"Ez a rendkívül zavaró magatartás azért jön létre, mert az ego meg akarja védeni magát. Az ellenszenv, a harag és a gyűlölet általában akkor keletkezik, amikor egy számunkra kellemetlen dolgot próbálunk elhárítani. Sok olyan ember, aki nem igazán boldog, meglepően gyorsan és pontosan meg tudja állapítani, hogy mi az, ami nem tetszik neki. Ők leginkább a hibákat és hiányosságokat veszik észre, nem pedig a világ gazdagságát és saját lehetőségeiket.

Az erőszak és a harag nem az erő, hanem a sebezhetőség, a csalódottság és a félelem jelei. Csak a gyáva ember válik kegyetlenné, és képessé arra, hogy többedmagával rátámadjon kevés vagy akár egyetlen ellenfélre. A bátor ember egyedül jár, és ha megtámadják, akkor is a lehető legkevesebb kárt okozza - nevelő célzattal."

(Láma Ole Nydahl/Könyv a szerelemről)

Akkor szeress leginkább, mikor (úgy véled) nem érdemlem meg, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem.

Megkönnyebbülni valamitől, aminek (elvileg) fájnia kellene...?

kiskanálkiskanálkiskanál....

Figyeltem egész nap a telefont, vártam, mikor jön meg az üzenet - Tőle. Amiről tudtam, hogy úgysem fog jönni, de éreztem, hogy mégis. Aztán egyszercsak fogta magát a sim kártya és beadta az unalmast. Ma intéztem magamnak új sim-kártyát és az első üzenet, ami beérkezett, Tőle jött, tegnapi feladással.

Napsugárnak meg mindig igaza van.

Meg nekem is.

Ennyit a tegnapi hűdenyálas bejegyzésemről.

Tegnap először csak az üzenetek nem érkeztek meg a telefonomra, aztán eltűnt a névjegyzék, majd kiírta a telefonom, hogy sim-kártya elutasítva. Ma intéztem magamnak új sim-kártyát, de a régi annyira bekrepált, hogy semmi adatot nem lehet lehívni róla, így a telefonszámokat sem. Sok nem is hiányzik, de azért a fontosakat elkezdem újra begyűjteni. Írok mindenkinek üzenetet valamilyen módon, de az sem lenne ellenemre, ha dobnátok nekem egy sms-t és csak a számot kellene elmentenem. Annyit csak megérek, nem?  

Najó, szóval jelentkezek

Királyfi jól van, köszönöm mindenkinek a szeretetteljes üzeneteket!

Királyfinak igazán komoly baja van, még szerencse, hogy igazán jó orvosunk van, aki szerint szerencse, hogy a gyereknek igazán értelmes szülei vannak - igaz, csak én voltam ott nála a gyerekkel. Mert ha nem így lenne, akkor már régen rohammentő vitte volna a kórházba. Így csak megelégedett a doktornő azzal, hogy felírta a gyógyszert, amit azonnal be kellett adni a gyerkőcnek. Súlyos asztmás roham, újabb életmentő kúp, új - más gyógyszerek, asztmapipa, útmutató mit kell tenni. Királyfi jobban van, én pedig vigyázok rá és büszke vagyok magamra, mert mielőtt az orvos elmondta volna, én előtte is ösztönösen úgy cselekedtem, ahogy éreztem és ahogy a legjobb neki, és akárhogyis, a reiki az ismét életmentő volt. Holnap reggel elsőként kell jelentkezni az orvosnál, mert a kórházveszély nem múlt el. Tudom, minden rendben van és lesz, hiszen jó kezekben van, minden szinten vigyáznak-vigyázunk rá. Igaz, én megyek reggel dolgozni, hiszen hősapa itthon lesz, mivel valóban jól bevonzotta a betegségét.

Amúgy meg bekrepált a sim kártyám, szóval van telefonom, de minek, úgyhogy holnap meglátogatom jóképű hercegeket a telefonosnál oldják meg a dolgot, mert ha nem varázsolják elő a telefonszámokat, morcosmacska leszek.

Hősapa telefonja megcsörren, felveszi, majd hálálkodva mond köszönetet. Aztán hátrafordul, alig hallható hangon leheli, hogy ő is itthon marad, el tud vinni minket autóval az orvoshoz, mert semmi értelme, hogy bemenjen, hiszen ő is nagyon beteg, folyik az orra és nem kap levegőt és egyébként is annyira beteg...

(én meg csak röhögök)

Érzések, hangulatok, képek villannak be, mosolya, tekintete dörömböl lezárt szemhéjaimon át is, érzem illatát, érintem arcát, borostáján suhan át kezem, majd két tenyerem között pihen meg arca... érzem erejét, támogatását, idegondol, velem van, nincs távolság, nincs elválasztás, hiába az agy konspirálása, a lélek tudja ki mellett van a helye... és ettől még ezen a hideg, borús napon is kisüt a nap és erőt ad.

(ezdehújdenyálaslett....)