Ma is kaptam két e-mailt hősapától. A szomszéd szobából. Engem ez nagyon mulattat. Pláne, hogy szól is, hogy küldött e-mailt...

Szegény bébike alig aludt az éjjel, annyira köhög és sípol a tüdeje is, emellett még nyüszög mint valami kismacska. Hősapánk éjjel amikor hazaért kiragadta a kezemből, hogy majd ő jól megmenti, aztán négykor sunnyogott befelé, hogy nem lehetne-e hogy egy kicsit velem legyen a gyerek, majd a következő pillanatban rámordult, hogy hagyja abba a nyivákolást. Délután szépen meglátogatjuk az orvost.   

Királyfi beteg, ápolom, közben meg azon gondolkodom, hogy az emberek mennyire önzőek, hogy a saját magukon kívül nem látnak tovább. Ha pedig úgy alakul, hogy helyettük másba fektetem az energiát, az okok kutatása nélkül magukra veszik a "nemtörődést", besértődnek, hátat fordítanak, elvonulnak ahelyett, hogy: pontpontpont.

Na de hát ez a világ, ezek az emberek, elvárások nélkül nem csalódhatok senkiben, most sem tettem, csak leírtam egy tapasztalásomat.

Lényeg, hogy hősapa itthon van és el tudja játszani a hősapát úgy, hogy közben óvodás módszerrel próbálna belekötni mindenbe amit teszek, kár, hogy nem jön neki össze. Mint ahogy általában semmi nem jön neki össze, hiába negatívkodik. És most mi van, ismét a gyereken keresztül élné ki magát. Csakhogy ezt bebukta, mert nagy hősapáskodása miatt nem fog aludni, mert csóri gyerek sem tud aludni. Nekem nem lenne teher, de neki hadd legyen, ez meg az ő döntése.

Amúgy meg: pontpontpont.

Egész életemben mások akarták megmondani, hogy mit tegyek. Én meg egész életemben azt tettem, már egészen pici gyerekként is, amit én jónak láttam. Jöhetett gyengéd, majd határozott rábeszélés, könnyedebb majd súlyosabb érzelmi zsarolás, szeretetmegvonás, testi fenyítés, én csak mentem a saját érzéseim után. Tapasztalataimat én akartam átélni, megszerezni és nem mások elmondása alapján gondolkodni a világról, emberekről.

Életem jelentős részét tette még ki ezen kívül a magyarázkodás, bocsánatkérés - azért, mert élek, mert úgy élek, ahogy én jónak látom.

Nem változott semmi. Azaz igen. Nem magyarázkodok. Nem kérek bocsánatot, ha valakinek nem tetszik az, amit teszek. Nincs miért bocsánatot kérnem, hiszen az én életem rólam szól, ahogy mindenki döntései, viselkedése szintén csak önmagáról mesél.

Tudom, hogy nem akarok ártani senkinek, sőt szeretnék mások javára válni és tudom, ez éppen elég.

Már nem akarok senkinek megfelelni, csak önmagamnak, és a lehető legtermészetesebb módon élem az életemet, még akkoris, ha másoknak ez nem tetszik. Mert jogom van hozzá. Jogom van ahhoz, hogy a döntéseimet a magam bölcsességében hozzam meg, és viseljem a következményeket. Jogom van ahhoz, hogy megéljem, élvezzem az életet, azt amit történik itt és most, ha úgy adódik csalódok, de akárhogyis, jogom van a tapasztaláshoz. Mindenkinek joga van hozzá.

Amikor érzékenyebb, sérülékenyebb vagyok, szükségem van a nyugalomra, békére, visszavonulásra, meditációra, arra, hogy békén hagyjanak, ne nyaggassanak. Nincs kedvem sem energiám bizonygatni, hogy nem másokkal van bajom, hanem az én lelkemben kell rendet tenni.

Akik igazán közelállnak hozzám, ismernek, nem veszik magukra ha eltűnök, nekik nem kell magyarázkodnom, tudják és értik ami van.

Ha nyaggatnak, csak feszült leszek, morgós vadmacska, aki még harap is.

Ez van.

Ha rosszat is kapok bármilyen formában, mindent megteszek azért, hogy átkonvertáljam és jót adjak tovább. Nem terhelem át másokra a negatív dolgokat. Ilyenkor többleterővel igyekszem másoknak örömet okozni, mondván, bár én rosszat kaptam, azt akarom, mások mosolyogjanak. Cselekedeimet eképpen indokolom is, nem kis meglepetést okozván ezzel és csodálkozó tekinteteket kapván cserébe az öröm mellé, mely öröm engem is boldoggá tesz eltüntetvén a rossz okoztva múló negatív hangulatot...

Talán történik valami, talán cselekedeteimmel magokat ültetek el mások gondolataiban, tudatában, amelyek kikelnek, virágba borulnak és pollenjeikkel elárasztják az egész világot...

Telihold, hűvös, zord idő, emberek súlyos döntésekkel, terhekkel, szomorúság, fájdalom, néha nehéz tartani magamat a belső pontomnál.

Ám ilyenkor is visszaköszön egy kedves gondolat, egy mosoly, egy levél formájában, mely örömet okoz és hálát idéz elő, pozitív gondolatokat, melyek azt sugallják, az embernek nem lehet rosszkedve, hiszen egy óvatlan pillanatban jön valaki, aki mosolyt csal elő tettével és az örömöt akkor adják vissza, amikor nem várnám.

Köszönöm

Nem szeretem az emberi játékokat és nem is vagyok alkalmas arra, hogy részt vegyek bennük, a szappanoperák világa sem az enyém. Időnként nem veszem észre azonnal és ezért belekerülök egy olyan helyzetbe, amit utálok. Mert azt nem mondhatom, hogy mások rángatnak bele, hiszen én vagyok az, aki egy ideig elveszíti a hatalmát a tudata felett.

Olyankor kicsit megszédít, energiát von el, fogva tart, aztán felébredek, veszek egy mély levegőt és egy pillanat alatt kivonom magam az ilyen visszahúzó helyzetekből. Emlékeztetem magamat arra, hogy mások döntéséért nem én felelek és a döntések nem nekem szólnak, minden, amit mások tesznek vagy gondolnak, csakis róluk szól. Így hát nem is szabad magamra venni mások érzéseit, cselekedeteit. 

Minden, ami történik számomra egy feladat, meglátni az okát, megérteni a lényegét és megoldást találni rá, ez a cél. Törekszem a tudatos életre, gondolkodásra, viselkedésre, elfogadásra, nem mindig sikerül, de hálás vagyok minden helyzetnek, ami tanít. 

"Ha eltökéljük, hogy minden helyzetből tanulni akarunk, legyen az jó vagy rossz, és ráébredünk arra, hogy minden pillanatban ott rejlik annak lehetősége, hogy tudatosan jót cselekedjünk, akkor a körülmények játéka izgalmas kihívássá válik. Előbb vagy utóbb elenyészik a különbség a kellemes és kellemetlen élethelyzetek között. Ez a magatartás egy alapvetően megingathatatlan szilárdságot eredményez, és azt az együttérző felismerést, hogy minden lény boldogságra vágyik és szeretné elkerülni a szenvedést." (Láma Ole Nydahl)

Behalok hősapán. Most, hogy megkötöttük a szerződést, jön, hogy nézzem át a papírokat, hogy mennyi pénzt kérek az autóból és beszéljük meg, hogy mennyiért adjuk el a házat.

Hát ez tényleg nagyon hülye.

A szerződés az szerződés és pontba van foglalva, hogy nem lehet elállni tőle.

Na most mi van?

-

(elegem van az időhúzásból)