Nem szeretem az emberi játékokat és nem is vagyok alkalmas arra, hogy részt vegyek bennük, a szappanoperák világa sem az enyém. Időnként nem veszem észre azonnal és ezért belekerülök egy olyan helyzetbe, amit utálok. Mert azt nem mondhatom, hogy mások rángatnak bele, hiszen én vagyok az, aki egy ideig elveszíti a hatalmát a tudata felett.

Olyankor kicsit megszédít, energiát von el, fogva tart, aztán felébredek, veszek egy mély levegőt és egy pillanat alatt kivonom magam az ilyen visszahúzó helyzetekből. Emlékeztetem magamat arra, hogy mások döntéséért nem én felelek és a döntések nem nekem szólnak, minden, amit mások tesznek vagy gondolnak, csakis róluk szól. Így hát nem is szabad magamra venni mások érzéseit, cselekedeteit. 

Minden, ami történik számomra egy feladat, meglátni az okát, megérteni a lényegét és megoldást találni rá, ez a cél. Törekszem a tudatos életre, gondolkodásra, viselkedésre, elfogadásra, nem mindig sikerül, de hálás vagyok minden helyzetnek, ami tanít. 

"Ha eltökéljük, hogy minden helyzetből tanulni akarunk, legyen az jó vagy rossz, és ráébredünk arra, hogy minden pillanatban ott rejlik annak lehetősége, hogy tudatosan jót cselekedjünk, akkor a körülmények játéka izgalmas kihívássá válik. Előbb vagy utóbb elenyészik a különbség a kellemes és kellemetlen élethelyzetek között. Ez a magatartás egy alapvetően megingathatatlan szilárdságot eredményez, és azt az együttérző felismerést, hogy minden lény boldogságra vágyik és szeretné elkerülni a szenvedést." (Láma Ole Nydahl)