Királyfi beteg, ápolom, közben meg azon gondolkodom, hogy az emberek mennyire önzőek, hogy a saját magukon kívül nem látnak tovább. Ha pedig úgy alakul, hogy helyettük másba fektetem az energiát, az okok kutatása nélkül magukra veszik a "nemtörődést", besértődnek, hátat fordítanak, elvonulnak ahelyett, hogy: pontpontpont.
Na de hát ez a világ, ezek az emberek, elvárások nélkül nem csalódhatok senkiben, most sem tettem, csak leírtam egy tapasztalásomat.
Lényeg, hogy hősapa itthon van és el tudja játszani a hősapát úgy, hogy közben óvodás módszerrel próbálna belekötni mindenbe amit teszek, kár, hogy nem jön neki össze. Mint ahogy általában semmi nem jön neki össze, hiába negatívkodik. És most mi van, ismét a gyereken keresztül élné ki magát. Csakhogy ezt bebukta, mert nagy hősapáskodása miatt nem fog aludni, mert csóri gyerek sem tud aludni. Nekem nem lenne teher, de neki hadd legyen, ez meg az ő döntése.
Amúgy meg: pontpontpont.
