincs gáz, nincs fék, a pedál szabadon lógázza magát, és nincs a kormányon sem fék, mert ez kontrás. Hirtelen gyorsasággal rájövök arra, hogy remek matekos vagyok mert eme stresszhelyzet előhozta rejtett vénámat, mellyel remekül tudok százalékot, esélyeket számolni arra vonatkozóan, hogy vajon, míg elérek a T betű tetejéhez - az út végéhez, ekkora lejtőnél és ekkora lendülettel, meg tudok-e állni valahogy, vagy pedig csókot adok az ottani betonkerítésnek. De ha netán be tudom venni ezt a kanyart, meg tudok-e állni az onnan öt méterre levő kereszteződés előtt, amely itt már főbb utat jelent. De végülis minden oké, szerencsésen ért véget adrenalin-termelő hajnali kalandom és lelkesen örültem annak is, hogy Kiskorú Királyfi nem ül mögöttem, mert ha én szárnyra kelek a biciklimmel, nagy ügy, de hogy benne az ijedtség szikrát fogjon, számomra tragédia lenne.
Útközben találkoztam Férfimmal, aki éjjeli munkájából tért haza éppen, hóna alá csapta sztrájkoló biciklimet, és megnyugtatott, ma reggel minden vonat késik. Természetesen egy vonat pontosan jött, az enyém, amit viszont ezáltal én késtem le, kábé egy perccel. Na de sebaj, hiszen szép napunk van ma is, dolgozni is beértem, a kutyának sem tűnt fel, hogy késtem, össze sem törtem magam, és nagyon jól szórakoztam a viccesen induló hetem kezdetén :)
Kezemben a nagy bögre kávémmal a tornácomon köszöntöm az ébredő napot, a macskám felugrik, dorombolva hozzámbújik, kutyáim ölembe hajtják fejüket és miközben már őszülő bundájukon végigsimítok, azon gondolkodom, hogy ők mindig szeretnek. Nem várnak el semmit, de adnak és szeretetüknek semmi sem szabhat határt. Jobban kellene figyelnem négylábú társaimra, a munka és a hétköznapok elvesznek tőlük, kevés időm jut rájuk... ők mégis minden nap ugyanolyan örömmel várnak haza, és attól is nagy boldogság tölti el őket, ha csak a ház ajtaján kilépek.... Kortyolok egyet és azon elmélkedem, hogy az emberek mennyit tanulhatnának az állataiktól, de legtöbbször meg sem látják őket...